Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-01 / 40. szám
4. oldal. RÁKOS VIDÉKE, 40. szám tagon megállani a lábán és egyetlen épületből álló telepen dolgozott, a kezdet nehézségeit legyőzve, évről- évre uj gyárépülettel gazdagította telepét, ma már egyik nevezetessége lett a Kerepesi-utnak. Most, mint hírlik, megint megnagyobbítja telepét és uj gyári épületeket emeltet, hogy a pneumatikok nagyban való gyártására is berendezkedhessék. Nők, mint utczaseprök. A főváros tanácsa a legutóbb tartott ülésében fölhatalmazta a közlekedési ügyosztályt, hogy kísérletképp nőket is alkalmazzon utczaseprőknek. Az utóbbi időben Münchenben tettek ilyen kísérletet, amely igen jól bevált. Csatornázás. Kiskunmajsa község mintegy 400 f. méter hosszúságban beton-csatornát építtet. A vonatkozó ajánlatokat október 5-ikéig lehet a községi elöljárósághoz küldeni. Nők a hivatalokban. Amerikában az a felfogás kezd tért foglalni, hogy a nőket lehetőleg le kell szorítani a hivatali pályáról. Egyik amerikai vasút igazgatósága igy okolja meg a kizárást: „Olyan tisztviselőkre van szükségünk, akik haladni akarnak és küzdenek a haladásért. Az asszonyok csupán annyi pénzt kivannak, amennyire éppen szükségük van és a jövőre egyáltalában nem gondolnak. Az asszony tulajdonképpen csupán azért ül a hivatalban, hogy ott lessen a kedvező alkalomra, ami a dolgozástól megszabadítja. — Fővágyuk ma is a házasság és mihelyt a férfi megjelenik, az otthonért rögtön odahagyják az irodát. Nőalkalmazottaink átlag három évig dolgoznak és akkor férjhez mennek. És ha nem is mennek férjhez és ha harmincz évig is ülnek egy irodában, akkor sem tesznek egy lépést sem, hogy jelentősebb pozícióba kerüljenek“. A Közuti-társáság feljárója. A Közúti-társaság feljárót fog építeni ott, a hol a zuglói vonal az államvasutak kőbányai vonalát metszi. A társaság erre vonatkozó terveit a tanács már elfogadta. Ennek folytán a közigazgatási bejárást is kiirták már e hó 30-ára. Építkezések a fővárosban. Az országos levéltár uj épületét hir szerint a Várban fogják felépíteni. A gazdák biztosító szövetkezete pedig a Kalvin-téren építtet egy intézeti házat. Ló- és szarvasmarha jutalomdijosztások. A vármegye gazdasági egyesülete a földmivelésügyi miniszter támogatásával a következő helyeken rendez ló- és szarvasmarha tenyésztési jutalomdijosztásokat, amelyek részleteiről a hirdetések nyújtanak bővebb felvilágositást. I. Ló-és szarvasmarha jutalomdijosztások lesznek: okt. 1-én Szabadszálláson, okt. 8-án Kiskőrösön, okt. 22-én Czeg- léden. Czegléden pirostarka, Szabadszálláson és Kiskőrösön kizárólag magyarfajta szarvasmarha díjazható. II. Szarvasmarha jutalomdijosztások: október 15-én Aszódon, okt. 28-án Zsámbékon, november 5-én Pilis- vörösváron. Ezeken a helyeken pirostarka szarvasmarhát díjaznak. A díjazásokra 4680 kor. állami és törvényhatósági jutalomdijakat fordítanak. Szüreti mulatság. A Rákosszentmihályi Sport Klub 191L évi október hó 1 én (vasárnap), özv. Biró Jánosné- féle vendéglő összes termeiben tánczczal, tombolával és világpostával egybekötött nagy szüreti-mulatságot rendez. A mulatság kezdete délután 4 órakor. Belépődíj: személyjegy előreváltva 80 fill., pénztárnál 1 kor. családjegy Azután találkoztam Szásával s meg nem állhattam, hogy ő előtte is ne hetvenkedjem: — Tudok valamit! Láttam, mikor tegnap mademoiselle Zinácskával csókolództál. Szásá rám nézett és azt mondta: — Szamár! O nem volt olyan kislelkü, mint Zina, s emiatt a várt hatás nem volt olyan nagy. Ez engem még jobban felingerelt. Ha Szásá nem ijedt meg, akkor bizonyosan nem hiszi, hogy én mindent láttam és mindent tudok. No megállj, majd bebizonyítom én azt neked. A délelőtti leczkék alatt Zinácska rám se nézett és folytonosan zavarban volt. A helyett, hogy rám ijesztett volna, mindig a kedvemben igyekezett járni, egyeseket adott a feleleteimre és azután nem panaszolt be apámnak, pajkosságaimért. Koromhoz képest nagyon okos lévén, kiaknáztam az ő titkát, ahogy akartam; nem tanultam meg a feladatokat, a szobában tótágast jártam és beszédemben szemtelenül vakmerő voltam. Egy szóval; ha abban a szellemben folytattam volna egész mostanáig, hát a legnagyobb szédelgő lehetett volna belőlem. Nos, elmúlt egy hét. A titok tudása már egészen elgyötört. Mindenáron el akartam azt fecsegni, hogy gyönyörködhessem az effektusban. S ime egyszer egy ebéd alkalmával, mikor sok vendég volt nálunk, roppant ostobán mosolyogtam, ravaszul rásanditottam Zinácskára és igy szóltam: — Tudok valamit... hihihi . . . mindent láttam ... — Mit tudsz ? kérdezte anyám. Erre még ravaszabbul néztem Zinácskára és Szására. Látni kellett volna, hogy rezzent össze Zinácska s milyen mérges szemeket vetett rám Szásá. Ugyanaznap a délutáni tanulás alkalmával nagy változást vettem észre a Zinácska arczán. Arcza szigorúbb, hidegebb, márvány- szerű lett, tekintetét különösen szegezte egyenesen arczomba s becsületemre mondom, hogy a farkast kergető, nekivadult kopóknál sem láttam soha olyan falánk, megsemmisítő tekintetet. Jelentését aztán nagyon is megértettem, mikor Zinácska a leczke alatt egyszer csak összeszoritotta a fogát s aztán azon keresztül szűrve a szókat ezt mondá: — Gyűlölöm magát! Oh, ha maga kiállhatatlan csúf kölyök, azt tudná, hogy mennyire gyűlölöm magát mennyire kiállhatatlan nekem a maga kopaszra nyírt feje, csúnya, félreálló fülei. De rögtön megijedt és hozzátette: — Ezt én nem magának mondom, hanem egy színdarab szerepét ismétlem . . . Egyszer meg — jól emlékszem — igen szép nyári éjjel volt ... A széna illatozott, csend uralkodott, a hold világított. Én a kerti sétányon jártam és meggybefőttről ábrándoztam. Egyszerre ott termett mellettem a halvány, szép Zinácska, megragadta a kezemet s gyorsan lihegve beszélt hozzám : — Óh, mennyire gyűlöllek! Senkinek sem kívánok annyi rosszat, mint neked! Ezt ne feledd. Akarom, hogy ezt jól megértsed. Tessék jól megérteni: holdvilág, szenvedélyesen lihegő arcz, csend . . . még nekem, kis gazembernek is kellemes érzéseim voltak. Hallgattam, hogy Zinácska mit beszél, néztem az arczába . . . Eleinte nagyon uj és kellemes volt nekem az egész, hanem azután megijedtem s nyakra-főre szaladtam be a házba. Elhatároztam magamban, hogy legjobb mamának panaszt tenni. Ezt meg is cselekedtem, elmondván egyúttal: hogyan csókolódzott Zinácska Szásával. Ostoba
