Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-24 / 39. szám
2. oldal. rákos vidéké 89. szám. közönség egy nagy csatát, melyet évek során át vívott, a míg az elemi iskola ötödik és hatodik osztályában életbeléptetett egyhuzamos tanítást elérhette. De ez még csak egy lépés. Az egész iskolában és minden iskolában életbe kellene léptetni az egyhuzamos tanítást, a melynek kezdetét reggel kilencz órára kellene kitűzni. Itt is hiába próbálkozott az iskolagondnokság és tanító testület, a siker mindaddig váratott magára, a mig a közönség neki nem zudult. A mikor a szülők ostromolták meg a régi elvek várát, akkor megszületett a várva-várt diadal. Ezért nagy értékű, a mikor a fontosnak ismert kérdésekkel maga a közönség kezd foglalkozni. Ezért nagy öröm nekünk minden olyan jelenség, mely azt bizonyítja, hogy a közönségben ébredezik az érdeklődés egy-egy fontos kérdésünk iránt. Ilyen kedvező jelenség a következő levél, a melyet egy olvasónk intézett hozzánk, még pedig nem csak különlegesen reánk vonatkozólag, hanem az összes fővároskörnyéki lakosság nevében. Az iskolai egyhuzamos tanítás általános életbeléptetését szorgalmazza, olvasóink előtt kevésbbé uj, mint inkább jól csoportosított érvek felhasználásával. Készséggel közreadjuk, mint serkentő példát is és kérjük közönségünket, vegyen részt szivvel-lélekkel minden olyan derék törekvésben, a mely igaz érdekét kívánja szolgálni. * Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Nagyon kérem, kegyeskedjék az alább előadottakat valamely formában nagybecsű lapjában közzé tenni. Én és sok más ezer meg ezer, az enyémhez hasonló viszonyok között élő tisztviselő társam, kint lakunk a fővárost környező községekben, hogy kisebb lakbér fizetéssel sorsunkon enyhítsünk, hogy — esetleg — saját házacskánkban nyugodtabb, szabadabb életmódot folytat°j __________TÁECZA__________|§ Az a utomobil ördöge. Irta: Maurice Leblanc. Két órakor, ebéd után szállították az uj automobilt, amelyet d'Aubriais gróf megrendelt magának. 35 lóerejü, Ad-Astra gép volt. A sofför megvizsgálta, mozgásba indította a motort. Pompás volt minden. Öt órakor a gróf azt mondotta, hogy szeretné kipróbálni a kocsit. — Ne, kérlek, ma ne, kérlelte a felesége. — Miért ne ma ? — Magam se tudom, hogy miért . . . de . . . rossz sejtelmeim vannak. A gróf vonogatta a vállait. A leányához fordult: — Henriette, hol van Paul? — Paul automobilon ment le a tengerpartra . . . — Helyes, erről megfeledkeztem. Van kedved velem jönni Henriette ? A grófné izgatottan szólt bele : Ne hívjad, kérlek ... ez a sétakocsizás igazán fölösleges. A gróf csodálkozóan nézett rá: — De mi bajod kérlek? Hiszen naponta kikocsi- zunk. Miért ne menjek el ma? hassunk, hogy gyermekeinket térés, levegős helyen egészségesebben nevelhessük. Ennek a kintlakásnak többféle nyomorúságáról sok szó esett már. A bajok egyikét, másikát orvosolták ugyan, a legtöbb azonban szanálásra vár. Ilyen megoldásra váró kérdés a főváros környékén még mindig divatos elemi iskolai megszakított tanítási rendszer. A fővárosban, az ország legtöbb megyéjében, még a határszéliekben is belátták az egyhuzamban való tanítás előnyeit. Pestmegye azonban és igy a fővárost környező községek is még mindig késlekednek e reform meghonosításával. Pedig a pedagógusok már régen bebizonyították, a kísérletek beigazolták e rendszer üdvös voltát. E rendszer mellett a gyermek ideje nincs felaprózva. A jobb módú szülők intenzivebb házi nevelésben részesíthetik gyermekeiket, a szegényebbek felhasználhatják a a könnyebb házi munkák elvégzésénél. A gyermek figyelme délután nem oly élénk, mint délelőtt, uj fogalmak szerzésére csak nagy megerőltetéssel képes. A délutáni tanítás tehát csaknem teljesen hiábavaló, sőt a gyermekre nézve megerőltető, káros. Ha naponként kétszer megy a gyermek iskolába, kétszer van kitéve úgy ő, mint az egész család az elkésés veszedelmével járó izgalmaknak, amely körülményt most, az idegesség jegyében rohanó században nagyon is figyelemre kell méltatnunk. E hely nem elegendő arra, hogy a rendszert támogató és legsűrűbben felhangzó pedagógiai okok megemlittessenek, de előtérbe lép az a követelmény, amely az itteni társadalom különleges helyzete által jön létre. A főváros összes- iskoláiban a tanítás egyhuzamban történik, a hivatalok legnagyobb részében szintén egyhuzamban dolgoznak és igy mi, kik nagyobb gyermekeinkkel 2—3 óra körül a fővárosból hazajövünk, a családi élet nyugodt boldogságát nem élvezhetjük, kedvenczeinkkel nem étkezhetünk, mert nekik már akkor iskolában kell lenniök. A gazdasszonynak kétszer kell főzni, a mi nemcsak tetemes költséget okoz, hanem az ételek minőségét, a rendet, nyugalmat nagyon is hátrányosan befolyásolja. A grófné akadozva válaszolt: — Magam sem tudom, hogy miért . . . belátom, hogy . . . Készülj hát Henriette . . . Hosszabb útra mentek ? — Oh dehogy, csak Fain-le Dun-ig megyünk . . . hét órára visszatérünk. Pontban hét órára itt leszünk. — Merre indultok? — Csak egy ut van oda, Gentily felé. A másik ut nem jó. Ne aggódj kérlek, elővigyázatosak vagyunk, nem érhet bennünket baj. A grófné lekisérte a férjét és a leányát a gépkocsihoz, megvárta amig meleg takaróba burkolództak. Nyitott kocsin mentek és hűvös szél fújt. Amikor a kocsi eltűnt a grófné szemei elől, felment a lakosztályába és időtöltés czéljából öltögetni kezdett finom selyem asztalterítőjén . . . Hét órára nem érkeztek vissza. Borzongva gondolta magában a grófné, ha negyedóra múlva nem lesznek itthon, biztos, hogy valami baleset érte őket. A negyedóra letelte után még öt perczig reménykedett. Amikor azok is elmúltak, nyugtalansága kimondhatatlan félelemmé növekedett. Lelkifurdalást is érzett. Nem lett volna szabad elengednie őket, semmi áron! Vannak sejtelmek, amelyeknek ha nem engedelmeskedik az ember, szinte bűnt követ el. Eddig még nem voltak sejtései és a férje még el nem késett soha! E két dolog ma következett be először! . . .
