Rákos Vidéke, 1911 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-24 / 39. szám
XI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1911. vasárnap, szeptember 24. 39. szám. RÁKOS VIDÉKE TrtRSflDflLrtKés KÖZQftZ&nsAGI HETILAP RÁKOSSZENTníhÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPja • MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK-EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI tS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLETt RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSÓ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP. A RÁKOSSZENT MIHÁLYI IPJftfÁRSULAX. AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLOÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ráko s s z enímihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre ......................8 kor Fél évre............................4 „ Ne gyed évre ..... 2 , EGYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Éljünk az idővel. ' A modern ember legdrágább kincse az idő ; még soha igazabb nem volt, mint manapság, a közmondás: „az idő pénz.“ Sokféle nyomorúságunk, a drágaság, mely minden téren még nem próbált teherrel sulyosodik mindenkire, arra kényszeriti az embert, hogy minden időt kihasználjon és minden alkalmat kiaknázzon, amit csak értékesíteni lehet, hogy amúgy is ingatag háztartását valamiképen egyensúlyban tarthassa. Éppen ezért teljes mértékben jogosult minden olyan törekvés, mely az életrendnek mennél kedvezőbb beosztását követeli és alkalmazkodást kiván a meglevő viszonyok teremtette helyzethez. Ezt az alkalmazkodást némely téren még mindig fájdalommal nélkülözzük, bár kétségtelen, hogy jelentékeny haladást lehet e tekintetben is észlelni. A középosztályu polgárság tekintélyes részét kiűzi a fővárosból a lakásdrágaság és az egészségügy ma már örvendetesen előtérbe nyomuló sokféle szempontja. Ez a mindenképen hasznos és megbecsülendő része társadalmunknak a főváros környékén ver tanyát és legnagyobb tömegben éppen a Rákos vidékét lepi el, a hol egyre- másra kerekednek és gyarapodnak az úgynevezett „intelligens telepek.“ Ezek közönsége sok előnyt és kellemességet élvez a kintlakással, de az is kétségtelen, hogy jelentékeny terhet is kénytelen érette magára venni. Hogy egyebet ne is említsünk, a mindennapi utazgatás már egymagában véve is olyan „strapa“, a mi teljes méltánylást igényel. Ilyen méltánylást jelent a helyes időbeosztás, a mi sokféle módon nagyon megkönnyítheti a terhet, a mit a távol lakás képvisel. Helyes időbeosztást értünk az elfoglaltság időtartamára, kezdőpontjára és befejezésére nézve. Hivatalokban, irodákban, iskolákban, mindenütt, a hol az embereket foglalkoztatják, úgy kellene az elfoglaltság idejét beosztani, hogy az egyénnek és családnak érdekeit is lehetőség szerint kímélje, sőt támogassa. Jogos kívánság, hogy a munkájából élő ember munkaerejét jól kihasználják, de ostoba és kegyetlen túlzás, ha ezenfelül még feleslegesen is zaklatják. Milyen tiszteletreméltó a kereskedők mind több sikerrel biztató mozgalma az esti záró óra kötelező megállapítása érdekében! Még pedig nem csak az alkalmazottak javára, hanem maguknak a kereskedőknek érdekében is, a kikre szintén áldás lesz e kérdésnek megfelelő szabályozása. De miért ragaszkodik még mindig számos közhivatal régi, maradi és méltánytalan időbeosztásához, mint például a megosztott, délelőtti és délutáni irodai órákhoz? Miért nem fogadja el az egyhuzamos tanítás helyes és okos elvét minden iskola, holott annak hasznáról mindenki lelkében szilárd meggyőződés él? Mikor lép már életbe minden közhivatalban, kivétel nélkül a vasárnapi munkaszünet, a mit a napszámosok és kézművesek már régen kivívtak maguknak. Mért alábbvaló a szellemi munkás a kezemun- kájával dolgozónál? Holott a szellemi munka kimerítőbb a testinél, — alapja sok évi görnye- déssel és költségáldozattal megszerzett kvalifiká- czió; jutalma pedig aránylag hasonlíthatatlanul satnyább amannál ? Miért van, hogy közhivatalok barbár módon reggel nyolcz órakor nyitják irodáikat, pedig a mai kulturember élete esti elfoglaltsággal jár és lehetetlenné teszi, hogy ilyen korai időre kellő nyugvással megszerezze a nélkülözhetetlen felüdülést ? Sok, sok miért ? Még bőségesen lehetne folytatni hosszú sorozatát, a nélkül, hogy megnyugtató feleletet találnánk. És ez a sok miért mindaddig zúgolódó kérdés marad, a mig az értelmiség nem mozdul ki közömbösségéből és nem kezd a maga dolgaival, érdekével és bajával törődni. Mert csakis a közvetlenül érdekelt fél szerezheti meg a vívmányokat, a melyek hovatovább nélkülözhetetlen életfeltételévé válnak. Rákosszentmihályon az idén nyert meg a Lapunk mai száma 16 oldal
