Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-06 / 6. szám
2. oldal RÁKOS VIDÉKE 6. szám. fogadja, hogy azt neki részletekben fizethessék vissza. Ennyi jótétemény után — mi sem természetesebb, mint, hogy — Paulheim Józsefnek és pártjának halálos ellenségei vannak Mátyásföldön. Kevesen és jelentéktelen emberek, de vannak s ez épen elég. Sőt még egyebütt is vannak, mert az irigység, a hálátlanság, a tekintély és lelki jóság gyűlölete közös lelki vonás s a lelki rokonok rendszerint megtalálják egymást. Szégyenük, hogy rákosszentmihályi czégér alatt mutatkozott az emberi indulatok gyatrasága legújabban. Szégyeljük, de hova-tovább jobban megszokjuk s büszkeséggel tölt el, hogy Paul- heim Józsefékkel együtt hurczolják meg a mi jobbjainkat. Ez a sár olyan, mint aminővel Jézust dobálták meg a farizeusok. És ő meg- bocsájtott és sajnálta ellenségeit. Egyébként igen érdekes az a sok közös vonás, mely Mátyásföld és Rákosszentmihály újabb történetében jelentkezik. Érdekes és tanulságos. Mátyásföld még valamivel megelőzte Szentmihályt. Ott is néhány intrikus felforgatta a békét, vad ellenzéki pártot ütött és halálosan elkeserítette azokat, a kik nem tették egyebet évek hosszú során át, mint áldoztak és dolgoztak a telepért. Ámde a dolog érdekes fordulatot vett. A magára maradt ellenzék mitsem tudott kivívni egyedül s ekkor — létrejött a béke. A kik dolgozni akartak Mátyásföldért, megtalálták a kapcsolatot a régi párt érdemes tagjaival, egygyé lettek és együtt dolgoznak tovább, egyesült erővel, fokozódó munkaképességgel. A világtörténelem nagy igazsága jelentkezik itt mikroszkopikus kicsiségben. A rombolásból fakad az uj, a réginél virágzóbb élet. Rákosszentmihály on is sok derék, értékes úriembert téveszt meg az intrikusok bóditó mérge. Ha valaha majd belelátnak a dolgok mélyére, hozzájutnak a műhely ablakához, hasznos, derék, tiszteletreméltó munkásaivá lesznek ők is közügyeinknek. De a kétes vagy erkölcsükben nem is kétes exisztencziák csalódottan fogják akkor is fogukat vicsorgatni mindenre, a mi tiszta és szeplőtelen és a köznapin felülemelkedő. Szívből üdvözöljük a derék Mátyásföldet, sikerének, örömének teljességében és igaz szívvel rakjuk le újból, ugyan hányadszor már ? — hódolatunkat a nagylelkű polgár, Paulheim József előtt. HÍREK. Rákoscsaba! levél. Községünk érdemes elöljárósága, örömmel Írhatom — teljesen méltányolva e lapokban felhozott kérelmünket mindenben igyekszik a felmerült hiányokat pótolni, így megtörtént a községi okleves szülésznő megválasztása is. A gyermekek között folyton dühöngő fültő mirigydaganat miatt tegnapelőtt óta az iskolák is zárva vannak. A vasúthoz vezető ut a múltkori fagy alkalmával T Á R C Z A. A Fata leányok. Reggel a két Fata leány elindul hazulról, a suszter műhelyből. Gizi, az idősebbik, csinos leány, de csak este, mert napfénynél lekiabál az arczárói a koplalás meg a régi szobalevegő. Szemében még ott van az erős szenvedélyek nyoma és tulajdonképpen ez a leány egész szépsége. Ha este jár az utczán, sokan megfordulnak utána és a ruháján is csak a nők érzik meg a pamutszövet szagát. Már sokszor volt menyasz- szony, ő legalább már sokszor meséit róla a szomszédoknak, most azonban végérvényesen szerelmes Láncz Nándorba, a villamos kalauzba. A leány azok közül való, akiknek a parancsolás csak egyetlen egy, az alázatos összezsugorodás pedig millió helyen jutott ki. Otthon az apja meg az anyja a szentirást sem vehetné komolyabban, mint az ő szavát, amikor a kis húgára rápirit. A kisebb leány, a tizenkét éves Vilma, már sokkal modernebb hölgy. Már teljesen megérti a nénje otthoni, ártatlan erőlködéseit és nem rontja el a kedvét az ellenszegüléssel, pedig valójában már igen sok okos dolgot adott be Gizinek, de mindig úgy, mintha valami naiv, gyerekes dolgot mondana. Egyébként czudarul kokett és józan; mindig tudja, melyik férfi nézte meg jobban. Indulás előtt az öreg Fata komoly és tárgyilagos megbeszélés után átad Gizinek huszonkét krajczárt, hogy menjenek szakaszjegygyel a nagybátyjukhoz, visz- szajövet pedig vegyenek két szafaládét ebédre. Bár Gizi sajnálatosan jó leány, lehetetlen elhallgatnunk, hogy az egész nagybácsihistória koholmány; nincs nála semmi keresni valójuk, csakhogy a leány okvetlenül fel akar szállni a 314-es villamosra, amelyiken ma Láncz Nándor a kalauz. Azért, amikor végre kiszabadul az apja műhelyéből, a kis húgával együtt odaáll a Kerepesi-ut sarkára a megállóhoz. Várja a 314 est. Amikor egy-egy alkalmas, de más számú kocsit elereszt, mindig valami szánalmasan ostoba hazugságot hebeg a húgának, aki engedelmes arczot vág, pedig jól tudja, mennyiben áll a dolog Eközben a Károly kaszárnyánál feltűnik a 314-es. Az elegáns Láncz Nándor, a kalauz, hanyagul, felsőbbségesen rángatja a csengettyűt és kunkori bajusza alatt egyre jobban mosolyog, amint a kocsi közelebb ér az állomáshoz. Mert tudja már, hogy Gizi okvetlenül ott vár rá. O egyékbént már megszokta az ilyesmit, amint a végállomásokon el is szokta mondani. A kocsi végre odaér a megállóhoz. Gizi a felszállásnál tanulságos dolgokat mond a húgának, sőt a per- rouon halkan még hozzájuk is tesz újabbakat, hogy ne kelljen az elegáns Láncz Nándor szemébe néznie. Végül belökdösi a húgát a kocsiba és maga is leül, lehetőleg simán. Láncz Nándor pedig mindezek alatt a perronon sodorgatja veszedelmes bajuszát és mosolyog a keze alatt. Végül bemegy a kocsiba, megáll a rákvörös leány előtt, utolérhetetlen hanyagsággal szalutál és halkan, lágyan azt mondja: — Hová tetszik ? Gizi kapkodni kezd. Vilma pedig, aki nagyon jól
