Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-06 / 6. szám
6. szám. RÁKOS VIDÉKE 3. oldal. homokkal kellően felhintelett, minek még most is hasznát vesszük, mert a mostani rengeteg sáros időben ez most a legjobb ut. Bár a községben levő házak tulajdonosai is mind meghoznák ezt a kis áldozatot és behintenék rendesen a járdájukat homokkal, bizony sokkal kisebb sarat kellene gázolnunk. Ezt pedig könnyen megtehetnék, mert hisz községünk elég homokkal rendelkezik. Nézzük az Antal telepet, itt sokkal kisebb a sár, mig magában a községben — különösen a virilisek házai előtt — majd elmerül az ember a sárban. Reméljük az esti világításra is nagyobb gond fog fordittatni, hogy akik a késői vonatokkal kénytelenek haza jönni — el ne tévedjenek a nagy sötétségben. Mielőtt a községünkben fennálló nagyon is szűk társadalmi élet rajzolására, valamint az itt uralgó szomorú viszonyokra térnék, mindenek előtt a községünk javára működő derék tűzoltóinkat akarom, kiemelni. A rákoscsabai önkéntes tűzoltóság önfeláldozó, nemes, hivatásukat szivén hordó jeles vezetőség és kitűnő parancsnokság alatt álló, elég jól kiképzett férfiakból áll, kik már több alkalommal bebizonyították ügyességüket. Felejthetlen védnökük a múlt év őszén elhunyt nagyasszonyunk, báró Leffert Matild férj. Autós Istvánná volt, kinek nemes és jó szive annyi rengeteg jótékonysága mellett a tűzoltóságot is mindenben támogatta. Elnöke: Kovács Károly községi jegyző, helyettes elnöke: Gábris Gyula máv. ellenőr; pénztárnok: Pintér Endre községi képviselő. Titkár: Korsos László reform, ig.-tanító. Orvosa: Dr. Balogh Pál. A választmány 12 tagból áll. Parancsnokság: Gombás Károly máv. hiv. főparancsnok, Hordó Sándor oki. jegyző alparancsnok; Kubinecz Dániel szakaszparancsnok szertárnok; Gombás József máv. hiv. szakaszparancsnok, végre BatárEndie reform, tanító szintén szakaszparancsnok. A legénység száma 32. Fenállását elősegíti a község, mely évente 400 korona segélyt ad, emellett indokolt előterjesztésre a szükséges szerek és felszerelések beszerzését eszközli _ A helybeli takarékpénztár r.-t. évente 100 korona segélyt nyújt; továbbá a kis számú pártoló tagok tagdija és az évente rendezni szokott mulatságokból bejövő jövedelem egészíti ki összes jövedelmüket, mely bizony összevéve mind csekély egy ilyen humánus, nemes testület fenntartására. Rákoscsaba nagyközönsége elég mostohán bánik tűzoltóival szemben. Ily nagy községben kétszer ekkora számú tűzoltóságnak kellene lenni, és épen azért felhívjuk és felkérjük közönségünk minden nemes gondolkozásu lakosát: hogy úgy erkölcsileg, mint anyagilag pártoljuk derék tűzoltóinkat, csak magunkat tiszteljük meg vele és csak magunk javát mozdítjuk elő. S. E. A közönséghez 1 Bugyi Ferencz József felkérte szerkesztőségünket annak közlésére, hogy a rákosszent- mihályi „ellenzék“ Japja* ellen a sajtópert dr. Révay Zoltán, budapesti ügyvéd utján megindította. EgyéD polemizálásra tisztelt barátunktól kénytelenek voltunk, ismert elveinknél fogva, a teret megtagadni, sem pedig a magunk részéről annak a „sajtóterméknek“ durva gorombaságait és piszkolódásait, lapunk színvonala érdekében viszonozni hajlandók nem vagyunk. A Rákos Vidéke a közérdek és az igazság szolgája. Erről az útjáról semmi cselvetés le nem térítheti. Lapunk minden igaz ügy előtt nyitva áll s minden czinizmussal és durvasággal szemben is mindenkor híven fogja teljesiteni kötelességét. Terrort pedig a sajtó és a kritika szabadsága és tisztasága érdekében el nem türünk semmi formában. Se eszet, se szivet nem kérünk kölcsön senkitől, — becsületet annál kevésbbé. Egyenesen haladunk a magunk utján, s egyedül mimagunktól függ, hogy valamin szánakozzunk-e vagy undorodjunk tőle. Ág. h. ev. istentisztelet. Jezsovics Pál czinkotai ág. h. ev. lelkész ma, vasárnap, február 6-án, délután fél három órakor a helybeli állami I. számú elemi iskola, nagyobb tantermében istentiszteletet tart. tudja, hogyan kellene megvaditani a pökhendi ficzkót, de nem akarja látni a nénje vergődését, — kinéz az ablakon. Gizi igy teljesen egyedül marad a csodás Láncz Nándorral és még jobban kapkod. Végül előczibálja a táskáját, amiből aztán a zsebkendővel együtt kirántja az egyik hatost is. Az pedig, régi szokásához híven bebuvik a padló farácsa alá. Gizi úgy tesz, mintha észre sem vette volna a dolgot, megváltja a két szakasz- jegyet és amikor Láncz Nándor bágyadt mosolygással azt mondja: — Leesett valami? ... és lehajol csak úgy a forma kedviért, — elegánsan int keztyüs kezével és azt rebegi: — Nem baj, Láncz ur, nem érdemes 1 Közben azonban ellepi a hideg verejték és egy pillanatra egészen tisztán érzi a suszter-műhely szegényszagát. A kis Vilma bizonyosan tudja, hogy gyötrelmet okozna Gizinek, ha keresné a hatost, azért nyugton marad, de a szemét beledöfi a rács közé. A bámulatos Láncz Nándor nagyon jól látta a hatost a kocsi fenekén és úgy all oda Gizi elé, hogyha lába eltakarja a pénzdarabot. És ott áll makacsul. És társalog enyhén, felelősségmentesen, szellemesen. így: — Hová, meddig Giziké kisasszony ebbenaczudar időben? ... A vámházhoz? Miért nem jött el a múltkor a kádársegédek szakegyesületének vigalmára ? . . . Már készen is volt a ruhája? Ejnye, ejnye! Pedig dal- loztuk a kedves dalát, az Arra kérem . . . -et is. A Léner is várta a kisasszonyt, merthogy eligérkezett neki. Giziké sápadozik és egyre jobban kapkod. Szeretné beszivni a pompás Láncz Nándor minden szavát, de a leesett utolsó hatos ránehezedik a lelkére és nyomja kegyetlenül. Az elmaradt ebéd elrontotta a gyomrát. A kis Vilma szeretné meggyilkolni a szép fiút, hogy zavartalanul kereshesse a hatost; a legközelebbi megállónál gonosz impertinencziával odaszól Láncz Nándornak: — Nézze felszállnak! Menjen jegyet adni! Láncz Nándor odakapja a fejét, ostobán vigyorog és marad, mert különben le kellene lépnie a hatosról. A villamos e titkos gyötrődések közepette odaér a Vámházhoz. Giziké bár úgy érzi, hogy a lelkét otthagyja, feláll és kifelé indul. Megfogja Vilma kezét, egy pillanatra gyámoltalanul belenéz a gyönyörű fiú szemébe, aztán kászolódik kifelé s halkan azt mondja: — Isten önnel Láncz ur! Amire a csábalak ismét észbontóan szalutál, de a helyéről el nem mozdulna semmiért. Gizi már ott lenn áll Vilmával együtt a Vámház- tér piszkos kövén és homályos szemével körülnéz, de csak valami szürke forgatagot lát. Vilma halkan azt mondja: — Az ördög vitte volna el azt a majmot! Azzal megindulnak a rakpart felé, de maguk sem tudják: hová? A bámulatos Láncz Nándor pedig a bicskájával kiturkálja a hatost, zsebrevágja, aztán mosolyogva kiáll a perronra és amig a kocsi a hídon átdöczög, azon a mondaton töri a fejét, amelyiket majd a végállomáson lead. Ebben a formában állapodik meg: — Az Istókját! Már megintennék megbolonditot- tam egy leányt! Aztán tovább mosolyog és izzadt kezével szorongatja a hatost. Cholnoky László.
