Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-30 / 5. szám
X. évfolyam. Rákosszentmihály, igio. vasárnap, január 30. 5. "szám. RÁKOS VIDÉKE TflRSflDflLÄRcs KŐZGfiZöftSflGl METiLflP RflKOSSZÉNTnihflLT NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EOYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENT MIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákossz entmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre .....................8 kor Fél é vié...........................4 , Negyed évre......................2 „ EG YES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Az irói tisztesség. — Beküldetett. — Egy ifjú urleány, az „ellenzék“ ez időszerinti helyi lapja ez évi 2-ik számában igen feltűnő közieménynyel lepte meg olvasó közönségét. Maga a közlemény tárgya teljesen megfelelhet a kisasszony irói egyéniségének és érzelmi világának, de a mű kidolgozása, amellyel czikkét közreadta, igazán sokat olvasott elmére és ügyes, gyakorlott iró kezére vall, ugyannyira, hogy az olvasó gondolkodóba esik a felett, hogy fiatal leány, aki alig nőtt ki a kurtaszoknyából, miképpen tehetett szert ilyen mély gondolkodást, tudást, kiváló irodalom- és zenetörténelmi ismereteket és igen-igen bő tapasztalást igénylő közleményének megírásához szükséges, biztos alapokon nyugvó s minden kételyt már eleve kizáró képességre, szakszerű előadással Írván tárgyáról, a „Régi tánczokról.“ Akkor, midőn az iró közleményét a nyilvánosságnak átadta és a sajtótermék felelős irányítója nyilvánosságra bocsájtotta, minden bizonynyal tisztában kellett lennie azzal, hogy a czikk a legmesszebbmenő kritika tárgya lesz, amint ez magának a dolognak természetéből is folyik. Azért tehát ne vegye nővel szemben tanúsított udvariatlanságnak a tisztelt irókisasszony, hogy közleményét, melynek czime alá nevét odaírta vagy odaírták és igy azt, mint „sajátját“ bocsájtották útjára, kénytelen vagyok pőrére vetkőztetni, éppen a közerkölcs nevében és azoknak a sérthetetlen, szent szabályoknak védelmében, a melyeknek mindenki köteles alávetni magát, ki a békés észrevétlenség csendjéből a nyilvánosság viharos tengerére kiszáll. Mindenesetre nagyon megtisztelő feladat és igen felemelő, ha valaki magát olyan irodalmi munkásságnak szenteli, a melyből embertársai ismereteiket gyarapíthatják, s a mely a közLapimk mai s művelődést, bármily csekély mértékben is, de előbbre viszi. Kétszeresen megtisztelő, ha az ilyen fajta munkálkodást, az iró minden anyagi haszon nélkül, pusztán a közjó iránti szeretetből és ennek érdekében teljesiti, de annyit mindenki elvárhat, hogy a borát valódi czégér alatt hozza forgalomba és saját termésűnek csak a saját szellemi termékét jelölje meg. Minden Írónak bizonyos erkölcsi szabályokhoz, minők az „eredetiség“ és az „irói tisztesség“ szabályai, kell alkalmazkodnia és ez alól nem vonhatja ki magát még a „kezdő“ iró sem. Ez a szabály a tulajdonképpeni alapja a „szerzői jogról“ szóló törvénynek, mely az iró vagy szerző tulajdonát alkotó gondolatoknak és eszméknek az egyedüli védőbástyája, hogy mások azokat ki ne sajátíthassák és visszaélésektől és merényletektől megóvja. Aki ezt a védőbástyát megtámadni vagy lerombolni igyekszik, az biztosan számíthat rá, hogy a kérlelhetlen törvény teljes szigorúságával bűnhődik meg érette. Nem eredeti termék, hanem közönséges plágium az is, ha valaki mások müvéből készít újat, amiben semmi egyéb, uj vagy eredeti nincs, pusztán csak az idegen mondatok sorrendjének összekeveréséből áll. Ha egy játék uj kártyát veszünk a kezünkbe, úgy ahogyan az a gyárból kikerült, s ha a külső papirboritékot óvatosan lefejtjük, ugy-e bár azt tapasztaljuk, hogy legfelül van színével kifelé fordítva a „tök hetes“ és ezen van a gyár bélyege és a védjegy a közepén ? Ha már most ezt a kártyát megfordítjuk, oda helyezzük a többi kártyák mellé és ezekkel együtt ujjaink között széttárjuk, azt látjuk, hogy az „egyféle“ szinü kártyák mind együtt vannak egymás mellett, sorrendben. Ez gyári szabály, amelyhez minden gyár alkalmazkodik. _________ sá ma 14 oldal.
