Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-18 / 38. szám
38. szám RÁKOS VIDÉKE 3. oldal amelyek két oszlop között az utcza keresztezéseknél acél sodronyon függesztelek fel. A lámpák és lámpa-testek, függő zománcz vasbádog ernyővel, védő üveggel vihar- biróan alkalmaztatnak. A lámpások közül 60 drb felfüggesztve, 10 drb. mint fali kar nyer elhelyezést. 3. A közvilágítási hálózat az áramot a tápláló pontokból nyeri és az ott elhelyezeti kapcsolók segélyével az égési naptár szerint történik a közvilágítási lámpák bekapcsolása. A vizmü szivattyúit közvetlenül kapcsolt 2 darab elektromotor fogja hajtani. Minden szivattyú szivó- magassága 6 m., nyomó magassága pedig 40 méter. A vizszivatyunak hajtásához szükséges erőt a villamosúm szolgáltatja. A központban vízállást jelző villamos készülék lesz és pedig köbméteres beosztással, úgy, hogy e készülék segélyével bármikor a víztorony vízmennyisége, valamint a telep vízfogyasztása és a gépek vízszállítási képessége meghatározható legyen. 4. A házi csatlakozások az elosztó vezetékekről való leágazások, mint szabad vezetékek az utczai elosztó sodronyokról leágaztatnak s az épület falán porczellán pipákon vagy szigetelőkön, már mint szigetelt sodronyok mennek keresztül és az óra előtti biztositó szekrényben végződnek. Az áramfogyasztás órák segélyével fog megméretni, melyek a legkisebb fogyasztást is jelezni fogják. (Folyt, köv.) HÍREK. Változások a tanfelügyelösógen. Bárány Árpád kir. tanfelügyelőt a pancsovai tanfelügyelői kirendeltség önálló vezetésével bízták meg, helyére a pestvármegyei tanfelügyelőséghez dr. Radvány Ferencz kir. tanfelügyelőt helyezték át. Dr. Radvány Ferenczen kivül még két uj taggal is növekedett a pestmegyei tanfelügyeiőség személyzeti létszáma, amennyiben a vallás- és közoktatásügyi miniszter kinevezte Keleti Gyula dr. államtudort és Kármán Miklós bölcsészettudort ideiglenes miakkor a szalónba viszi és nagyon udvarias hozzá. A szegényt csak az előszobába engedi és kiabál rá. így hát te nem vagy becsületes, Zinikém. De ha nem vagy becsületes, akkor olyan gazember vagy, akit meg kell vetni. Nem, ez nem lehet igy. Különben mindegy. Akár az vagy, akár nem, én szeretlek . . . Zavaros a fejem, nem tudok gondolkodni. Látom, hogy az élet borzasztóan undoritó. A papától kezdve csalódtam mindenben. Biztosan a kedves testvérek sem olyanok, mint én hittem. Nem viszek többé virágot szent Antalnak sem. Hiába könyörgök neki, nem hallgat meg. Biztosan ő is azt tartja, hogy csak a gazdagok becsületesek . . . Csak neked hiszek, Zinikém. Csak neked . .. Vanndd. Zina hadnagy már valószínűleg kívülről tudta ezt az írást, annyiszor elolvasta. S mentül tovább gondolkozott, annál világosabban látta, hogy anélkül a gyereklány nélkül, aki irta, nem élhet. Jól tudja, hogy ő mostanáig nem volt valami tulvilági angyal. Dehogy. Éppúgy leszakította az útjába hajló virágokat, mint akárki más. De mióta azokba a félig gyermek szemekbe nézett s mióta azok először néztek rá oly hívőn, olyan nyílt rajongással, azóta megváltozott, ügy érezte magát mint az első áldozáskor. Világosan emlékezett rá, hogy könyek szöktek szemébe és áhitatosan csókolta meg a Vanna kacsóját, mint akkor a tisztelendő ur kezét. .. nőségben fizetésnélküli kir. tanfelügyelőségi tollnokká és szolgálattételre Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye tanfelügyelőségéhez rendelte őket. A tűzoltó egyesület kérelme. A rákosszentmihályi önkéntes tűzoltó egyesület a következő kérelmet intézi közönségünkhöz. Mondanunk sem kell, hogy a legmelegebben ajánljuk szives figyelmébe : A t, közönséghez!. Tekintettel arra, hogy a „Rákosszentmihályi Önkéntes Tüzoltótestület ‘ működését megkezdette s hogy azt a köz hasznára minél eredményesebben folytathassa, felkérjük a t. közönséget és különösen a háztulajdonosokat, hogy testületünket erkölcsi támogatásán kivül anyagilag is segítse Ezt annál is könnyebben teheti, mert a csekély évi 8 korona párto'ó tagsági — avagy az egyszer s mindenkorra fizetendő 50 korona alapító tagsági dijat bárki is a legkisebb megerőltetés nélkül meg tudja fizetni. A nemes czélt támogatni óhajtók, szíveskedjenek a tüzoltótestület vezetőségéhez, vagy pedig a község elöljáróságához fordulni, ahol a szükséges felvilágosításokkal a legnagyobb készséggel szolgálnak. Rákosszentmihály, 1910. szeptember hó. Hauser Gyula Krenedits Sándor elnök. parancsnok. A polgári leányiskola. A rákosszentmihályi polgári leányiskola érdemes igazgatóját és fenntartóját, Tröszter Máriát mélyen elkeseritette az, hogy most, a beiratások idején, a rákosszentmihályi elégedetlenek lapja a főváros egyik iskoláját ajánlja a rákosszentmihályi és környékbeli leány tanulók figyelmébe, — mintha bizony nem volna nekünk a Tröszter intézetben megfelelő polgári leányiskolánk, — a mely nem csak nyugodt lelkiismerettel ajánlható, hanem egyenesen egyik büszkeségünk. Szebb és hitelesebb bizonysága nem lehet ennek, mint a kir. tanfelügyelő hivatalos jegyzőkönyvben kinyilvánított megelégedése, melylyel az évzáró vizsgálatot követő értekezleten örvendeztette meg az iskola önfeláldozó igazgatóját. Olyan meleg elismerés volt ez, — a minőt nem egykönnyen hallani a magániskolával szemben mindig óvatos és tartózkodó tanfelügyelőség részéről. Ezúttal is teljes szigorúsággal és aprólékossággal vizsgált meg mindent, — a mi az elismeiés És most vége, vége! De nem, nem fognak rajta győzedelmeskedni. Visszaüt azokra, akik őt ököllel vágták szivén Visszaüt úgy, hogy azok örökké jajgatni fognak, mig élnek Ha az övé nem lesz, akkor a másé sem lesz . . . Vagy nem igy: ha becsületes utón nem adják neki, elveszi magának úgy, ahogy lehet. De bírni fogja mindenáron ... Mikor ideért gondolataiban felugrott helyéről. Végigjárta a szobát, az ajtótól az ablakig, meg vissza. Aztán leborult az asztalra és annyi könnyet hullatott arra a levélre, mint ahány betű volt rajta. Régen nem sirt Zina hadnagy. Tán nem is sirt kicsi gyereksége óta, legalább nem emlékszik rá. S mégis olyan jól tudott sírni, mint egy valóságos asszony . . . Halkan kinyílt az ajtó. És bejött a Vanna. Egy perczig tétován állt, szégyenlősen, zavartan. De csak egy perczig. Aztán úgy tett, ahogy a szive diktálta. Ráborult Zinára. — Te is, te is! Zina első pillanatban nagyon szégyelte könyeit, de aztán csak odazárta a karjába azt a csupa szerelem, édes lányt és nem tudott egyebet szólni, csak ezt ismételgette: — Eljöttél, eljöttél . . ? — Eljöttem és nem is megyek el többet soha.
