Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-21 / 34. szám
RÁKOS VIDÉKÉ 34. szám 2. oldal. területül. Ezúttal pótlólag hozzájárult a képviselő- testület ahhoz, hogy az uj parczellák főutczái ne hat, hanem tiz öl szélesek legyenek. A község négy telkét a község tulajdonaként telek- könyvezik el. Tanoncziskola. A tanoncziskola felállítása ügyében megtörténtek az előkészületek. Az iskola költségeit és azok fedezetét 8(58 korona 76 fillérben állapították meg. Ebből a tanítás dijára jut 420 korona. Heti hét óra lesz. Két délután 2—2 és vasárnap délelőtt 3 óra. Óránként jár a tanításért 60 korona. Fűtés, világítás 100 kor., szolga 30 korona, felszerelés 80 korona. Erre fedezet a törvényszerű 2°/0-os pótadó és a bírságpénzekből befolyó összegek. Ha a tanoncziskolának hatvannál több növendéke lesz, akkor a község államsegélyért folyamodik. (Gödöllő 800 kor.-t kap e czimen.) A tanoncziskola szeptember elején, a középponti iskola épületében már megnyílik. Felügyeletére bizottság alakul, melybe a helybeli ipartestület két elöljárósági tagját küldi ki, a képviselőtestület pedig Hauser Gyula bírót,. Hundeshagen Károlyt és Kubinyecz Samu Lajost választotta meg. Király Miksa azt szerette volna, ha az ipartestület az iskola fenntartásához pénz- belileg is hozzájárul, de ez óhajtása törvényes alap hiányában s mert az ipartestület most alakult és szegény, figyelembe vehető nem volt. A Rákosi-ut kövezése A főjegyző indítványára a nagyobbszerü befektetések kapcsán megbízást adott a képviselő- testület az elöljáróságnak arra is, hogy a Rákosi-ut, Kossuth Lajos- és János-utcza között elvonuló szakaszának burkolása kérdését és költ<r=—==—r=——=—^ 0 T A R C Z A. D ^ * Furfangos János. Teljes számban gyűlt össze „A jókedvű agglegények“ asztaltársasága, hogy meghallgassa az „Apollónak“ elkeresztelt Brausz tengerészkapitánynak mulattató elbeszéléseit, az ő kedvenczéről, a János matrózról. Már a harmadik üveg Möet Chandont bontogatták, amikor Brausz elkezdett mesélni: — Öt évvel ezelőtt történt, hogy a hajóm — a „Liza“ — kénytelen volt néhány napig Calais mellett vesztegelni. Másnap hajnalban végre indulni akartam Doverbe, kiadtam ezért a szigorú parancsot, hogy a legénység közül már nem távozhat el senki a hajóról. Kissé meglepett, a mikor ennek daczára bejött hozzám János. Szigorúan ránéztem a fiúra. — No, megint rossz fát tettél a tűzre ? — kérdeztem, — mert bármilyen csíny történt a hajón, mindig csak benne keresték az elkövetőjét és száz eset közül kilenczvenkilenczben nem tévedtek. — Kapitány ur kérem, — mondta becsületes arcz- czal, János — másfél évvel ezelőtt is igy jártam ebben a fészekben és akkor ott felejtettem egy nagy csomó fehérneműt. Most szükségem lenne reá és el szeretném ségeit tanulmányozza. A villamos vasúti vonal megnyitásával ez a kérdés úgyis égetővé fog válni. A kívánt megbízást a közgyűlés készséggel megadta. Községi orvos. Bentsik József dr. felvetette a közgyűlésen a községi orvosi állás szervezésének kérdését. A főjegyző megnyugtató felvilágosítást nyújtott ebben is. A törvény értelmében az ötezer lakosnál nagyobb községben községi orvosi állást kell szervezni, a diját pedig az állam fizeti. Bár kimutatták, hogy ezelőtt tiz évvel volt Szentmihály- nak ötezer lakosa, nem most, a miniszter a kérést nem teljesítette, mert — szerinte — csak a hivatalos népszámlálás adatai fogadhatók el törvényes alapul. Népszámlálás tudvalevőleg 1910. decz. 31-én lesz, ennek eredményét meg kell várni s aztán nyomban lehet a külön községi orvosi állás szervezését kérni. A régi vágóhíd. A község a régi vágóhíd faépületét használaton kívül helyezte. Ez még akkor épült, amikor a község Csömörhöz tartozott. Csömör most azt követeli, hogy a faépületet Rákosszentmihály adja vissza. A képviselőtestület egyhangúlag kimondotta, hogy a faépületet készséggel kiadja, csak záros határidőn belül szállíttassa el Csömör s a helyét eredeti állapotába állítsa vissza. Jóváhagyott zárószámadás. Az 1908. évi községi zárószámadást a vármegye törvényhatósága jóváhagyta. A jóváhagyó véghatározatot a közgyűlésen hirdették ki s egyhangúlag tudomásul vették. Azt is, hogy a vármegye erélyesen utasítja a községet, hogy a hozni. Ezért alássan könyörgök, tessék egy órára elengedni. — Nem öregem, — mondtam én — ezzel nem csapsz be, feküdj le fiam és álmodjál szépet, de a városba nem mehetsz. — Kapitány ur kérem — erőszakoskodott — becsületes ember vagyok és ha Ígérem, hogy egy óra múlva visszakerülök, akkor pontosan be is tartom. — Fiam — feleltem rá — te már annyit hazudtál, hogy egy fehérnemű csomóból még egy pár harisnyát sem hiszek neked ! — Becsületszavamra mondom, — szabadkozott — én csak nem fogok a kapitány urnák hazudni! Meggondoltam, hogy tulajdonképp becsületes fiú és kitűnő tengerész, és két órai szabadságot adtam neki. — jól van hát — mondtam, adok neked két órai szabadságot és veled megy a Márton is, de, hogyha csak egy perczczel később jönnél, ne kerülj többé a szemem elé, ezt jegyezd meg jól! Ezzel elbocsátottam. Harmadfél óra múlva Márton egyedül került vissza a csónakkal. Megkérdeztem tőle, hol maradt János. Nehezen mozgó nyelvvel felelt Márton. — Talán elkésett ... de én inkább eljöttem magam — de már nem győztem kivárni . . . Dühös voltam, de azért nem szóltam semmit Reggel aztán János nélkül indultunk útnak, de a
