Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1910-08-21 / 34. szám

34. szám RÁKOS VIDÉKÉ 3. oldal községi pótadó hátralékokat most már gőzerővel hajtsa be. illetőségi ügyek. Illetőségi ügyek fejezték be a tanácskozást, melynek eredménye ugyan hasznos és fontos volt, magának a tárgyalásnak a menete azonban szokatlanul lagymatag és sekélyes. HÍREK. Augusztus 18. Ö Felsége, a király nyolczvanadik születése napját ünnepi istentiszteletekkel és közgyűlé­sekkel ülték meg országszerte. Rákosszentmihály on díszes szentmise volt, a melyen a községi elöljáróság a róm. kath. egyháztanács és számos egyesület testü­letileg vett részt. A községben a középületek zászló- diszt öltöttek s ünnepi hangulat uralkodott egész napon át. Templomi ének. Ismét gyönyörű templomi ének ringatta áhítatba a mátyásföldieket múlt vasárnap. Konto. Miatyánkját és Ave Mariáját énekelte dr. Spett Ferenczné, Ötvös Gitta, csodás tökélylyel, megindító hangon. Zett- ner Jolán és a templomi énekkar pedig a Zsongó habok czimü remek régi magyar templomi éneket zen- gedezte igen szépen. Az ájtatos híveknek valóban rend­kívüli élvezet jutott osztályrészül. Ref. egyházi közgyűlés. A rákosszentmihályi refor­mátus missziói egyház f. é. aug. 28-án (vasárnap), d. u. 3 órakor az imateremben (Szentkorona-u. Csengős- ház) közgyűlést tart. Tárgyú: 1. Az egyháztanács előterjesztései az egyház anyásitása s az ezzel kapcso­latos ügyekben, az esperes javaslatai alapján. 2. A papilakás építése tárgyában, szintén az esperes javas­latára felveendő kölcsönügyben határozathozatal.Ezen a közgyűlésen csakis az idei választói - névjegyzék­ben fölvett tagoknak van szavazati joga. S az uj tör­vény értelmében a megjelent tagok — a számra való tekintet nélkül — végérvényesen határoznak. Az egyház elöljárósága. Főjegyzőnk szabadságon. Krenedits Sándor, Rákos­szentmihály nagyközség főjegyzője, hétfőn, augusztus 23-án két heti szabadságra ment. Főjegyzőnk szabadság- idejének egy részét a bécsi vadászati kiállításon és Pozsony vármegyében, körvadászaton tölti. Hivatalában Rónay Tivadar aljegyző helyettesíti. A községi kaszinó választmányi ülése. A rákos­szentmihályi községi kaszinó Pálfi János elnöklete alatt választmányi ülést tartott. A jegyzőkönyv hitelesítésére Flittnei Lipótot és Wayand Károlyt kérték fel, veze­tésére pedig Havas Gyula jegyző távollétében Balázsovich Zoltán titkár vállalkozott. Uj tagokul fel­vettek ismét öt jelentkezőt: Dervants Viktor, Lippe Ödön, Márton Gyula, Ruppert Vilmos és Záborszky János személyében. Flittner Lipót gazda jelentést tett a kabaré estély ügyében, amelyet tudomásul vett a választmány. Végül folyó ügyeket intéztek el. Közlekedésünk. A rákosszentmihályi lóvasut uj pá- lyályára vonatkozó tervek a közigazgatási bejárás jegy­zőkönyve kapcsán már a napokban a kereskedelmi miniszter elé kerülnek, miután a közigazgatási bizottság ülésén a jóváhagyást elnyerték. A miniszter az építő engedelmet előreláthatólag rövidesen megadja, mivel semmiféle vitás kérdést nem kell eldöntenie, sem pedig semmiféle akadály az engedelem kiadásának útját nem állja. Az engedelem elnyerése után az uj vonal megépí­tését azonnal, de legkésőbb szeptember végén megkez­dik s ugyanakkor, egyidejűleg veszi kezdetét végre a szentmihályi villamos vonal építése is, a melyet a gödöl­lői munkálatok előre nem látott késedelme, a munkás­hiány, s az a körülmény tolt ki ennyire, hogy a villa­mos áramfejtesztőtelep egyes gépeinek szállításával megkésett a vállalkozó gyár, nemkülönben a folytonos sztrájkok miatt képtelenek voltak a magyar vaggongyá- rak az uj villamos kocsikat idejére kellő számban szál­lítani. A munkálatokat úgy végzik, hogy a forgalom fennakadást ne szenvedjen, mégis örvendetes, hogy ha már előbb megépíteni nem lehetett, most már a szép tember végéig tartó néhány hetet megvárják s igy a lóvasut áthelyezésével járó, bizonyára elkerülhetetlen némi alkalmatlanság ne a nagy nyári forgalmat zavarja, hanem a megcsappant őszt forgalom idején bonyolód­jék le. Megemlítjük még, hogy a kisszentmihály-anna­mikor két óra múlva Doverbe értünk, ott kapálódzott úszva a hajó mellett és folyton „halló“-zott. A fedélzeten nagy felfordulás támadt, villámgyor­san ledobtak neki egy kötelet és János a fedélzetre kúszott . . . — Honnan kerültél elő, bitang, hazudozó? för- medtem rá. — Alássan kérek bocsánatot, mondta szelíden, elkéstem. De hát a becsületszavammal Ígértem, hogy visszajövök, — visszajöttem azért; a hajó mellett úsz­tam az egész utazás alatt idáig! Alaposan leszidtam a szemtelen hazudozásáért, mert hiszen harminczhárom kilométer a távolság! De ő megmaradt az állítása mellett. — Úgy történt, ahogy mondtam; csolnakom nem volt, bicziklin nem lehet vizen utazni, léggömbhöz nem értek, csak úszni, azt jól tudok, úsztam a hajóval. — Csirkefogó, de most már elhallgass! — paran­csoltam rá. — Ha a kapitány ur parancsolja, elhallgatok. De ami igaz . . . az igaz. Hiába kérlelték a pajtásai is, hogy árulja el ne­kik, miképpen került ide, vigyorgott és csak annyit mondott: Úszva ! Csak évekkel később vallotta be nekem, hogy a mikor a hajónk már elhagyni készült a calaisi kikötőt, ő akkor ért a parthoz. Meggondolás nélkül beleugrott a tengerbe és a hajóig úszott. De hiába ordított és hallózott, nem hallották meg. Végül sikerült beleka­paszkodnia egy evezőlapátba és igy kényelmetlen és nedves, de valamikép biztos helyett szerzett magának. A viz felcsapott, hogy csaknem elnyelte a didergőt — de ő türelemmel viselte el siralmas helyzetét; vigaszul végiggondolta, mekkora meglepetés lesz, ha Doverben türelmetlenül ott úszik majd a ,Liza“ mellett .. . E vizikaland után két évvel a calaisi kikötőben, egy angol gőzös mellett vesztegelt a „Liza“. Az angol gő­zös kapitánya, Mr. Smith folyton szakácsának a mesébe illő úszási művészetével dicsekedett. Valósággal boszan- kodtam az örökös dicsekedésén. — Elhiheti nekem — mondta egy napon — ez az ember kiváló uszóbajnok. Háromszor úszik oda- vissza az Elbén, azután még szívesen versenyt úszik az önök legjobb úszójukkal. Dühös voltam. E perczben jutott eszembe János csodát képező uszórekordja. Jól sejtettem ugyan, hogy valami nagy csalás van ez ügyben, de mégis velünk érkezett Doverbe és rászedett bennünket. Ötletes ficzkó, aki rászedi ezt a spleenes englishmennt is. Odaszóltam hát az angolnak: — Tiszteltetem a szakácsa uszótudományát, de azért az én emberemmel még sem bírja kiállani a versenyt! — Fogadás! — kiáltott fel vörösen Mr. Smith és odanyujtotta a kezét. — Szívesen! — mondtam — de mennyibe?

Next

/
Oldalképek
Tartalom