Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-14 / 33. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 33. szám. községgel való összeköttetésért, melytől, nem öt perczes távolságra, — mint amazok — teljesen elszigetelten tengődik. A vasúttársaság méltányolja is e fontos érdekeket s bár a mostani bejáráson hivatalosan nem foglalkozhattak e napi rendre nem tűzött és elő nem készített kérdéssel, mégis kijelentette, hogy ha a beruházás költségeire fedezetet nyer, — megépíti a kívánt vonal- meghosszabbitást s egyelőre haszonnal épen nem kecsegtető, sőt bizonyára terhes üzemét készséggel fentartja. így minden érdek valóban kedvező kielégítést nyer. A Szent-György telepet a község azzal kárpótolja, hogy utczáit a lóvasut uj vonalának forgalomba helyezése idejére jó karba helyezteti s fokozódott figyelemmel gondoztatja. A lóvasut uj vonala a bejárás eredménye szerint tehát: a mai viczinális állomásnál kezdődik s halad a József főherczeg-uton, Szent-István, Kossuth-Lajos utczán át a Szentkorona utczáig és itt végig a János utczáig, majd ezen keresztül a főfasorig, illetve tovább az Annatelepre. Fontos, hogy az uj piaczot a Szentkorona- utczában rendezik be s igy a pia<:z, templom, községháza, iskola, minden nagyforgalmu, középponti helye községünknek kényelmesen megközelíthetővé válik a lóvasuttal. Igazságos mérlegeléssel tehát el kell némulni a kisebb mértékben kielégített magánérdekeknek sörömmel kell üdvözölni az uj lóvasutat, mely előreláthatólag megismétli működésének eddigi eredményeit. Megteremtette a községet, most pedig megteremti a másik felét is, tovább fejleszti, felvirágoztatja ma még lakatlan és elszigetelt részeit is. A községi választók névjegyzéke. A rákosszentmihályi községi választók névjegyzékét megsemmisítő közigazgatási bírósági ítélethez e héten folytatólag Strassenreiter Ignácz kir. törvényszéki biró szól hozzá. A nagyérdekü fejtegetést itt közöljük: Áll-e az a tétel, hogy községi választó kizárólag községi lakos lehet? Községünk választói névjegyzékének megsemmisítése alkalmából a m. kir. közigazgatási bíróság kimondotta azt, hogy községi választó kizárólag csak községi lakos lehet, a községben nem lakó a választók névjegyzékébe fel nem vehető és ezt kiterjeszti a községben legtöbb adót fizetőkre is, és megállapítja ez utóbbiakról, hogy ők az 1896: XXII. t. ez. 33. és 38. §-ai értelmében az érdekképviseletre való tekintettel csakis a községi képviselőtestületnek lehetnek tagja. Tehát ők sem lehetnek választók ha a községben nem laknak, mivel az említett bírósági határozat indokolása ezt kizárja. Engedtessék meg nekem, hogy ezt is jogi tévedésnek minősítsem és az idézett törvény ama pontjaira mutassak rá, melyek ezt a tévedést a legvilágosabban bizonyítják. A községben fekvő vagyon után legtöbb adót fizető a községi képviselőtestületben való részvételi jogát rendszerint személyesen gyakorolja. A törvény 33. §-ának 9-dik bekezdésében kivétel tétetik ekként: „a községben fekvő vagyona után legtöbb adót fizető, ha ott nem lakik, jogát megbízottja által is gyakorolhatja." Ez a törvényezikkely tehát az ily legtöbb adót fizetőnek a községi képviselőtestületben való részvételi jogának a gyakorlásáról szól. Mit mond a törvény §-a. „Községi választó: a) minden 20 évet betöltött községi lakos, ki saját vagyonából vagy jövedelméből az állami adót a községben már két év óta fizeti; aki azonban az I. osztályú kereseti adón kívül egyéb adót nem fizet, csak azon esetben, ha gazdai hatalom alatt nem áll; b) továbbá minden testület, intézet, társulat, ezég í TÁRCZA. 1 ^ ------ ------Ta lálkozás. Valamelyik ősszel rám jött a találkozás láza. A vándor madarak elköltözésével mindig jelentkezik ez nálam, s ilyenkor szótlanul csomagolom össze bőröndjeimet, s megyek napfényt, meleget keresni. Akkor is igy tettem. Nekivágtam a világnak, s ösztönömre bíztam mindent, az majd csak megtalálja, hogy hol lesz legjobb megtelepedni. Hosszas barangolás után végre egy kevésbbé zajos, de annál szebb tengerparti falura bukkantam. Kedves, pormentes hely volt s én abban a boldog reményben, hogy itt nem fog háborgatni egy, az európai műveltség mázával bevont nagyon is ázsiai eredetű honfitársam se, kényelmesen helyezkedtem el az egyetlen, csendes, de finom hotelbe. Rajtam kívül még nyolezan laktak ott modern kulturlények. Egy nagylábu, de fehér fogú üde angol leány, a tengerpartok hagyományos missje, aczél idegekkel, struez gyomorral s egy másik különlegesség, egy rövidruhás pózna sovány német „Überweib*, aki mindent tud, de semmit se alaposan, s kékharisnyáskodásával kétségbe- ejti embertársait. Volt még ott egy örökösen fecsegős fiatal asszonyka alattomosan hallgatag urával, aztán egy öreg házaspár tüdővészes fiával, s egy fehérruhás, szomorú arczu asszony. Ez volt legérdekesebb alakja a társaságnak. Karcsú, magas nő volt, idegesen vékony kezekkel, hosszú keskeny lábakkal! Mindig fehérben járt, olyan volt mint egy liliom, tiszta, hajladozó. Arcza valamikor szép lehetett, de idő előtt hervadt volt már. Pedig látszott, hogy azon szépitőszer még soha sem volt s valami más hervasztotta el, valami, ami a szív mélyében lakik s rövid idő alatt ezüst szálakat lop a legsötétebb hajba is. Mindnyájan rajongtunk érte, a férfiak titkos érdeklődéssel néztek utána, ha mellettük elsuhant. A féltékeny olasz asszonyka erősen fekete életepárját, sőt a horpadt mellű szőke porosz fiút is, nem egyszer kaptam mohó, vágyakozó pillantásokon. Még a table d’hotenál, a francziának nevezett, de emészthetetlenül német konyha kitűnőségei mellett is folyton őt tárgyaltuk, őt, ki nem igen érintkezett velünk s az ebédjét is a szobába vitette. Őszinte tisztelettel viseltettünk iránta s ha közénk jött, meg volt mindnyájunkban a rejtett igyekezet, hogy kedvében járhassunk, hogy mosolyra derítsük sápadt arczát, még a mindig Poroszország túlkapásain s az angolok kiváltságos helyzetén s kereskedelemben veszekedő, az örök nőiességet gúnyoló angol és porosz lányok is respek- tussal hallgattak ha ő ott volt, annyira érezték néma felsőbbségét, csodás varázsát ennek az asszonynak.
