Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-10 / 28. szám
X. évfolyam. Rákosszentmihály, igio. vasárnap, julius 10. 28. szám. VIDÉKÉ TflRSflDflLÁKés KÖZGAZDASÁGI HETILAP RflKOSSZENTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK-EGYESÜLETE, A EUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLYl IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁL Yl KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákos s z entmihály, Szentkorona-utcza 37. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre ....................8 kor Fé l évre.........................4 „ Ne gyed évre....................2 „ EG YES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petit sor ára 20 fillér. Szalmaláng. A magyar ember nagyon jellemző tulajdonsága a hirtelen fellobbanó és egyszerre elhamvadó lelkesedése, a melyet igen találóan szalma- lángnak szoktak nevezni. Szomorú és dicstelen jellemvonásunk ez, mely már számtalan nemzeti szerencsétlenségnek volt okozója a történelem tanúsága szerint, de elég sok kellemetlenséget, bajt és szégyent hozott már ránk azóta is, a mióta a ma élő nemzedék gyűjti a közvetlen tapasztalatokat. Rossz politika és nagy lelkiismeretlenség lenne az, ha hitvány hízelgésből nem mernénk egymás fejére olvasni a vétkeinket s a tükröt, mely hű képet tár az ember elé, nyeglén letakarnánk a hiúság leplével. Önteltség nélkül is annyi erénynyel dicsekedhetik a magyar, hogy bátran elviselheti, ha könyörtelenül felhánytor- gatják a hibáit, vétkeit, rossz tulajdonságait is. Senki sem szeplőtlen a gyarló emberek között s minden nemzetnek meg van a maga jellemző, közös vonása jó és rossz tulajdonságokban egyaránt. De nem kell azt gondolni, hogy itt most valami magasan járó lélektani fejtegetés vagy épen erkölcsi oktatás következik. A szalmaláng bűnét nem ezeknek a soroknak kell felfedezni; a nemzetet oktassák azok, akik kiváltságos helyzetükből az egész nemzetnek szónokolnak és szavuknak súlya végig viharzik a Kárpátoktól az Adriáig.. . Nekünk ebből a szép hazából egy kicsinyke darab jutott csupán, annak az ügyes-bajos dolgaival bíbelődünk, annak a nyikorgó szekerét tologatjuk. A nagy általánosságra ezúttal azon a jusson volt szükségünk, hogy rámutathassunk arra a roppant érdekes tapasztalatunkra, hogy a nagy igazságok milyen pompásan érvényesülhetnek a kis dolgokra való alkalmazásukban is. íme, — ha mint az egész nemzet bűnét, mint nemzeti csapást állítják elénk a hírhedt szalmalángot a történelem tudósai vagy a nemzet vezéreiméi és számitgatják káros eredményeit a politikától kezdve mindenféle nagy közügyünkben, ugyanúgy gyönyörködtethetjük nyájas olvasóinkat mi is a szalmalánghoz czimzett nemzeti különlegesség tréfáival a magunk kicsike közügyeiben is. Vastag kötet lenne ez az újság, ha mindazt felakarnánk sorolni, ami hasznos dolog, szükebb hazánkban, a Rákosvidékén, nagy garral megindult, de a szalmaláng ellobbanásával félben- maradt. De sehol sem végzett olyan keserves pusztítást mint Rákos falván, a Rákosvidéke kapujában. Szép reménynyel indult ez a csinos telepitvény, mely még azzal is dicsekedhetik, hogy a fővároshoz tartozik, mégis nagy részben rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal is, amelyek a főváros előkertjét, a Rákosvidékét vonzóvá teszik. Rákosfalvának történeti múltja is van s létesülését közszükség okozta. Tehát oka és joga van a természetszerű fejlődésre. Fejlesztésén áldozatrakészen dolgozott és dolgozik számos kiváló polgára és maga a székesfőváros hatósága is. Társadalma lelkes férfiak munkájával szépen indult, közélete fellendült. Csak a legutóbbi tíz év alatt roppant sokat produkált és íme, jóformán — semmije sincs. Mindene elpusztult, minden munka, minden áldozat kárba veszett, mert mindent, ami létesült — elperzselt a szalmaláng — és a helyiérdekű torzsalkodás, duzzogás, féltékenykedés. Voltak egyesületei, melyeket felkaroltak, szerettek — nagyszerű társadalmi élet zsendült bennök — s elhamvadtak, eltűntek nyomtalanul. Ki emlékszik még a hires vezér-utczai polgári körre, hol nem csak Rákosfalva társadalma egyesült, hanem az egész környékről szívesen fordultak meg az úri emberek? Micsoda lelkesedés hozott ott áldozatokat! Billiárd, tennisz, táncz- terem, minden kecsegtető vonzóeszköze meg volt. Hire sincs immár. Elmúlt, rombadőlt, szertefoszlott. A függetlenségi kört milyen lelkesedéssel Lapunk mai száma 16 oldal.
