Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-10 / 28. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 28. szám. karolták fel? Még él és elég erős, de hol kellene lennie, ha a hires szalmaláng el nem hamvadt volna? Sportklub, ifjúsági egyesület, hány változaton, válságon vergődött át, mikor elkövetkezett a pillanatnyi lelkesedés kihűlésének időpontja? Most megint nagy temetés készül Rákosfalván. Az alkotásoknak talán legszebbike, leg- értékesebbike, a Rákosi közművelődési és jótékonysági egyesület haldoklik. Fényes múltja, nagyszerű tevékenysége, mely sok éven át ragadta bámulásra a kívülálló közönséget is, mind nem mentheti meg. Ez a láng még elég szépen lobogott. De mégis csak kihamvad. Az egyesület, mely rövid ideje még ezrekkel dolgozott, ez idén már alig tudta kétszeri kísérletre közgyűlését megtartani s a közgyűlés főtárgya, az egyesület feloszlatásának kérdése volt. Még nem mondták ki, de már csak olyan az élete, mint a betegé, kit injekcziókkal tartanak életben. Aki figyelemmel kisérte az egyesület történetét, ha csak lapunk közleményei nyomán is, mélyen fájlalhatja szomorú végzetét. így pusztít nálunk mindent a szalmaláng és hűséges társa, a visszavonás, a testvérharcz. Alkotásaink mindaddig nem leszr/ek reálisok, állandóak, szilárdak és megbízhatóak, mig meg nem tanuljuk a szigorú következetességet, amíg meg nem tanuljuk, hogy ne a pillanat hangulata kormányozzon és mig meg nem tanuljuk, hogy egymást és egymás munkáját kellően megbecsüljük. Hogy ne akarjon egyik különb legény lenni mint a másik és ne gyűlöljön mást, se a r — , —==— I T A R C Z A. I ^ ___ J Ró zsaillat. Akármi legyek, ha nincsen tökéletes igazam abban, hogy Locsmándy Gerő nagyon érzékenylelkü és nagyon szomorú ember volt. Jó, jó, igaz, hogy nem mindig viselte magát úgy, ahogyan a vérbeli szomorú emberek viselkedni szoktak. Igaz. Hiszen majdnem minden éjjel hatalmas ricsajt kovácsolt össze dicső barátaival: a nagyfejü Pinka Mukival, aztán az erősen és huzamosan röhögő Lépy Dedével, különösen pedig a ferdeorru Sertvésy Simonnal, aki legközelebb állt mindig a szivéhez. Igaz az is, hogy ezeken a murikon csodálatosnál csodálatosabb ötleteket produkált és azokon nagyokat nevetett az említett urakkal együtt. Egyszer olyan sajátságos fehér, egyfülü edényben hordatta fel a bort, a milyent az álmukból felriadt emberek annyi előszeretettel használnak, máskor pedig papirmaséból készült halat tétetett a vendégei elé. Ismét máskor gumiarábikum- mal odaragasztotta őket a székeikhez, amikor már tökrészegek voltak, sőt végül arra is rávetemedett, hogy olyan aranysárga bort adatott a vendégeinek, a miben minden volt, csak bor nem. Az is igaz, hogy az odavaló czigányprimás : Ro- hoda Tóni volt a magántitkárja. És én mégis megmaradok emellett, hogy Locsmándy Gerő szomorú, magának való ember volt teljes más meggyőződéséért, se a sikeréért, se a köntöséért. Amikor nem duhaj legények és verekedő testvérek leszünk a közügyek csárdájában, hanem közös akarattal, lelkes, de higgadt és következetes munkásai leszünk — egymás iránt igaz testvéri szeretettel — a közös nagy nemzeti és társadalmi feladatoknak. Ha majd, aki a legtöbbet dolgozik érte, irigység és gáncs nélkül a legtöbb tapsunkat kapja, aki pedig lankadóban van, annak támogató karunkat nyújtjuk. Akkor majd a múltak rossz lidércze lesz csupán a sokat átkozott, szép reményeket perzselő szalmaláng is. A községi kaszinó közgyűlése. Vasárnap délután tartotta a Rákosszentmihályi községi kaszinó első évi rendes közgyűlését, mely alkalomra igen nagy számban gyűltek egybe a tagok a kaszinó helyiségében. Pálfi János elnök meleg szavakkal üdvözölte a tagtársakat s lelkes hangulat közepette nyitotta meg a közgyűlést. A jegyzőkönyvet Havas Gyula vezette, hitelesitőkül pedig az elnök Muszély István és Szombathy Kálmán tagokat kérte fel. A községi kaszinó lefolyt évéről Balázsovich Zoltán számolt be. Ismertette nagy vonásokban a községi kaszinó alapítását, melyet közszükség sugall!. Vázolta a vezető tagok szereplését Rákosszentmihály történetében, közügyeiben, melyekért lankadatlanul és nem fogyatkozó lelkesedéssel fáradoznak ma is. A község társadalmi életének góczpontja kezdettől fogva ez a társaság, mely mindenkor a viszonyoknak megfelelő módon és alakban állt a társadalom szolgálatára. A régi szombati társaságtól a Sporttelepen és Rákosszentmihályi Körön keresztül így jutottunk a községi kaszinóig, mely a mai igényeknek megfelelő legtökéletesebb alakulat. Mind.nt magában egyesit s minden eszmének és életében. Csakhogy nagyon erősen akarta, tehát el is tudta titkolni. Azonban precziz bizonyossággal tudom, hogy amikor délutánokint kissé szeszesen felment a maga csodálatos kis toronyszobájába aludni, ilyenforma gondolatokon rágódott, az ősöreg, ripsz-kanapén fe küdve : — Látod, édes kedves Margit, én nem tagadom: kissé be vagyok durrantva. De igy jó, mert igy nen: vagyok egyedül, te is itt vagy velem. Mig ha józan vagyok és ébren vagyok, felém sem nézel. És mikor lehunyom a szememet, megint úgy nézel rám, amint néztél azon a csúf, nedves, esős, hideg, — csodaszép, napsugárban fürdő napon, amelyik olyan meleg volt. mint a szerelmes szív, és amelyiken legutoljára találkoztam veled ! És főként csak akkor és csak úgy érzem azt a csodaédes rózsailiatot, ami a te piros ajkaid közül árad felém. Ezt nem feledhetem és enélkiil megfulladnék, mint a szárazra-dobott harcsa. És aludt egészen este nyolcz óráig. Akkorra a barátok, mint már mondottam: a tökfejü Pinka Muki, azután az erősen és huzamosan röhögő Lépy Dede és végül a ferde orrú Sertvéssy Simon együtt voltak a nagy szállóban, ahol terítve volt és gazda nélkül is ittak óriási nagyokat. Amikor aztán végre Gerő is lejött, a jó barátok minden este kórusban elbődültek. — Szervusz Gerő! Már vártunk rád! Minden este lomhább leszel! Gerő csak bólogatott és aztán megkezdődött a muri és állt reggelig. Akkor a kompánisták lecsúsztak a székről és elaludtak. Egyik éjjelen a tökfejü Pinka Muki revolverből
