Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-26 / 26. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 26. szám. más nemzet sarja nincs olyan könyrefakasztó helyzetben, mint a magyar szülők gyermeke, a kit, mikor az életbe kilép, nyomban idegen szellem, idegen kultúra hatása vesz körül, s minden kis magyar tudását ássa, vájja, hogy lehámlaszsza róla. A magyar vagyis még inkább a budapesti és fővároskörnyéki gyerek nem hall igaz magyar beszédet az iskolán kívül sehol. Magyarán írott dolgot még olvasni is csak elvétve olvashat, de hallhat szüntelenül valami zagyva, bábeli nyelvet, a melyben van német, héber, ferencz- városi csirkefogó, sváb, tót és mindenféle más egyéb nyelvjárás, csak az igazi magyar beszédtől áll a iegtávolabb. Az iskola alapvető tanítása sokáig szilárdul ellenálló alapot ver az ifjú csemete lelkében ez ellen a forgatag ellen, mely fájdalom, igy is gyakran magával ragadja. A rákoszentmihályi iskolákban tudatos nemzeti nevelő munkát végeznek tanítóink: lelkes buzgalommal, tiszta magyar, hazafias szellemű és gyakorlati oktatást adnak és erkölcsösen nevelnek. Az eredmény minden osztályban nemcsak kielégítő, hanem meglepő volt. Ezt a munkát méltán ünnepelhetjük az évzárással s nagy lelkimegnyugvással mondhatunk érte köszönetét a nemzet napszámosainak. Épitő szabályrendelet. Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun vármegye építkezési szabályrendelete, Rákosszentmihály nagyközségre vonatkozólag. XII. Rész. Épületrészek az utczai vonalon kívül. 63. §. Az utczai vonalra épített épületeket homlokzatuk díszítése czéljából az utcza vonalon túl terjedő lábazattal szabad ellátni. f ..............Ig— ^ 8 T A R C Z A. I ^ ß Alkony. A karcsú hajó nyöszörögve, jobbra-balra himbá- lódzva küzködött a jégdarabokkal, amelyek harsogva, lármázva súrolták oldalát. Lilásszürke ködfelhő ült a viz felett, amely puhán, selymesen, hol sötétebb, hol világosabb árnyalatban variálódva borult a viz fölé és egybeolvadt a parttal. Egyedül ült a fedélzeten és átengedte magát a nagy lemondásnak, amely a végtelen szürke képből áradt feléje. A hajó hosszú, fekete utat hagyott maga után, amelyet lassan-lassan leptek el újra a lomhán úszó jégtáblák. Megdidergett. Metsző szél borzolta fel a haját, tépte a fátyolát. Hagyta. A kormányosnak fájhatott a keze, mert ügyetlenül vezetett. A hajó nekivágódott a kikötőnek. Egyedül szállt ki. Lassan haladt a fák közt, amelyek olyan csonkán, reménytelen szomorúsággal mere- deztek a havas földből, mint egy gyermektemető rideg dísztelen, fakó keresztjei. Sürü hópihék kezdtek hullani, amelyeket a dunai szél arczába csapdosott. Belenézett a levegőben kavargó hóörvénybe és ezt mondta félhangosan ; — Stilszerü. A lábazat legnagyobb kiugrása 25 cm. lehet. Egyes ajtók előtt lépcsőfok az utcza részén rendszerint csak egy engedélyeztetik, kivételes esetben a járási főszolgabíró külön határoz. 64. §. A földszinti utczai ablakoknak, ha a gyalogjáró végleges felszínétől számított 2.50 méter magasságon alól kezdődnek, továbbá utczaajtóknak, kapuknak, pinczeablakoknak befelé nyílóknak kell lenniök. 65. §. Ernyőponyvákat és czéglámpákat csak úgy szabad alkalmazni, ha alsó részük a gyalogjáró felett legalább 2.50 méternyire legyenek és a gyalogjárón túl ne terjedjenek. A gyalogjáróra kiálló czégtáblákat és jelzőket alkalmazni tilos és a már meglevők a szabályzat életbeléptetése után 3 hónap alatt eltávolitandók. XIII. Rész. Gyárak és iparvállalatok. 66. §. Tekintettel az 1884. évi XVII. t.-cz. 34. §-ára, templomok, iskolák és oly középületek szomszédságában, melyeknek kellő használata a zaj által akadályozva volna, nagy zajt okozó üzlet czéljaira szolgáló épületet építeni nem szabad Az 1884. évi XVII. t.-cz. 25. §-a értelmében telep engedélyhez kötött iparág czéljaira szolgáló építkezés a telep engedély igazolása előtt nem engedélyeztetik, másrészt az építési engedély a telepengedély mellett is megtagadható. XIV. Rész. Kerítések. 67. § A község belterületén, az I. kerületben, vagyis a budapesti, czinkotai határuttal, János-utcza és Főfasorral határolt területen minden telek 3 éven belül; a II. kerületben, vagyis a budapesti, rákospalotai határuttal, Szilas patak és a Főfasorral határolt területen minden házhelyekre felosztott terület 5 éven belül bekerítendő, de a járási főszolgabíró egyes telkek bekerítését, ha azt közbiztonsági érdekből, vagy az illető telek használati módja miatt szükségesnek találja, azonnal elrendelheti, vagy a kitűzött időn túl halasztást adhat. Mig a határvonalat az elöljáróság tagja, vagy a szakértő ki nem tűzte, kerítést készíteni nem szabad. A kitűzéshez az érdekelt szomszéd is megidézendő. (Folytatása következik.) A nap már lebukott az ég pereméről és az alkony homályos uszályát ráteritette az utakra. Mégis csak egy gyalogúira fordult és ment előre. Ment magányosan a szigeten, amely kérgesen, a tavalyi örömöket felejtve feküdt a fagyos hullámok közt. Az óriás platánok vágyakozva nyújtogatták karjaikat a rózsaligetek felé: — Szőkefürtü illatleányok, hol vagytok? A lilomtáblák mellett haladt el. Kiaszott, özvegy kórókat zörgetett a szél a kevély, kábító keblű virágok helyén. Eszébe jutott, mit súgott neki, mikor itt elhaladtak : — Piros liliom. Minden lépésnél száz emléket kiáltott feléje az élet bus temetője. Itt jártak együtt. Ezerszer ismételték egymásnak kevélyen, az örök szerelemben bizakodva: — Amig a csókokban nem alszik ki, hanem újra éled a vágyak piros lángja, amig szemünkben a fáradtság s bágyadtságból uj örömök gyulnak ki ragyogva, addig maradunk együtt. Mi a mámorrózsák hervadását nem fogjuk újra megkönyezni. Az alkonyatunk is parázs legyen és eltűnünk egymás mellől pirosló ajakkal, kaczagva, szerelmi lázban vergődve. A mi együttélésünk sarjadzó tavasz, aranyszínű nyár. Az ősz dere nem fogja érni a mi mezőnket. És elment. Akkor ment el, mikor még perzselt a nyár. Vagy ő már megsejtette a nedveskeblü, színtelen felhőket, amelyek sandán leselkedtek a pázsit selyme és az aranyszínű hegyoldalak mögött?
