Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-22 / 21. szám
21. szátn RÁKOS VIDÉKE 3. oldal 40 évi szolgálat után teljes nyugdíjban részesülnek, vagyis a felügyelő kapna 68 K-t és a rendőrök 48 K-t személyenként. * Zárszámadásunkra vonatkozólag a következőket jelenthetjük : 1909. évi költség előirányzat szerint megszavaztatott a közgyűlés által: 27.310 K. Zárszámadásaink szerint kiadásaink: 24.563 15 K. így a megszavazott összeggel szemben is 2.746 85 K megtakarítást értünk el, mig ha a 30.567 K 56 fill, bevételt vesszük alapul, akkor 6.004 K 41 fillért takarítottunk meg s igy ezt az összeget, mint felesleget visszük át a következő évre. Mérleg-számlánk tanúsága szerint az 1908. évben 173.809 46 K tiszta vagyonállapottal szemben az 1909. év végén 684.978 29 K-t mutat ki, tehát vagyon állapotunk az egyesület tulajdonát képező telkek 506.600 K árfelemelésétől eltekintve 4.568 K 83 fillérrel emelkedett. A tagsági dijaknak úgy, mint a múlt évben, 4 fillérben való megállapitását javasoljuk azzal a megtoldással, hogy most az egyesületi háztartás legalább is egy évtizedre rendben van hozva, mivel a telek jutalékokból a Paulheim József-féle kölcsön annyira letörlesztődött, hogy csak 20 ezer korona maradt, s ezt a fenmaradt összeget pedig készpénzzel törlesztettük le, igy ezzel a kölcsön teljes letörlesztésével évente 4 ezer korona szabadult fel, ehhez hozzájön még az uj telektulajdonosok tagsági dija, 1 ezer koronával, ez összesen 5 ezer K, s igy éppen az az 5 ezer korona térül meg, ami évek óta mint deficit mutatkozott, s amit a telekvételi jutalékokból fedeztünk. * A központi viz- és villamosmü létesítéséhez is többször tárgyalt a választmány, a legutolsó üléséből egy bizottságot küldött ki, mely bizottság rövidesen beszámol a választmánynak az eredményről, úgy, hogy az egész ügyet még a közgyűlés elé terjesztheti. Már itt megjegyezni kívánjuk, hogy a választmány az egész ügyet az egyesület megterheltetése nélkül óhajtja megA trupp igazgatója egy keselyképü kopasz emberke, kerékkötő vastagságú aranylánczczal és hat pecsétgyűrűvel vézna ujjain, pezsgős pohárral a kezében éppen tósztot mondott, amikor Medve Gáspár belépett. A tószt rövid volt, de velős. Önmagát magasztalta benne a jó ember, hogy ő mennyire átérzi a színművészet szent hivatását; mennyire össze tudja azt egyeztetni a közönség jogos igényeivel. íme, boldog megelégedéssel, a jól felfogott és betöltött hivatás büszke tudatával tekint le munkájára, mert látja, hogy nemcsak a nagyközönség igényeit elégítette ki elsőrendű erőkből álló társulatával, de körültekintő gondossággal sikerült megnyerni a hangadók méltánylását is; mert ime a járásbiró ur, a főjegyző és a főkapitány ur mind megtalálta azt, amit keresett és hogy diadala teljes legyen, sikerült nagy áldozatok árán társulatához szerződtetni Medve Gáspárnét is, ezt a világszép asszonyt, hogy ezzel a város első polgárának, a polgármester urnák (akit az Úristen a hazai színművészet dicsőségére sokáig éltessen) kedvébe járjon. Büszkén tekint munkájára, mert Medve Gáspárné ott ül a polgármester ur mellett, fejét keblére hajtja, átfogja gömbölyű karjaival — szóval minden jól megy és ő nyugodtan hajtja le álomra gondterhelt fejét, mert jól tudja, hogy a polgármester ur áthatva a misszió szentségétől, amelyet ő oly nemesen tölt be, pártolólag fogja felterjeszteni államsegély iránti kérvényét a magas miniszterhez; mint oly ember kérvényét, aki zászlóján arany betűkkel írja fel ezt a jelmondatot: Mindent a művészetért 1 . . . A trupp éljenzett. A czigány tust húzott, mire a oldani és nagy a valószínűség, hogy ez sikerülni is fog végre-valahára szép telepünk érdekében. * A t. közgyűlés figyelmét felhívjuk évi jelentésünk mellékletére is, melyben a titkár a levéltári adatok alapján Pest vármegye monographiája számára megirta telepünk 23 éves történetét. (Lapunk régebben közölte már e munkát. A szerk.) * Választás alá kerülnek: az elnöki, 2 alelnöki, 3 titkári és a pénztárosi tisztség: a választmánynak V3-a; ezek: Diósy Kálmán, dr. Chovancsák István, Fehérváry József, Gruber Gyula, Irsai Ignácz és Kramaszta Béla. A választmányi póttagok közül választás alá kerülnek : Haulik József és Vikár János. Az alapszabályok 8. §-a értelmében a számvizsgáló bizottsági 3 rendes és 2 póttag egy év letelte után megint újra választandó. Földes Gábor Bellovics Imre titkár. elnök. HÍREK. Rákoscsabai levél. (Rákoscsaba, 1910. május 18.) Legutóbbi levelem közlése óta községünkben különösebb dolog nem történt ; gazdáink a májusi szép és a termésekre valóban áldásos időknek örvendve, örömmel munkálkodnak; s már a Halley üstököstől sem félve: teljes reménynyel néznek a bő termés elé. Elöljáróságunk serényen működik, minek eredménye, hogy községünk — bár lassan — de mégis folyton halad a további fejlődés utján; minek következtében a budapestiek is sűrűbben készülnek ki hozzánk a nyaralásra. Csak arra kérjük elöljáróságunkat, hogy az égetően szükséges közbiztonság érdekében is tegyen már végre valahára valamit, mert tényleg szégyenletes és semmivel sem menthető ez a hanyag eljárás, mi e tekintetben tesped ily nagy köztánczolók is kénytelenek voltak abbahagyni az ugrálást és összeütni poharaikat a polgármester ur poharával, aki nagyságának tudatában királyi leereszkedéssel nézett végig a hódolók kopott seregén. Csak Gáspár nem volt megelégedve a tószttal. Dühösen csapott öklével az asztalra, arczábó! kikelve ordította: Ki beszél itt misszióról? Teljesített kötelességről és szent hivatásról! ? Ez a zsírunkon hizlalt majom, aki a színészt rabszolgának, a nőt pedig áruczikknek tekinti, akivel kereskedni szokott, mint örmény-boltos a birka bőrével ?! Pfuj! Szégyelje magát, maga Ripacs! — Gyere asszony, menjünk haza, nem való vagy te ebbe a társaságba! — Szegény Gáspár, de sokszor elharsogta már ezt a beszédet, de sokszor, és de mindig hiába. Most is kaczagott az egész társaság, de legjobban az asszony, aki gyorsan felkelt, nagyot nyújtózkodott, mint egy prédára áhítozó nőstény tigris, gúnyosan vágta oda a dühöngő Gáspárnak: Ma nem megyek haza! A kis emberke megrendült erre a kijelentésre, először tört, zúzott, dühöngött, aztán könyörgésre fogta a dolgot, de biz ez se használt, aztán újra dühöngött, fenyegetődzött, hogy igy lesz, úgy lesz, ha azonnal haza nem megy vele az asszony! Az pedig vette a bundáját, karját a polgármester karjába akasztotta és lenézőleg félvállról szólt oda az urának: Soh’se fáraszd magad Gáspár, tudod, hogy engem nem egykönnyen ijeszt meg valaki, te legalább nem, nem bizony barátom, soha, soha! Vig kaczagás közben hangos zeneszóval kivonult a díszes társaság, ki erre, ki arra, ők tudják, hogy hova.
