Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-22 / 21. szám
4. oldal. RÁKOS VIDÉKE 21. szám. ségben, A közbiztonság — mint maga a képviselő testület is jól tudja — gyalázatos s a lehető legrosszabb lábon áll. Más községekből kiűzött csavargók itt ütik fel, szabad ég alatt tanyájukat s midőn az egész község érdemes elöljárósága, képviselőtestülete és az esküdt urak nyugodtan alusszák boldog álmaikat, akkor éjjel azok a szerencsétlen adófizető polgárok és lakosok, kik a késői vonatokkal kénytelenek haza jönni, a legveszedelmesebb megtámadtatásnak vannak kitéve. S miért? Mert a közel hat ezer lakosságú község két tehetetlen öreg éjjeli őrre van bízva, akiktől még egy egér sem ijed meg, nemhogy a notórius utonállók félnének tőlük. Pár nap előtt is két Örkényi csavargónak majdnem áldozatául esett egy tisztességes iparral küzdő polgárasszony, kit csak a véletlen mentett meg azáltal, hogy esetleg többen is jöttek az utasok közül utána. Nem lehetne-e addig is — mig a várva-várt csendőrséget megkapja e nagy község — helyi rendőrséget szervezni? Mindenesetre nemcsak a kivágyó nyaralók számát szaporítaná ez, de a helybeli békés lakók nyugalmát s magát a közbiztonságot is biztosítaná. És higyjék el a község vezetői, nem is kerülne oly sokba a községi rendőrség szervezése, csak egy kis jóakarat kellene hozzá v képviselőtestület részéről. A képviselőválasztás iránt igazán már nagyban csökkent az érdeklődés és lelkesedés községünkben; lehet, hogy ennek oka a hosszú idő is, de főleg az a bizonytalanság, mely a mai politikai helyzetet jellemzi. Választóink nagy része — hála Istennek! — lankadatlanul kitart Dr. Héderváry Lehel volt képviselőnk szeretett és nagyrabecsült személye iránt és igy teljes a reményünk, hogy a f. évi junius hó 1-én megejtendő választás alkalmával legalább is megválasztják; de azért a múlt napokban itt megtartott programmbeszéde alkalmával sajnosán vettük észre, hogy bizonyos körök — épen azok, akik előbb annyira körülvették — most teljesen távoltartják magukat. Elég sajnos és szégyenletes ez, épen Rákoscsabára nézve, amely község mindig előljárt a független 48-as zászló diadal jutásában. Mint halljuk, a szocziálisták erősen szervezkednek jelöltjük, Az a megkínzott kis emberke pedig, kezét leeresztve rogyott le egy székre és csak bámult maga elé belé a nagy semmiségbe; a szája még mozgott, motyogott valamit, de agya már felmondta a szolgálatot, zavarosan kavarodtak benne a gondolatok, hajszolva egymást, kiinduló pont és végczél nélkül. Csak egyet látott tisztán, hogy ez a szépséges bestia szemérmetlen módon uieggyalázta ismét és czinikusan vágta arczába, hogy még csak meg sem tudta őt ijeszteni. Kitámolygott, mint egy részeg ember, dülöngve ment haza az üres lakásba. Nem érezte már a gyalázatot sem, csak az a kaczagó hang csengett még fülében, csak a düh tépte a lelkét, amiért, hogy ő már nem tudja azt az asszonyt meg sem ijeszteni! Egyszerre csak kipattant megbénult agyából egy gondolat s dühtől torzult arczán végig czikkázott a vigyorgás, szeme mély gödréből kivillant az öröm; lázas sietséggel, attól remegve, hogy talán elröppen ez a jó gondolat, leoldta nadrág- sziját. átdobta az ajtófélfán, felállt egy kis székre, hurkot csinált a szíjra és rá a nyakára, megrugta a széket, egyet-kettőt rándult, villogott a szeme és ép az édes pokoli kéjtől rángatódzó ajkán ki-kiszökött egy szó — lázasan — tördelve: hazajön az asszony, aztán meglát, megijed, megijed, mégis megijesztem! Csend van, a távol hegyek mögött most bukkant fel a nap, arany sugarai gyöngéden czirógatva csókolják körül azt a nyomorult kis emberi roncsot, amely mig lélek volt benne, úgy tudott örülni, hogy ő is megijeszti egyszer az asszonyát. Bokányi érdekében, ki a jövő vasárnap készül Gödöllőn és itt is programmbeszédet tartani. A községünkben lakó 881 munkáscsalád is elégedetlen a már előbbi számainkban jelzett vasúti orvos kinevezés dolgában. Mint akkor irtuk, dr. Balogh Pál jeles orvosunk a kinevezést el nem fogadta, miután egy nagy intézet orvosa lett, községünket elhagyja. Helyébe kinevezték vasúti orvosnak Rákoscsaba székhelylyel dr. Goldner József orvost. Kinevezték pedig évi 600, mondd hatszáz korona, tehát háromszáz forint fizetéssel, ahol évente átlag 1600 beteget kell neki hivatalból ingyen gyógyítani. Kiváncsiak vagyunk, meddig lesz reá türelme. Akkor a mi községi bábánk, kinek 240 korona az évi fizetése — aránylag jobban van fizetve. Társadalmi életünkről egyáltalában jobb nem Írni; ha csak nem akarjuk felhozni azon folytonos súrlódásokat és viszályokat, melyek itt egyes körökben uralkodnak. Épen azért az úgynevezett úri, illetve társaskör nem sokat hallat magáról. Az általános rákoscsabai iparos kör is igen igen lassan halad; itt is elég zsörtölődés és személyi ellentét van. Egy dicsérendő benne: hogy megalakult a 16 tagból álló dalárdája, melynek lelkes karmestere és vezetője ifjabb Merva Ferencz tanító mindent elkövet, hogy életképes legyen. A rákoscsabai „Bohém asztaltársaság“ — mely csupa iparos ifjakból áll — még'legjobban kitesz magáért, a társadalmi művelődés és egyetértésben. Most is május 15-én, azaz pünkösd első napján a „Korona* vendéglő összes helyiségeiben, saját pénztára javára műkedvelői előadással egybekötött zártkörű tánczvigalmat rendezett, melyre különösen Rákoscsaba iparos közönsége, de igen nagy számban a vidékről jött szép közönség teljesen zsúfolásig megtöltötte a helyiséget s reggelig a legjobb kedvben mulatott. A színre került: ,A tartalékos férj“ Guthi Soma és Rákosi Viktor bohózatát a műkedvelők Fekete Zsófika, Léba Rózsika, Dénes Irénke, valamint Kovács Antal, Mezey Sándor, Prejner Imre, Rátki Timóth, Farkas József, Boji Lajos, Vas István, Rátki Gergely, és Szudárovics István teljes szakavatott- sággal, a közönség legnagyobb élvezetére és megelégedésére adták elő. Azonban — bár igen szép számú közönség volt jelen, a jövedelem nem valami nagy, alig 30 koronát hozott a saját pénztárnak. És ennek két oka van: először, mert nem lévén saját helyiségük, az egész rendezés sok, igen sok kiadásba kerül; másodszor ez alkalommal igazán előre nem látható költség is merült fel, amit szó nélkül nem hagyhatunk. Ez az igazán lelkes ifjúságból álló Bohém-asztaltársaság több év óta rendez ilyen mulatságot. Minden évben megkapta reá a főszolgabírói engedélyt. Ugyanezen reményben rendezte most is és mégis bár a 15 korona engedély- díjnak beküldésével kellő időben folyamodott a gödöllői főszolgabirósághoz, onnan elutasitólag válaszoltak, mert miniszteri rendelet szerint pünkösd vasárnapján nem engedélyezhető szinielőadás. Ez az elutasítás két nappal előbb jött meg az előadás előtt, tehát mikor már a meghívókat elküldték. Mit tehettek tehát a rendezők egyebet, mint Gödöllőre sietve, ügyvédet fogadtak, aki aztán két perez alatt kihozta afőszolgabirói engedélyt. Csakhogy ez több, mint negyven koronába került. A Bohém-asztaltársaságnak pedig, midőn az ügyes előadásrendezésért őszintén gratulálunk, azt a tanácsot adjuk, lépjenek be a rákoscsabai általános Iparoskörbe, s vállvetve az ottani dalárdával, rendezzenek együttes előadásokat, mi mindenesetre kevesebbe fog kerülni. Végre megemlítem, hogy községünkben pünkösd hétfőjén volt a „Nepomuki Szent János“ búcsúnk, mely, leszámítva a szokásos verekedéseket, igen vig kedélyű és rendkívül népes volt. 5. E.
