Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-22 / 21. szám

2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 21. szám tagtársunknak köszönetét mondjunk, mivel az utcza kavicsozásának az elősegítésére Naményi József 200 és dr. Warga László 50 koronát ajándékozott. Hasonlóképen köszönet és hála illeti Dénes Adolf tagtársunkat is, ki az utcza javításánál a mérnöki tisztet töltötte be és a kis erdőben a kavics-bányát megnyitotta, fáradhatatlan buzgalommal. Itt tisztelettel utalunk a költségvetésünkre, mivel az utak kavicsozására megszavazott 2000 koronát most számoljuk el. * A Kerepesi-ut szegélyére nem ültettünk fenyőt, mivel az kárbaveszett fáradtság lett volna, öntözés nélkül ott a fenyő meg nem marad és az öntözést az egyesület nem győzné. E helyett a kereskedelemügyi miniszterhez kérvényt adtunk be, hogy az egész utat a telep előtt koczka-kővel rakassa ki, hogy a telep a por­tól ne szenvedjen. Hisszük, hogy kellő utánjárás mellett, czélunkat elérjük. A vendéglőt Nagy Péter vendéglősnek adtuk bérbe, sokkal kedvezőbb feltételekkel, mint ahogy azt a régi bérlő bírta, igy az egyesületi ház is jobban jövedelmez, mint eddig. Az egyesület az eddigi vízszolgáltatástól is megszabadult, mivel jövőben ez a bérlőt terheli. Hasonlóképpen sikerült a fűszeres boltot is jobb kezekbe átadni. A „Háztartásihoz fűzött remények sem anyagilag, sem más tekintetben nem váltak be. Az uj fűszeres bérlő Varga Sándor budapesti fűszer- és csemege­kereskedő, kivel mind anyagilag, mind pedig az egyesü­letnek más irányú érdekeit tekintve, előnyösebb szerző­dést kötöttünk. Ez különben mind Antal Gyula alelnö- künknek érdeme, ki sem időt, sem fáradtságot nem kiméivé, ezt a kényes ügyet az egyesület érdekében a legszebben megoldotta. * A földművelési miniszter úrtól az idén is kaptunk 430 drb diófát és ezzel kísérletet tettünk a Beniczky- utca értéktelen ajlántusz fáinak a lassú kicserélésére. Ha sikerül, idővel ebből, a telep leghosszabb sugár utjából alakíthatunk egy diófával szegélyezett utczát. r-------------------------------------------------------^ T Á R C Z A. L____________ j Me dve Gáspár. Színész história. Irta: Géczy István. A kisváros bakterje éppen elkiabálta az éjfélt az „Arany bika“ szálloda előtt, aztán hosszú alabárdjára támaszkodva, bele bámult a világosságba, amely a nyi­tott földszinti ablakokból ömlött ki. A czigány veszettül húzta odabent, éppen a Lili- keringőt, amibe egy pár jókedvű mulató közbe ordította a Casanova vezérdalát, oda törekedve, hogy a klari­nétot és nagybőgőt tuíharsogja, hogy pedig a harmónia teljes legyen, a bakter a körösi lány ismert dallamát dudolgatta, úgy gondolkozva, hogy ha az urak mulat­nak, miért ne mulathasson ő is a maga módja szerint. Egyszerre egy borízű hang recsegve szólalt meg a háta mögött: — Nagyon jól van, barátom — nagyon jól van! A hangja terjedelmes, mély és kifejezésteljes, szóval tökéletes. Maga egy zseni, a kiből én kifaragom a világ első basszistáját. Én mondom ezt, Medve Gáspár, az ország első kómikusa, aki tudom, mit beszélek, aki más több ne­vezetes nagyságot szült a hazának. Én gyújtottam lángra az isteni szikrát Róna Gizel­lában, a világ legszebb asszonyában, akit feleségül vet­A postahivatal az egyesületi helyiségből kiköltözött a hely szűke miatt, az egyesület nem vallott kárt, mivel a postahivatal helyiségeit az uj fűszeresnek az eddigi 200 korona bér helyett 400 koronáért adtuk bérbe. Hasonlóképpen emeltük a többi helyiségek bérét is. A régi suszterüzlet helyiségeit két üzleti helyiséggé különítettük s most a suszter 150 korona és Nagy Péter vendéglős 100 korona bért fizet, holott régebben csak a suszter bírta mind a két helyiséget 120 koronáért. * Választmányunk határozataiban mindig a telep érdeke volt az irányadó, még akkor is, midőn Szőke József asztalos-mester Stift Nándor mellékházában asztalos-műhely nyitására kért engedélyt és a választ­mány a kért engedélyt 1 évre megadta. A választmány e határozatával is a közviszonyokon óhajtott segíteni, mivel köztudomású, hogy szép telepünkön mily káros és bénító jelenség az iparosok hiánya. Ennek az enyhí­tésére adott engedélyt 1 évi próbaidőre Szőke József­nek 20 koronáért és kereste az utját-módját, hogy a telepen a legszükségesebb iparágak képviselve legye­nek, de ezzel az intézkedésével korántsem ütött rést az alapszabályokon, mint azt a közgyűléshez benyújtott felebbezésében Zettner Vilmos választmányi tagtárs mondja. Az ügyet azonban a t. közgyűlésre bízzuk és kérjük határozatát arra nézve, hogy jövőben adhat-e a választmány kisebb iparosoknak engedélyt iparűzésre a telepen vagy nem ? Természetesen szem előtt tartva, hogy csak olyanról van szó, amelyre szükség van, és sem zajjal, sem semmiféle kellemetlenséggel nem jár. Végül a t. Köz­gyűlés Szőke Józseftől az engedély megvonását szüksé­gesnek tartja-e? * A rendőrségünk érdekében is hoztunk némi csekély áldozatot, melylyel már régen tartoztunk. A munkások nyugdíj egyesületébe beírattuk, ami az egyesületnek 102 K. évi megterhelést jelent s ezért 10 év után a fel­ügyelőnek a nyugdíj egyesület havonként 47.60 K nyug­dijat fizet, és a rendőröknek egyenként 33 K 60 f-t. tem, hogy kiképezhessem. Ki is képeztem, arany annak az asszonynak minden szava, ritmusos a járása, villám a két szeme, telt a kebele, édes titkokkal, vágyódás­sal tele. Ne röhögjön barátom, ne röhögjön, amikor én a feleségemet istenítem. Becsülje meg azt az asszonyt, becsülje meg, különben élcsapatom a hivatalából, el én, ha maga lenne kelmed a főjegyző még akkor is, mert aki az én hitvesemet gyalázza, az a polgármester urat gyalázza. Ő pedig első ember ebben a rongy fészekben és ez az első ember most is ott suttog sze­relmes szókat a feleségem fülébe, ott abban a szobá­ban czigány és pezsgő mellett. Ha pedig nem hiszi, hát jöjjön velem és nézze meg. Ezzel a kis emberke már be is botorkált a nyitott ajtón, ahonnan a kurjon- gatás még most is kihallatszott. A bakter pedig nyakába akasztotta az alabárdot és lassú tempós lépésekben indult az útjára, mint olyan ember, aki a mai nap mulatságával teljesen meg van elégedve. Odabent vigan folyt a dáridó; a czigányok egy hirtelen kanyarulattal csárdásba csaptak át és a szinész- trupp naivája, komikája, operett-primadonnája a főka- tánnyal, főjegyzővel és járásbiróval a szoba közepén rakták a tánczot eszeveszetten, neki bomolva. — A lámpa vi­lága megtört fénynyel pislogott át a dohányfüstfelhőn és a kipirult lihegő alakok ködbe burkolva járták a vad boszorkánytánczot. Az asztalfőn ült a poczakos polgármester, mellette a szép Medve Gáspárné; körülöttük egy pár borotvált képű ur és kimondhatlan módon kiöltözött asszonyság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom