Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-08 / 19. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKE 19. szám 894. Kesztler Árpád,482. Zsolnay Károly örököse, 1093. Kesztler Árpád, 417. Mezey Ferenc, 895. Tretthan Teréz, 751. Bonecsny Ádám, 247. Illés Ferencz, 808. Bürgermeister Ferencz, 277. Hauser Gyula, 1071. dr. Leören- they Imre, 615. Péter János, 160. özv. Mezey Péterné, 266. Müller Antal, 810. Bürgermeister Ferencz, 226. dr. Csillag Szilárd, 655. Kesztler Árpád, 220. dr. Csillag Szilárd, 599. dr. Bonta Károly, 211. Kesztler Árpád, 413. Szilber Lászlóné, 54. Egerzeiger József, 508. Schvarczl Józsefné, 885. Spitz József, 88. Dörschug Antalné, 201. Bruckner Nándor, 922. dr. Läufer Lajos, 1153. Kesztler Árpád, 340. üttlyk Károlyné, 926. Benke János, 1171. Kesztler Árpád, 136. Schvarczl József, 402. Figyelmessy Antal, 916. Bugyi Ferencz József, 852. Reiter György, 1071. Jasziniger Ignáczné, 994. Vanyek Ferencz, 943. Kovács ipartestület, 403. Flessig Sándor, 219. Ernst Ede, 877. Garai Lajosné, 276. Komjáthy Géza, 805. Bürgermeister Ferencz, 993. dr. Läufer Lajos, 571. dr. Bonta Károly. Sorsolás után a szerencsekereket Keller Gyula és Balázsovich Zoltán pecsétnyomó gyűrűjével lepecsételték s elnök a tagok zajos éljenzése közben a közgyűlést berekesztette. Az osztalékot a Magyar leszámitolóbank Lipót-köruti fiókjában fizetik ki, a kisorsolt részvényeket pedig, az alapszabályok értelmében csak jövő' január elseje után váltják be az igazgatóság irodájában. Építő szabályrendelet. Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun vármegye építkezési szabályrendelete, Rákosszentmihály nagyközségre vonatkozólag. 27. §. A lebontásra nézve a következő szabályok tartatnak szem előtt: a) a falat és a törmeléket a porzás ellen megfelelően öntözni kell. b) a törmelék, ha az a felszínen fel nem használ- tatik és az illető a saját czéljaira azzal nem rendelkezik, oda szállítandó, ahová a helyi hatóság lerakni rendeli. c) a pinczebolt, nemkülönben kitisztítás után a pöczegödör és házicsatorna betömendő és a keletkező ür gondos csömözés mellett a kellő magasságig feltöltendő. 28. §. A szomszédos épülettel határos fal lebontásánál különös gondot kell fordítani arra, hogy az idegen fal sérülést ne szenvedjen. Ha ez másként el nem érhető, a határos falat nem szabad előbb lebontani, mig kapcsolatosan helyébe uj fal nem építtetik. VI. Rész. Az építkezés általában. 29. §. Az építkezést, illetőleg az alapzat kiásását nem szabad előbb megkezdeni, mig a bizottság vagy annak valamely kiküldött tagja az utczai és a szomszédfelőli határvonalat s a gyalogjárót a telek határvonalára vonatkoztatott magassági pontjait ki nem tűzte. 30. §. A kitűzés az építési engedély birtokában, szóval vagy levél utján a községi elöljáróságnál kérelmezendő, tartozik ez a kitűzést a kérelmezéstől számított három nap alatt teljesíteni. 31. §. Ha a gyalogjáró az építkezéssel egyidejűleg nem fektethető a végleges lejtszinre, az építészeti bizottság a kitűzéssel kapcsolatosan megállapítja, hogy mikép lesz ideiglenesen a kapubejárat készítendő. 32. §. Ha a telek talaja az egészségre ártalmas módon szennyezett volna, úgy az építkezés előtt, ha pincze nem építtetnék, az állandó tartózkodásra szolgáló helyiségek alatt a felszíntől 1V2 méter mélységre el kell távolítani s az igy keletkező ür szerves anyagtól mentes földdel, kaviccsal vagy agyaggal feltöltendő. 33. §. Az egészségre ártalmas mértékben nedves talajon lakóházak építése meg nem engedhető, ha mégis a folyamodó tulajdonos a talajnak ártalmatlan voltát vitatja, az esetben az építési engedély a tulajdonos költségére megtartandó hivatalos szakértői szemle megtartása után s akkor adható meg, ha az engedélyt kérő a Az öreg farkas. Az éhes nőstény-farkas fölemelkedett, kinyújtotta merev tagjait és eledelt keresni indult. A kölykei észre sem vették. Egy csomóba összebújva aludtak a barlang sarkában. Fagyos téli éjjel volt, amely megropogtatta a fák ágait, E zajra ijedten rezzent össze a farkas; már nagyon öreg volt és féltette a kicsinyeit. Egy férfi lábnyoma, vagy a fák között lebegő árnyak képesek voltak megfélemlíteni. Úgy érezte, mintha őt vadászó emberek volnának; a távolból kutyaugatást vélt hallani. A farkasbarlangtól néhány kilométernyire, közel az úthoz, kis erdészlak állott, amelyben vén erdőkerülő lakott. Iván volt a neve és azelőtt kormányos lehetett valamely hajón, mert ha önmagával beszélgetve haladt végig az erdőn, különböző tengerészkifejezéseket kiáll- tott az erdő csöndjébe. Rendes kísérője egy fekete kutya volt, nem volt ugyan vadásztehetség, de kitűnő házőrző eb. Ha messzire elhagyta Araptsa — ez volt a kutya neve — a gazdáját, ez ekkép szólította vissza: — Ellengőz! Visszhajt! Ahoi! Miközben a sötét erdőn ment végig a farkas, eszébe jutott, hogy néhány nappal ezelőtt báránybége- tést hallott az erdőőr házában. Szemei fölvillantak a vágyódástól és fogai összeverődtek, mintha már rágná a jó falatot. Beleiben az éhség korgott. Egyenesen a kis ház felé szaladt, amelyet szél- fuvástól fölhalmozott hó kerített be. Körülötte nagy csönd., Araptsa aludt az istállóban. Óvatosan átmászott a kerítésen a farkas, tán az istálló tetejére mászott, amely szalmából készült. Kikapart magának egy nyílást. Forró pára és erős istállószag dűlt kifelé. A bárány megérezve a betóduló hideget, bégető hangot hallatott. Ebbe a sötét lyukba ugrott le a farkas. Valami kis állatra esett; ugyané pillanatban az istálló sarkából sikitó vonitás hangzott föl. Ez Araptsa volt. Ijjedten fölkapott valami állatot a farkas és kiugrott. Amily gyorsan bírták vén lábai, oly gyorsan menekült. Utána vonított a farkast szimatoló kutya. Az álmukból fölriadt tyúkok röpködve kodácsoltak. A nagy lármától Iván is fölébredt. Puskájával az ajtóhoz lépett és kikiáltott: — Hahó ahoi, teljes gőzzel ! Ahoi! És visszhangzott reá: — Ahoi! Lassacskán leült a lárma. Iván bement, a tyúkok összebújtak a rudakon és Araptsa visszamászott a szalmára, csak néha vakkantott fel még dühösen. Amikor már nem hallott neszt a farkas, megállt. Csak most vette észre, hogy a zsákmánya másmilyen, mint a bárányok. A szaga is más volt és különösen vinnyogó hangokat hallatott. A farkas a hóra ejtette le zsákmányát és megtekintette. Kis fekete kutyakölyök volt, otromba fejjel és hosszú, merev lábakkal. Megnyalta a hátát ott, ahol a farkas fogai érték. Azután elkezdett farkcsóválva ugatni.
