Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-08 / 19. szám
19. szám RÁKOS VIDÉKE 3. oldal kijelölt összes feltételeket elfogadja és annak végrehajtását Írásban kötelezőleg elvállalja. 34. §. A jóváhagyott építési tervek eredetben, vagy az építészeti bizottság által e czélra láttamozott másolatban, folytonosan az építkezés színhelyén tartandók és az illetékes hatóságoknak, vagy ezek közegeinek kívánatéra felmutatandók. 35. §. A jóváhagyott tervtől és az engedély rendelkezéseitől önkényüleg eltérni nem szabad. Aki engedély nélkül épit, vagy aki az építési engedéllyel jóváhagyott tervtől vagy az építési engedélyben foglalt kikötéstől újabb engedély nélkül eltér, kihágást követ el s a 72. §. értelmében büntetendő. Ezen felül a járási főszolgabíró az építés folytatását megtiltja s az építkezőt felhívja, hogy záros határidő alatt az építési engedélyt szerezze meg, illetőleg a jóváhagyott tervtől való eltérés megengedése végett folyamodjék. Ha az építkező ennek a felhívásnak meg nem felel, a járási főszolgabíró az előbbi állapot helyreállítását elrendeli s e határozatának jogerőre emelkedése után, ha az építkező a megkezdett építkezést önként le nem bontotta, annak a fél költségén való hatósági lebontásáról gondoskodik. Mindezek az intézkedések a dolog természetéhez képest nem érintik a közigazgatási hatóságnak az 1879. XL. t.-cz. 117. §-ában is biztosított ama jogát, hogy roskadozó épületnek lebontását elrendelhesse. Vili. Rész. Állványozás és egyéb segédeszközök. 36. §. Áz állványok lebontására és az anyag lerakására igénybevehető közterület határát az építészeti bizottság állapítja meg. Ezen túlterjeszkedni nem szabad. Az elöljáróság feladata a tilalomnak érvényt szerezni. Különös gond fordítandó arra, hogy az életbiztonság ne veszélyeztessék, a nyilvános közlekedés pedig elkerülhetetlen szükségen túl ne gátoltassék. A mészoltó gödröket a szomszédoktól legalább 3 méter távolságra kell helyezni. VIII. Rész. A szomszédok érdekel. 37. §. Minden építkezés csak a saját határvonalig A farkas utálattal nézte Araptsa kölykét, morgott egy csöppet és elfutott. A kis kutya követte. Fogvicsor- gatva visszanézett reá a farkas, de a kutya azt hitte, hogy játszik vele. Vigan visszacsaholt az erdészlak felé, mintha anyját hívogatná, hogy részt vegyen a játékban. Már szürkült a hajnal. Lassan kibontakoztak a sötétből a fák körvonalai. Madarak röpködtek az ágakon és fölsivitva kergették egymást. — Miért szalad utánam? — gondolta a farkas. — Úgy látszik, azt akarja, hogy fölfaljuk. A barlangja, amelyben a kölykei pihentek, egy mély földgödör volt, amelyből évekkel ezelőtt vihar döntött ki egy faóriást. A barlang mohával és levelekkel volt kipárnázva és a kicsinyek szórakoztatására lerágott csontok hevertek szanaszét. A három kis farkas már ébren volt és kíváncsian várakozott a barlang torkánál. Amikor meglátták anyjukat, fark- és fülcsóválva szaladtak elébe. A kis kutya csodálkozva állott valamivel távolabb. Soká nézte őket. De amikor nem törődtek vele a kis farkasok, dühösen megugatta őket. Világos reggel lett. A felkelő nap világa elől kúszva tűnt el az éjjel. A farkas és kölykei a lerágott csontokat harapdálták, hogy elkábitsák éhségüket. Főleg az öreget viselte meg az ételhiány. Dühösen nézte a vakogó kis kutyát, mintha csak ráugrani és széjjeltépni akarná. Amikor a kis kutya észrevette, hogy a farkaskölykök nem félnek tőle, elhallgatott és lassan bement a barlangba. Az öreg farkashoz ment, felágaskodott rajta és vinnyogott. A kis farkasok, noha nem értették a terjedhet s rendszerint a szomszéd telkének és épületnek igénybevétele nélkül viendő keresztül. Két szomszédos telek közös határvonalára építeni csak úgy szabad, ha építtető épületét a szomszéd felől téglából készült tűzfallal zárja el, abban az esetben pedig, ha egy már határvonalra épített meglevő egész tetejű ház mellé a szomszéd házat építeni akar, tartozik tűzfallal építeni, azon kikötéssel, hogy ő tartozik a szomszéd ház csurgója alá vízlevezető asatornát építeni. Ha a munka másként kivihető nem volna, a szomszéd tűrni tartozik, hogy telkén a szükséges állványok felállittathassanak és a munkások a munka tartalma alatt átjárhassanak, az építő anyagot oda átvihessék és le is rakhassák. Ki a szomszéd tulajdonát ekként igénybe veszi, vagy azt munkaközben másként megrongálja, tartozik a rongálásokat megtéríteni. 38. §. Ki a házát a szomszédjánál magasabbra építi, köteles a szomszédnak a közös határvonalon és ettől 1 méternyi távolságban belül levő kéményeit a saját tűzfalánál 80 czentiméterrel magasabbra a saját tűzfalába bekötve felemelni. Az érdekelt szomszéd a kéményemeléshez szükséges anyagot az építkezőnek természetben a helyszínre szállítva szolgáltatni, vagy készpénzben megtéríteni tartozik. Ha valaki a szomszédjáénál alacsonyabb házat épit, a szomszéd tűrni tartozik, hogy az alacsonyabb ház kéményeit az építkező saját költségén a jelen §-ban megjelölt módon és magasságban emelhesse fel. Akinek a szomszéd telkén át vizlevezetési szolgalmi joga van, az a jogot csakis tiszta kút, vagy esővíz elvezetésére veheti igénybe. Ürülék, mocsokviz, tisztátalan és bűzös folyadék elvezetéséről, ki-ki saját telkén tartozik gondoskodni és azt sem a szomszéd telkére, sem pedig az utczárra vezetni nem szabad. (Folytatjuk.) beszédet, farkcsóválva közel jöttek hozzá. Erre a kis kutya egyiküknek rácsapott a fejére. A kis farkas visszavágott. A kutya erre félreugrott, kihívóan nézett a kis farkasra és körülfutkosott a házon. A kis farkasok rögtön megértették. Tapsikolva ugrottak utána. Azután hátára feküdt a kutyus; a kis farkasok megrohanták, ütötték és harapdálták.. . Minthogy vadászatra szoktatták kölykeiket a farkasok, az öreg farkas nyugodtan nézte, mint hajszolják kölykei a kis kutyust. Amikor megelégelték a kis farkasok a játékot, visszamentek a barlangba és lepihentek. A kutyus néhányat vonított éhségében, néhányszor felásitott és azután ő is lepihent. Amikor fölébredtek, újra játszottak egymással. Az öreg farkas mindig arra gondolt, hogy az elmúlt éjjel hogy bégett a bárány és milyen meleg állatszag volt az istállóban. Sóváran és nyugtalanul csattogtatta fogait és folyton rágta az ócska csontokat. Kölykei kergetődztek a kutyussal és éhesen szaglásztak a hóban. — Felfalom! — határozta el magát a farkas. Odament hozzá; de a kutyus megnyalta a száját, mert azt hitte, hogy játszani jött vele. Többször evett már kutyakölyköt, de ennek oly erős kutyaszaga volt, hogy nem bírta ki. Rosszul lett és az erdőbe futott. Amikor az éj első árnyai suhantak el a fák között, honvágyat érzett a kutyus. Néhányszor elgondolkozva rázta a fejét, azután hazafelé ballagott. Az öreg farkas közben eledelt keresett. Most is összerezzent minden váratlan zajnál. Sohse ment az utón,
