Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-13 / 11. szám
11. szám. Villamos vasutunk. (Folytatás.) Az anyagárkok külső lejtői egy lábasnál merede- kebbek nem lehetnek, azoknak töltésfelöli lejtői ellenben ugyanoly rézsüvei készítendők, mint maguk a töltések. Az anyagtermelési és lerakási helyek mindig szabályos alakkal, a földterületek lehető kímélésével, köz- és magánérdekek károsítása néikül és úgy létesítendők, hogy azok a közlekedésnek és vízlefolyásnak, valamint a pályatest és tartozékai előállításának és fentartásán^k nemkülönben az állomási vágányzat meghosszabbításának akadályul ne szolgáljanak vagy veszélyt ne képezhessenek, továbbá, hogy azok közegészségügyi, közrendészeti és mezőgazdasági szempontból kifogás alá ne essenek. Nem szabad anyaglerakási helyeket akként elrendezni és az anyaglerakást olyképen eszközölni, hogy azáltal a pályának hóval vagy futó homokkal való befuvása előidéztessék vagy fokoztassék. Az anyagárkok és egyéb anyagnyerési helyek mindenütt ott, ahol az lehetséges és szükséges, megfelelő mérvben és módon viztelenitendök lesznek olyképen azonban, hogy ez által káros vízfolyások ne keletkezhessenek és általában más érdekek sérelmet ne szenvedhessenek. A töltés lába és az esetenként mellette nyitandó anyagárok közt legalább 0 80 m. széles padka hagyandó és ugyanily szélesnek kell lennie a kisajátítási védszalag- nak is. A magy. kir. államvasutaknál alkatmazott elhatárolási szabályzatnak érvényessége ezen helyiérdekű vasútra is kiterjesztetik. Csuszamlások vagy más természetű deformációk meggátlása és megszüntetése czéljából úgy töltéseknél, mint bevágásoknál megfelelő óvintézkedések, valamint a szükséges vizmentesitési és biztositási munkák alkal mazandók, Előre láthatólag csuszamlásra vagy másnemű deformatióra hajlandó terepen a szükségesnek mutatkozó teljesítmények még a földmunkák megkezdése, illetőleg általában a terep és talaj egyensúlyának meg- bolygatása előtt, egyébként pedig az építés közben vagy 3. oldal. a műszaki felülvizsgálat, esetleg pedig a műszaki utófelülvizsgálat eredménye alapján megállapítandó módon és terjedelemben hajtandók végre. Ar-, illetve belvizterületeken átvonuló töltéseknél a pályaszin legalább 0 8 méterrel a legmagasabb ár-, illetőleg belvizállás felett tartandó. Mindenütt ott, ahol azt a helyi viszonyok és körülmények bármi oknál fogva megkövetelik, a pályatest és tartozékai — az építés közben vagy a műszaki felülvizsgálatnál, esetleg pedig a műszaki utófelülvizsgálat eredménye alapján megállapítandó módon és terjedelemben — biztositandók. A hó- vagy futóhomok btfuvásnak különösen és nagyobb mértékben kitett vonalrészeken a befuvás meg- gátlására szükségeseknek mutatkozó munkák és egyéb védőintézkedések a pálya építése közben vagy mü.-zaki felülvizsgálatnál, esetleg pedig a műszaki utófelülvizsgálat, vagy későbbi tapasztalatok eredménye alapján fognak megállapittatni és az építési tőke terhére elrendeltetni. A műtárgyak tartószerkezeteinek alsó éle és a legnagyobb ár-, illetve belvizek szine között — az érintett vízfolyások vagy belvizek természetéhez és fontosságához, valamint a különböző műtárgyak nagyságához és a még egyébként figyelembe jövő viszonyokhoz és körülményekhez képest — áteresztőknél és kisebb hidaknál 0'5— 1 0 méter nyílt magasság maradjon. Mindazon helyeken, hol a palya folyókat, patakokat vagy egyéb vízlefolyásokat megközelít, a partok leválás és kimosás ellen kellően biztositandók. Folyók, patakok és egyéb vízfolyásoknak az áthidalásokhoz csatlakozó, valamint a Vosut által megközelített egyéb részei is — a vasút építése közben vagy a műszaki felülvizsgálatnál, avagy pedig a műszaki utófelülvizsgálat eredménye alapján megállapítandó szükséghez képest — megfelelően szabályozandók, valamint a szükséges biztosítási és védmüvekkel látandók el. Mindazon esetekben, amidőn a pályatengelyre merőlegesen álló műtárgyaknak előállítása csak az áthidalandó vízfolyások vagy utak oly mérvű és iráryu áthelyezésével, illetőleg szabályozásával volna lehetséges, RÁKOS VIDÉKE jorátus s egyebek útját állották mindama hajlandóságoknak, amelyek a fiatal és tapasztalatlan huszárszívet könnyelműségekre ragadhatták volna. A soha nem élvezett csókoknak keserű ize egész buskomorrá tette a bárót. Álmatlan éjszakái voltak és kimerült nappalai. A Márfi álhatatossága pedig egyre jobban törte ellentálló erejét. Odadobni mindent, vagyont, rangot, kardbojtot és elmenni a züllésbe ezzel a leánnyal! Ilyenek voltak az ábrándjai, és kék karikák látszottak a szemei alatt.. . A családi tanács összeült, amelyen az özvegy báróné elnöklete alatt elhatározták, hogy minden áron ki kell ragadni a fiatal embert annak a hölgynek a hálójából. Jelen volt a tábornok nagybácsi is, akinek a legjobb ötlete támadt. A katonának engedelmeskedni kell; ennélfogva Imre bárót mint katonát fogják eltávolítani a veszedelem helyéről. Gondoskodás fog történi, hogy a főhadnagy urat a legtávolabbi horvát helyőrségbe helyezzék át . . . Ebben a stádiumban voltak az események, amikor találkoztam a Mártival. Sápadt volt és látszott arcán, hogy szenved. Mindent elmondott nekem, amiből azt következtettem, hogy reménytelen a helyzet. Akkortájban én mindenféle jó — és rossz könyveket olvastam, a melyekről sokat beszélgettem ösmerőseimnek. Minthogy végtelenül hiú ember vagyok szerettem hivatalkodni olvasottságommal. A Márfi szomorú története analóg-esetet juttatott eszembe, amelyről csak nemrég olvastam egy múlt századbeli francia könyben. A Le Couvreur Adrienne története. A fiatal Argenthal örülé>ig szerelmes volt bt lé- Az ifjú anyja hallani sem akart a házasságul s ekkor Adrienne nemesen lemondó levelet irt az öreg francia nőnek. Amikor ezt a Márfinak elmondtam, könnyes szeme felcsillant s máris megérlelődött agyában a szent lemom- dás terve. Alig távoztam tőle, leült kacér Íróasztalához és pau d’Espagne-al megitatott lilaszinü levélkére a következő sorokat irta: „Méltóságos bárónő. Én csak egy szegény művésznő vagyok. Aki lelkében egyszerű, szivében nemes. Szeretem a fiát, de lemondok ióla. Mint ahogy egy megsebzett szív le tud mondani. Kérem ne tegye boldogtalanná fiát, ne száműzze a messze pusztaságba, ahol szegény szive el fog hervadni, mint ősszel a virág és a levél. Én megígérem, hogy többé nem fogom látni a fiát, nem eresztem magamhoz, még ha meg is szakadna a szivem. Kezeit a legnagyobb hódolattal csókolja a szerencsétlen Márfi Magda, első primadonna az „Uj vidám Színháziban. Ezt a megható egyszerűséggel irt levelet igaz köny- nyekkel áztatva küldte el a Márfi a bárónénak. Sokszor fordult benne elő a „lélek“ és a „szív" de ez hozzá tartozik a megható egyszerűséghez és ahhoz a naiv- sághoz, amellyel a művésznő a legvadabb férfisziveket is meg tudta hódítani . . . A báróné könnyes szemmel olvasta el a levelet.
