Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-13 / 11. szám
4. RÁKOS VIDÉKE 11. szám mely a vízlefolyásra, illetőleg közlekedésre, vagy más tekintetben zavarólag és károsan hathatna, általában pedig sérelmekre szolgáltathatna okot, a pályatengelyre- ferdén álló műtárgyak lesznek tervezendők és építendők. Ferde műtárgyaknál az előirt tiszta nyílás nem a pályatengelyben, hanem mindig az illető átereszek vagy hidak tengelyvonalára merőlegesen mérve értetik. Általában a pálya testébe beépítendő műtárgyak mindenütt ott, ahol a kellő szerkezeti és átfolyási, illetőleg átjárási magasság rendelkezésére áll, vagy az a műtárgyak csekély eltolásával, illetőleg az azok alatt elvezetendő vízfolyások, utak stb. még megengedhető áthelyezésével vagy lemélyítésével elérhető és ha esetenként különleges körülmények nem teszik kívánatossá avagy szükségessé nyilt műtárgyak alkalmazását, mint fedett vagy boltozott áteresztők — és pedig kőből, téglából vagy portlandczement betonból, a pályaszinig számított legalább 0.60 m. magas felültöltéssel állitan- dók elő. Csekélyebb mennyiségű és magasságú viz levezetésére szolgáló áteresztők — bezárólag 2 0 m. nyilásig beton-cső áteresztőkként is építhetők, melyek — a szükséghez képest — homlok- és szárnyfalakkal, valamint a talaj és egyéb helyi viszonyoknak megfelelő alapozással látandók el. Vasúti beton-csőáteresztők felültöltésének a magassága — szintén a pályaszinig számítva — kisebb nem lehet, mint 1.0 m. A beton-csőáteresztők készítéséhez — mint kötőanyag — csakis portlandczement használható. A nyílt vasúti műtárgyak hídfői és szárnyai kőből, téglából Vrtgy portland-czement betonból, tartószerkezetei pedig bezárólag 2 0 m. nyilásig tölgyfából és ennél nagyobb nyílásoknál vasból létesítendők. A vasúti műtárgyak egészen vasbetonból is készíthetők. A vasvázas betonból készítendő műtárgyak tervezésénél és méretezésénél alapul veendő föltételeket, valamint a jótállási kötelezettség mérvét a kereskedelemügyi miniszter az e nemű műtárgyak részletes építési terveinek elbírálása alkalmával fogja megállapítani. (Folyt, köv.) — Szegény kis leányka! Milyen önfeláldozó! Milyen nemes! Most már értem a fiamat, aki olyan nagyon szereti azt a polgári leányt. Újból összeült a családi tanács. A levelet elolvasták. Volt olyan, aki mosolygott rajta. A tábornok pedig határozott állást foglalt el s azzal a józansággal, amely a hadi taktikában jártas főbb tiszteket jellemzi és azzal az értelmes bőbeszédűséggel, melyet a hadgyakorlatok fölött való megbeszéléseknél annyira csudálni szoktunk náluk, kijelentette: — Nem, nem! Imrének el kell utaznia. Mert mennél nobilisabb az a lány, annál veszedelmesebb rá nézve . . . A családtagok nagy része nem avatkozott be a vitába, amely csak a körül forgott, vájjon elutazzék-e a majoresco, vagy ne. A báróné is szótlanul hallgattá a vitát. Csak amikor már hanyatlani kezdett a nap és az inasok a szalonban felcsavarták a villanyt, kelt föl szólásra. Szép, ősz, öreg asszony volt, mintha nem is magyar bárónő, hanem franczia márkiné volna. A család elhallgatott. — Meggondoltam a dolgot. Vegye el a leányt! A szív nemessége megbontja a hagyományos előitéleieket. Legyenek boldogok. Én nem voltam az . . . A tábornok felkelt és mély meghajlással távozott. A többiek részint követték, részint ottmaradtak. Akik ott maradtak, a bárónénak adtak igazat és azonfelül különböző üzleteiket bonyolították le vele. HÍREK. Rákoscsabai levél. Az egész ország készül nemzeti ünnepünk, már- czius 15-ének megünneplésére. Községünk mindenkor — tehát akkor is, midőn a darabont kormány uralma alatt csendőrök ügyeltek reá, — a legnagyobb lelkesedéssel, egyöntetűen az egész közönséggel, méltó komolysággal és lángoló hazaszeretettel, valódi nemzeti ünneppé tette e nagy napot. Hasonlóan ehhez az idén is következő a programm : Reggel 9 órakor a róm. kath., 10 órakor pedig a református templomban istentisztelet és szentbeszéd. 11 órakor a kath. gyermekek az iskolákban, a református tanulók pedig a régi szép szokáshoz híven a piacz- téren tartanak hazafias szavalatokkal és énekkel egybekötött ünnepélyt. Délután 3 órakor a polgárság gyülekezése a téren, honnan bandérium kíséretében, több fogaton küldöttség megy Péczelre Korsós László református rektor elnöklete alatt dr. Héderváry Lehel képviselőnk elé. Az ő megérkezéséig a polgárság körmenetet tart a községben. A képviselő megérkezése után kezdődik a nagy ünnepély: Felvonulás a piacz-térre. Hymnus. Korsós László elnök megnyitó beszéde, mely után népszerű és szeretett képviselőnk tartja meg programm- beszédjét. Ezután sorba következnek: a református dalárda éneke. Batár Endre ref. tanító szavalata. Szabó Aranka szavalata. Ének. B. Vitárius István szavalata. Vitályos Julianna szavalata. Ének. Kovács József szavalata. Ugrón Ágnes szavalata. Ének. Nagy István szavalata. Befejezésül: Szózat. Este a református iskola javára a ref. iskolában tánczmulatság. Az idén csak annyiban van változás, hogy a katholikus tanulók részére elkülönítve az iskolákban tartatnak meg — ugylátszik, a székesfőváros mintájára — az ünnepélyek, mi semmiesetre sem lélekemelőbb, mint mikor a többi tanulókkal oly példás egyetértésben, szeretetben és a közönség nagy örömére — együttesen a piacz-téren ünnepeltek. A fiatal báró hajnaltájban érkezett haza. Az inas azzal fogadta, hogy reggel tiz órakor okvetlenül keresse fel a bárónét. Tavaszidőben történt ez. Lilaszinü párázások, emberi és állati tusakodások, lélekjárások, fellobbaná- sok, költői látások és primadonnabucsuzások idején. Amikor a nevezetes családi tanács volt a csendes belvárosi utcza kastélyában, a Márfi virágkoszoruk tömege közt énekelte el a százszor dalolt kupiét. A közönség tombolt és feivonásközökben egymásnak suttogta: — Tudja, hogy ez urinő; tisztességes nő ! Barátja nincs és mégis milyen nagy művésznő! Reggel tizenegy órakor automobil állott meg a ház előtt, melyben a művésznő lakott. Lefátyolozott öreg úrnőnek és fiatal huszárfőhadnagynak nyitott a soffőr ajtót. Felmentek a lépcsőkön a második emeletig. A báró már tudta az utat. Az ajtónál, ahol annyiszor csengetett be megállóit. A szive dobogott. Sokáig csengettek, talán öi perczig is. Aztán véletlenül ott járt kelt a ,házmes- terné, aki tiszteletteljes hangon mondta: — O, a kisasszony ma reggel elutazott. Egy fiatal úrral. Londonba utaztak . . . Ez tavasz időben történt. Amikor violaszinü párázások vannak és a legerényesebb művésznők magánéletéből is kipattannak a diszkrét viszonyok rügyei, amelyek aztán kihajtanak.
