Rákos Vidéke, 1910 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-20 / 8. szám

8. szám. rákos vidéké 3. oldal. idei első nagyszabású ünnepélye, márczius 15-ének megünnep'ése lesz. Ugyancsak február 13-án tartottak népes gyűlést a községünkben épült uj telep ház és telektulajdonosai Kail József takarékpénztári vezérigazgató elnöklete alatt, melyen egységes megállapodásra jutottak a telep lakosait érdeklő sok üdvös dologban. A nyugodt és iga­zán méltóságosan lefolyt gyűlésen előterjesztett panaszok és kívánalmak elhangzása után a községet képviselő Kovács Károly főjegyzőnk nagyszabású beszédben teljes kézségét jelezte, hogy mindent elkövet a telep érdekében jogos követelmények kivivására, s az ő, valamint Kail elnök fölszólitására minden kívánalmat pontokba foglal­va, egyhangúlag elfogadták a következő határozati javas­latot : Kail és Kovács elnöklete alatt kiküld a gyűlés 11 tagból álló bizottságot, melynek feladatává teszi először, hogy a telep részére vasúti megállót kieszközöljön, addig is lehetővé tevén, hogy a telep lakosai rendezett utón (melyet vételáron szerez meg) járhassanak a köze­lebb eső rákosligeti állomáshoz. Másodszor: Állami iskola felállítását szorgalmazni. Harmadszor: A telepen lakó munkásság részére — az eddig élvezett, de idő­közben megvont — vasúti heti kedvezmény jegyek visszaszerzését kieszközölni. Negyedszer: A telepnek világítását és utainak rendezését megsürgetni, állandó orvosi rendelést biztosítani, végre ötödször fogyasztási szövetkezet felállítására a szükséges lépéseket megtenni. A bizottságba a fenntieken kívül beválaszattak: Domokos József, Tömör Lajos, Réber György, Szabó Aladár, Kiss Pál, Latzkó András, Pelczeder, Béner és Müller telepi háztulajdonosok. Á telepen másfél év óta 150 ház épült s eddig kö­rülbelül 1800 lélek lakik. A telep gyors és szép fejlődése körül kiváló érdeme van a rákoscsabai taka­rékpénztárnak. Községünkben hat év előtt alakult „Rákoscsabai fogyasztási szövetkezet“ mint halljuk múlt év október hó 17-én megtartott ülésében kimondotta a felszámo­lást, erről jövőre bővebben, most csak annyit, hogy a párjától, kicsi fiókáitól. Odaadta az életét azért a gonosz­ért, aki elcsábította asszonyától. Most két esztendeje ennek. Gyerekkaczagás veri el a szomorú emlékezést. Barnapiros arczu kislány, nagy feketeszemü fiú fut be a szobába. Anyjuk nyakába kapaszkodnak: — Engedd meg édesanya, engedd meg. — Mit galambjaim ? — Hogy átmenjünk a Laczi bácsihoz. Olyan szép madara van, beszélni is tud. — Honnan tudjátok ti ezt? A két gyermek zavartan néz egymásra. Titkon huzgálják egymás ruháját. A kislánynak lefelé görbül vérpiros, kis szája. A fia megszólal: — Megverhetsz édesanya, én vittem át a Kalárit. Haragudni akar az asszony. De sehogysem sike­rül. Megérzi a két gyerek, újra kérlelik. — Ugy-e nem haragszol ? Ugy-e szeret minket a Laczi bácsi. Mindig azt mondja a Kalárinak: „Olyan vagy szentem, gyöngyöm, mint az édes anyád.“ Ugy-e elengedsz. Fut ki a két gyerek a szobából. — Megjöttünk Laczi bácsi. — Édesanya elengedett — tóditja a Pista szavát Kalári. Bathossy Laczinak megcsillant a szeme. Térdére veszi a kislányt, úgy kérdi: — Anyátok bocsátott el? — Ö ám. De mondja, Laczi bácsi, mért nem jön át soha mi hozánk? Mert édesanya mindig szomorú, azért ? szépen berendezett és a legnagyobb igényeket is kielé­gítő füszerkereskedés az eddigi üzletvezető. Háj Imre tulajdonába ment át, kinek e téren kifejtett teljes szak- képzettségét és jóizlését évek óta ösmerjük. S. f. A takarékpénztár sikere. Kevés terv aratott még Rákosszentmihályon olyan fényes sikert, mint a takarék- pénztár alapításának ötlete. Nem hiába dolgozták ki a legnagyobb alapossággal s készítették elő nagy körül­tekintéssel, — Krenedits Sándor főjegyző, a hitelszövet­kezet igazgatója másfél éve dolgozik rajta Schvarczl Józseffel és társaival, teljes odaadással, — a közönség szinte mohó lelkesedéssel karolta fel az ügyet, a leg­szebb elismerést juttatva az alapítók munkájának. Az elmúlt hét elején a megállapított 100,000 korona alap­tőkét már lényegesen túljegyezték s azóta is még min­dig érkeznek a részvényjegyzések. Az alapítók most ülést tartanak, hogy megbeszéljék az alaptőke felemelésének kérdését, mert nem kívánnak a közönség érdeklődésé­vel szemben elzárkózni s nem óhajtják senkinek sem visszautasítani jelentkezését. Lám, mennyi erő és akarat lakozik a mi közönségünkben, amikor igazán hasznos és jó ügy forog szóban! Melcsok Béni. Melcsok Béni, Rákosszentmihály nagyközség helyettes pénztárnoka lemondott rövid ideje viselt tisztjéről, mert egyik budapesti takarék- és hitel- szövetkezet igazgatója lett. Amilyen igaz örömünkre szol­gál mindnyájunknak e reá nézve örvendetes változás, éppen olyan sajnálattal tölti el községünket Melcsok Béni munkásságának váratlan elvesztése. E rövid idő alatt is példaszerű, pontos, rendes és ügyes munkaerőnek bizonyult, aki nagy hasznára lett volna községünknek. Utódját keresik. Eljegyzés. Szél Géza czinkotai nagybérlő, Czinkota társadalmának ismert, tevékeny tagja, eljegyezte Ferenczí Máriát Nyíregyházáról. A boldog mátkapárt elárasztották tisztelői szerencsekivánataikkal. — Annak a kulcsa édesanyádnál van, fiam. A kis Kalári elgondolkozott ezen a feleleten. Türel­metlen lett, feszengett. Csacsogó kis szája elhallgatott. Vájjon milyen kulcs kellene a Laczi bácsinak. * A nagy ebédlőben égett a lámpa. Kalári asszony ott ült két kicsinyével a nagy tölgyfa asztalnál, mikor odakünn léptek hallatszanak. Megnyílik az ajtó, belép Bathossy László. Kalári asszonynak elsápadt az orczája. Nem tud mozdulni sem. De a két gyerek az érkező nyakába ugrik. így megy az Kalárihoz. Kis levélkét ad át neki, meg egy nagy kulcsot. Az össze-vissza ákombákon meg­ismeri az asszony a kis lánya kezeirását. Ez volt a levélben. Kedves Laczi bácsi, itt küldöm a legislegnagyobb kulcsot, ami csak volt az édesanya köténye mellett. Evvel csak ki tudja nyitni azt az ajtót Laczi bácsi. Tisztelteti Kalári. — Itt marad ugy-e Laczi bácsi? — Ugy-e itt marad ? lármáztak a gyerekek. — Kérdezzétek meg édesanyátokat. — Hisz anyuka megengedi. Nem olyan rossz ő. Bathossy László is közelebb húzódik az asszonyhoz. — Igazat mond-e hát az írás? Kinyilt-e az ajtó? Kalári asszonynak könny szökött a szemébe. — Igazat, Laczi, már régen kérdezhette volna... Haraszthyné Szederkényi Anna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom