Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-19 / 51. szám
IX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1909. vasárnap, deczember 19. 51. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI és KŐZGflZbÁSÁGI HETILAP RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLVI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYl KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Rákosi-út 47. MEGJELENIK MINDEN VASAD NAP. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre ......................8 kor Fél é vre.............................4 « Negyed évre........................2 « EOYES SZ ÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 20 fillér. Magyar sovinizmus. Minden igaz magyar politikus ideálja az egységes magyar nemzeti állam. Sőt politikai érzés sem kell hozzá, úgy általánositható e tétel, hogy minden igaz magyar ember úgy szeretné megalkotottnak tudni Magyarországot, hogy ez a nemzeti jellegzetességtől duzzadó, egységes magyar és nemzeti legyen. Százszor megbeszélt, ezerszer taglalt kérdés volt már, hogy mily erőt foglal magában egy egységes nemzeti állam és kapcsolatban ezzel a kínos megbizonyosodás ami részünkre, hogy mennyi, de mennyi tényező, eszköz és alkotó elem hiányzik nálunk ahhoz, hogy nemzeti államról beszéljünk. Egy frázisban merül ki minden gazdaságunk, egy frázis, a melyből táplálkozunk és amelyet elég bőnek, mindent magában foglalónak hirdetünk, mikor csak ezzel és kizárólag ezzel akarjuk megalkotni a nemzeti államot. És micsoda ez a frázis : magyar sovinizmus. Ebben a fogalomban merül ki minden törekvésünk. Joggal feltehető az a kéreés, vájjon valójában, tényleg és igazán beszélhetünk-e mi magyarok nemzeti sovinizmusról ? Van-e alapja kérkedés számba menő hivalgásunknak, mikor melldöngetve, mint csalhatatlan arkanumot hirdetjük sovinizmusunkat, mellyel a magyar nemzeti államot felépíthetjük ? Mert mérhetetlen önteltség az, mivel faji szupre- mancziánkról, beleolvasztási képességünkről és ennek erejéről beszélünk és autokrataságra valló erőszakos fenhéjazás, mikor ez alapon és ebből eredten minden téren és irányban hirdetjük a térfoglalást, erősbödést és haladást, Avagy nem mi hirdetjük, hanem ellenségeink fogják reánk, mint önkényt, mint zsarnokságot ? És mások, első sorban a hazánkban élő nemzetiségek panaszolják fel s igy vesz róluk tudomást a nagy világ? Oh nem! Csak annyi az igaz, hogy sovinizmusunk szűk látkörü, többnyire frázisokban ki is merülő korok és viszonyok koloritjaként ezélzatosan felhasznált fellobbanás. Tartalmi ereje, súlya, nyomatéba alig van. Mi marad hát lényegében, valójában ? Tünetek, melyeket eredményeknek szeretnénk feltüntetni, ha javunkra szolgálnak és letagadhatatlan eredmények az egyes nemzetiségek javára, melyeket tüneteknek kicsinylünk le. Tessék csak körülnézni egyéni, családi életviszonyok, kulturális, társadalmi, egyházi és állami közigazgatás terén ! Soroljuk is fel ezeket! Miért tegyük ? Újabb szégyenkezésül vagy okulásul? Nem sokat érnénk vele. Komoly aggodalom kell, hogy elfogja lelkünket, ha a jelenségek, eredmények hatását vizsgáljuk. Pedig foglalkozni kell e jelenségekkel, foglalkozni erős nemzeti érzéstől át hat ottan» szívós kitartással, vas következetességgel és nem lankadó buzgósággal. Nagy tévedés azt hinni, mintha csak az államhatalom gyakorlása körében politikai vagy közigazgatási löilen czéltudatosan teljesített tevékenység és e téren és körben jól, rossszul végrehajtott törvények és rendeletek már felmentenek attól, hogy társadalmi életnyilvánulásaink vonatkozásaiban ez eszme és törekvés szolgálatába ne szegődjünk. Koránt sem. Sőt éppen ez a tér, ez a mező az, ahol helyet kell állam minden magyar embernek, szerepet kell vállalni minden hazafinak és be is tölteni ezt emberül. Egyház, társadalom, egyesület, család, egyéni életviszonyok mind-mind alkalom erre a törekvésre. Az egyházi tót és német lithurgiális nyelvek eldöbbentő százaléka, a nemzeti közművelődési ismeretterjesztő, dal, ének és zene egyesületek, az ilyen lapon szervezkedett jótékonysági egyesülések, a magyar földbirtokot megszerezni törekvő nemzetiségi pénzintézetek, idegen nyelvű, a tanítás szabadsága által biztosított nevelőintézetek és iskolák, nyelv- szerint tagolt társadalmi csoportok és alapszabály szerint kifejezetten bár nem körvona- lozott, hanem minden törekvésben ekként jelentkező asztaltársaságok, körök és csoporto- zatok eléggé ismeretesek mint olyanok, amelyeben nemzetiségi hangulatok, czélok és irányok a túltengők. Túlzás, tudatos elferdítés úgy állítani fel mai számunk 22 oldal.
