Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-10 / 41. szám
IX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1909. október 10 41. szám. VIDÉKE TrtRSflDflL/M'és KÖZGAZDASÁGI HETILAP RflKOSSZENTniMflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET^ RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, Á RÁKOSSZENTMIHÁLY! SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESOLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési ár : Egész. évre . . . . 8 k° ^ Fél évre . . . 4 „ Rákosszentmihály, Felelős szerkesztő : Negyed évre ... 2 ,, EGYES SZÁM ÁRA 20 FILIER. Rákosi-út 47, BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyaasábos petitsor ára 2i íillér. Október hatodika. — Elmondotta a „Rákosszentmihály! Községi Kaszinó“ ünnepélyén : Balázsovich Zoltán, — Igen tisztelt vendégsereg ! Nem sablonos közhelyül mondom, de igaz szívvel hivatkozom reá: kétszeresen is elfogódott az én lelkem, midőn az Önök megtisztelő felszólítása s nekem parancsot jelentő óhajtása szerint ebben a magasztos pillanatban szót emelek, hogy a mai megszentelt, nagy nap jelentőségét méltatva, az Önök lelkét visszavezessem a múltba, hat hosszú évtizeden által, a magyar nemzet legragyogóbb drámájának szörnyű befejezéséhez, a magyar törréneiem legizgalmasabb és leggyászosabb mozzanatáig . . . elvezessem az aradi Golgotha tövéhez, tizenhárom nagy magyar honfisziv végső dobbanásának megdöbbentő, fájdalmasságában szinte örjitö pillanatáig. Hatvan éve ma. . . éppen hatvan éve, hogy az esztelen, kaján, bosszúálló hatalom tizenhárom nagy magyarnak honszerelemtől égő szive dobbanását elnémította ; szégyenoszlopra állította a hősöket, — a múló porhüvelytől elválasztotta megdicsöült lelkűket. Vak bosszúvágyában a nemzet legjobbjait megbélyegző halállal akarta sújtani, testi szenvedéseiket betetőztette a bitófán és ime, a meggyalázással örök emléket állított nagy szellemüknek ; oltárt emelt a bitófából és vértanukat támasztott a lemészárolt hösökbö! ! Nemcsak a magyar nemzet életében, hanem a világtörténelem lapjain is a legragyogóbb fejezet a magyar szabadságharcz története. Szivébe van írva minden magyar embernek, de miként a szentirást, úgy forgatja szüntelenül fényes lapjait a nagy idők krónikájának s éli újra végig, évről-évre, a nagy eseményeket, — akár csak Jézus életének csodás történetét megújítja napról-napra az egyház jámbor buzgósága. Márcziustól—októberig; márczius tizenötödikétől—október hatodikáig; — a szabadság ki- virulásától a — sírba tételéig és örök feltámadásáig ! Mert nem profanizáczió, hogy miként a Megváltó — bár szabad akaratából — meghalt és uj életre támad az emberért, a bűnös emberért, úgy szent példája nyomán a szabadság vértanú hősei — meghaltak és uj, örök életre támadnak mindenkor a magyar haza szent szabadságáért! Jézus megdicsőülését ünnepli az egyház gyászos meggyötöríetése és keresztre feszítése által. A legmegalázóbb halálbüntetés megvetett eszköze a kereszt szent szimbóluma lett a világnak s a botor és gaz gyilkolás megváltása a bűnös emberiségnek .. . azonképen megszentelt glória lön az aradi bitófa és a magyar nemzet szabadságának, függetlenségének örök erejű megváltása és el nem homályositható jelképe'lett a tizenhárom nagy szív vértanú halála. Az isteni Gondviselés bizonyára megmenthette volna a gyászosan elpusztult férfiakat a meg nem érdemelt szomorú végtől ... de nern tette, mert jutalmazni akarta őket ; munkájukat bekoronázta jóságos kegyével s ártatlan vérük hullásává! befe- j e z t e, betetőzte a munkát, melynek gyümölcsét késő századok fogják igazán élvezni, — meghozta a nemzetnek, az egyének feláldozáséval, a nagy. véres áldozatot, mely megváltásának munkáját fejezi be. Tehát csak véges emberi szemmel nézve gyász- ünnep október hatodika, A mi benr gyász és szomorú: az csupán véges, emberi es múló; de igazi belső tartalma, lényege örökéletü : a megdicsőülés, a hazafiui megváltás örökkön tartó munkája. Amaz mulékony ; hat évtized után már eléggé halványuló, — amit az emberi természet és lélek eleggé érthetővé tesz ; mígnem a dicsőség érzete örökkön élő s e nagy nap fordulóján minden honfiszivben kigyúl és lobogó lángra lobban ! Az isteni gondviselés megengedte nekik, hogy a hazáért vértanú halált haljanak s ezzel beléptek az örök élet mezejére; a bitófa fel- magasztalásuk lön, életük nagy munkája megszenteltetett és méltó bekoronázást nyert s testi haláluk megnyitotta lelkűknek, eszméiknek az örök életet és örök feltámadást. Az anyaszentegyház példája tanit reá : a kereszténység szentjeinek és vértanúinak halála napját ünnepli meg, mert ekkor születtek az örök életre; tehát nem gyász, hanem az örökös ünneplés öröme illeti meg őket; a magyar szabadság vérét öntött mártirainak halála fordulója nem csak gyásznapja tehát a nemzetnek, hanem örökéletre kelésüknek magasztos ünnepe. Ezt üljük mi ma, hatvan éves fordulóra újból és örökké ... s lelkünket, a gyász könyüit ontván annak, mi a tragikumban véges emberi, — halhatatlan lelkünket odavezetjük az aradi vértanuk halhatatlan leikéhez, megfürösztjük honszerelmük malasztjában, eltörölhetetlen példájukból erőt merítünk a jelen idők viszontagságaira, felvértezödik lelkünk a mi végtelenbe nyúló keserves küzdelmeinkre s erőt merit a forrásból, melyet az isteni kegy örökössé és kia- padhatatianná tett. A magyar nemzet megpróbáltatásai nem értek még véget s ki tudja, mikorra szűnnek meg véglegesen. Történelmünk unos-untalan megismétlődik, csupán a viszonyok változóak az idők alakulása szerint. A mapyar nemzeti állam kiépítése, annak a magyar nemzeti államnak kiépítése, mely önálló, független és semmi módon idegen részéről nem befolyásolható, még mindig folyamatban van, de a befejezéstől de iMai számnak 16 oldal.
