Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-10 / 41. szám
2. Rákos Vidéke 41. szám. bábnyi távolságra levő feladat. A küzdelem örökös és erőt porlasztó. De ha volna ereje ez átoksujtotta nemzetnek arra, hogy egyesült erővel, törhetetlen akarattal eredményeket vívjon ki, -- itt van bénitá- sára az örök átok: a visszavonás, a testvérharcz, az árulásra is kész gyűlölködés és munkája meddő marad és gyümölcstelen. Századokkal ezelőtt éppen úgy, mint a legutóbbi évtizedben vagy éppen manapság. Mit nem vívhatna ki ez a nemzet, mely minden vágyát és minden követelését a szigorú jog és törvényesség sziKlatalajára építi, ha fiai egymással nem gyűlölködnének, egymáson tultenni akarva, nem akadna görnyedt derekú szolgája az idegennek s a hatalomnak vagy viszont, ha valaki abba az áldásos helyzetbe jut, hogy a nemzet javára tehetségét s jóakaratát felajánlhatta s értékesítheti, nem bénítaná meg a testvérgyüiölet, a cselszövény, az irigység vagy a nagyhangú, divatos honmentés, mely mindennap kész lenne feláldozni e hazának egy-két érdemes polgárát, a látszat, a tetszetős külszin és léha népszerűség pillanatnyi sikere kedvéért, meg nem gondolva tettének súlyos, gyakran helyrehozhatatlan következményeit. A magyar nemzet legújabb történetének apróbb szakaszai és fejezetei cziméül mindenkor csak egy szót lehet alkalmazni : „válságáról „v á I ságra" vezet sorsunk s meg kell vallanunk, hogy a legtöbb esetben minmagunk vagyunk a szülőokai. Válságos a helyzetünk, ha ellenséggel állunk szemben s válságot idézünk elő, ha nemzetünk jobbjai vezetnek a boldogulás szűkre szabott, meredek — s fájdalom — gyakorta járhatatlan utján. A magyar nemzet átka : a visszavonás, a testvérharcz, el nem marad tőlünk, sőt a mai szomorú alakulások közepette : amidőn minden vonalon a lelkiismeret tágulása döbbenthet meg s a régi erkölcs hanyatlása ejthet kétségbe — vészes hatása egyre fokozódik és hatványozódik. Ez a káros szellem végig vonul a nemzet egész életén. Az ősi átok egyre mérgezi jelenünket; mérgezi nagy dolgokban és kicsinyekben egyaránt Ami veszedelme az egész országnak, az egész nemzetnek, — ugyanaz a kór megtalálható az egészet alkotó apróbb részecskékben is, mint a fizikai törvény is mutatja, hogy a rész tulajdonsága magában foglalja az Palkó szerencséje. Szegény fiú volt Palkó, de nagyon szerelmes. Elhatározta tehát, hogy Pestre megy szerencsét próbálni, pénzt keresni, hogy azután mihamarább visszatérhessen falujába és beállítson az ő szépséges Juliskájához, mondván: — Megjöttem galambom, sok pénzt kerestem, mehetünk a pap elé ! Volt egy nagybátyja Pesten. Otthon mindig csak úgy emlegették, mint akinek nagy gyümölcskereskedése van a fővárosban, de nem tudták, hogy hol lakik. Amikor Pestre érkezett Palkó, mindenfélekép igyekezett megtudni nagyöátyja lakását. Ámde sehol sem ismerték Bot Péter gyümölcskereskedő urat. Egy irgalmas lélek végre a bejelentő hivatalba kalauzolta Palkót, ahol nagysokára megtudta, hogy a nagybácsi künn lakik a Liliom-utczában. Amikor nagy- nehezen megtalálta a nagybácsi lakását, kissé csalódottnak érezte magát. A ház, de főleg a lakás nem felelt meg semmikép egy gazdag nagykereskedő igényeinek. Nem volt otthon a bácsi és Palkó lakásadó- nöjétől kérdezte meg hol van a bácsi üzlete? — A boltja ? — kérdezte nevetve a kövér aszegész lényeges tulajdonságait. Van-e olyan szigete vagy szeglete ez országnak, hol az átkos visszavonás még nem vert volna tanyai s ne bénítaná a jobbak törekvéseit. Itt, e kivételes parányi telepén ez országnak, nem vetette-e fel már szintén fejét a mérges kígyó; a gyűlölködés viperája? Nem fészkeli e be magát lassanként már közénk is a pokol küldötte, — a viszálykodás ördöge ? Miként a nagy, az egész nemzet életébe vágó, fontos dolgokban, ott settenkedik a gonosz szellem s bémitja erőnket, — ugyanúgy megtaláljuk az apró démon mérges karmát az apró közűiét kisded társadalmában. A nagy nemzeti átok híven tükröződik a parányi cserépben. Azzal kezdettem, hogy kétszeresen megindulva szólalok fel e magasztos pillanatban. Az elmélkedés, — a magunkba mélyedés e nagy perczében. A magyarázattal még tartozom. — A megindulás, a részvét és hála könyje az aradi hősök virágos sirh-Umát öntözi. De megindul a szivem arra a gondolatra, hogy ebben a teremben ez az első szózat, mely a hazafiui kegyelet oltárára szánja szerényke áldozatát. Az első hazafias ünnepélyt ma tartja a Rákosszentmihály i kö zs égi kaszinó uj otthonában! E barátságos, kedves, nyájas, puha, meleg fészekben, mely a baráti szeretetnek szeplőtelen otthona; az egymást megbecsülő, az egymást támogató tisztes társadalmi szellem ápolója ; mely a közjó javára szolgáló törekvések támasza és a tiszta, lelkes hazafias érzés dajkálója. A hazaszeretet sugarainak gyűjtőlencséje jolteddig is e társadalmi szervezet,— mai erejében pedig a hazafias szellem erős bástyája, bevehetetlen vára lett. — Részt kér magának október hatodika szentelt ünnepéből s egy szívvel — lélekkel áldoz a hazafiság oltárán e nagy napon, a példaadó szent napon. Elmélyedő lélekkel, midőn gondolatunk visszaszáll a hat évtizeden át a nemzet megváltásának fájdalmas, de dicsőséges történetéhez — nem csak gyász kél a mi szivünkben, hanem olthatatlan lelkesedés a nagy példaadók vértanúi dicsőségén s szent fogadalmat teszünk, hogy az örök eszmét, a melyért ők elvéreztek soha cserben nem hagyjuk, — mi magyar hazánkat soha náluk kevésbbé nem szeretjük, kevésbbé oda* adóan nem szolgáljuk. Szüksége van-e nemzetnek — úgy látszik — örökszonyság. — Többnyire az Erzsébet-körut és Rákóczi- ut sarkán szokott lenni ! Magyarázta Palkónak az odavezelő utat és a legény nekiindult. A szokatlan nagy forgalom és az utczai lárma egész kábulttá tették. Úgy rohantak el mellette az emberek, mintha üldözné őket valaki, a villamosok nyíl- sebesen és fülsiketítő csilingelőssel száguldottak. Minden pillanatban gorombán, durván szólt reá egy egy kocsis, mert nem tért ki elég gyorsan az utjából. Végre a Rákóczi-ut és Erzsébet körút sarkára ért. Hol lehetett hat a bácsi üzlete ? gondolta és keresgélve nézegetett mindenfelé. Átfutott még a kocsi- uton is, jobbra, balra szemlélődve. Hirtelenül mérges csöngetés ütötte meg a füleit és a háta mögött egy kocsivezető szitkozódott és ’egész erejéből fékezett, nehogy elüsse az ügyetlen Palkót. A legény nagyot ugrott és csaknem tölboritott egy gyümölcscsel teli toló-kocsit, mely az ut sarkán állott. Á kocsi tulajdonosa barátságosan hátoa lökte Palkót. — Hé öcskös, úgy látszik, vidéki vagy ? — kérdezte erősebben szemügyre véve Palkónak pirospozsgás, kissé ijedt aiczát. De nini, mintha ismernélek! Nem hívnak Palkónak? Tatán bizony Kiskunmajsára valósdi vagy, hé ? 1 — Igenis az volnék ! Hamarosan kiderült aztán, hogy a másik meg a Péter bácsi „gyümölcskereskedő“. Átölelték és megcsókolták egymást, a járókelők
