Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-12 / 37. szám
37. szám. Rákos Vidéke Nagyon unalmas lehetett napról-napra Szanta-Lu~ cziát énekelni, mert az olasz menyecske egy szép napon abba hagyta a dalolást, magához vette az összegyűjtött filléreket és egy majomtánczoltató földijével megszökött. A férj nem szólt semmit, csak a tekintete lett egy kissé zordabb ; csöndesen leakasztotta a nyakáról a gitárját, kivette övéből hegyes kését és megfente jó élesre, aztán halálos gyötrelemmel a lelkében és féltékenységgel a szivében nekivágott a nagy világnak, hogy a hűtlen csalfát megkeresse ... A kis Pityóval nem törődött sem az apja, sem az anyja, ott felejtették a falunkban . . . Erzsók asszony, a kövér pékmesterné, megszánta a félig kiéhezett tálján árvát s magához vette. Ezentúl ö hordta ki a faluba a ropogós kiflit, meg a barna piros zsemlét. Erzsók asszony hatalmas alakját, mi gyerekek inkább csak távolról tiszteltük és ha megpillantottuk már messziről kitértünk az utjáoól. Azt beszélték tudniillik róla, hogy nemcsak az urát, de a cselédjeit is pofozza és egyszer pedig az egyik vevőjét sajátkezüleg kidobta a boltjából, mert azt talátta mondani, hogy a zsemle napról-napra kisebbedik. Pityót pedig tulajdonképen Pietrónak hívták, de mi nem tudtunk az olasz kiejtesü névvel megbarátkozni és elkereszteltük P.tyónak. Ha incselkedtünk vele igy kiáltottunk utána: Ityóka, pityóka, ripityóka! . . . Csöndes vérü gyermek volt, de azért nagyon tudott haragudni. Dühében rémesen fintorgatta az orrát s ránk öltögette a nyelvét. A teste vézna, sovány volt Tizenkét éves lehetett, de nem látszott hat évesnél idősebbnek; pupcs is volt. A feje barna selymes fürtjeivel és nagy sötét, bársonyos szemével hasonlított a Murillo-féie angyalíejecskékhez. Hozzám nagyon ragaszkodott, mint egy hűséges állat, úgy kisérte a nyomomat. Anyám ugyan azt mondta, hogy sehogy- sem illik Pityó a társaságomba, de gyerek észszel úgy okoskodtam, hogy nem kell mindig a nagyok véleményére hallgatni s mivel nekem Pityó nagyon-na- gyon tetszett, valahányszor csak szerét ejthettem, kiszöktem vele a füzesbe, ahol senki sem háborgatott bennünket. Tizenkét éves koromban, születésemnapjára Robinson diszkiadását kaptam az apámtól. Délután kifutottam vele a füzesbe, ahol Pityóval találkoztam. Sugárzó arczczal kérkedtem a kincsemmel. Pityó mellém kuporodott és szorosan egymáshoz bújva nézegettük a könyv színes képeit, amelyekhez rövid magyarázatot fűztem. Egészen kipirult az arcza és a sötét szeme csillogott. Mikor a könyvet becsuktam és fölemelkedtem, irigy sóvárgással pillantott rám. — Szép könyv, mi? Kérdeztem boldog büszkeséggel. — Gyönyörű, válaszolt egyszerűen Pityó, de a szemében kigyuladt a lelkesedés tüze. Azután gyöngéd szeretettel, mint anya a gyermekén, végigsimitott kis, barna kezével a könyvemen, kis idő múlva pedig könyörögve szólt: — Add nekem, Vili! Ez a kérés annyira meglepett, hogy első pillanatra torkomon akadt a szó. — Mit ? Ezt a könyvet. . . Robinson diszkiadá5. sát, hogy én neked adjam ? — Kérdeztem a kérés merészségétől düledezve. — Megbolondultál, Pityó ! — Neked adom érte a parittyámat, amelyért a minap olyan nagyon könyörögtél. — Hogy beverjem vele az ablakomat és jó verest kapjak érte az apámtól ? — Add npkem a könyvet, — makacskodott Pi- tyo ; elviheted helyette a gitáromat. Elszédültem a boldogságtól. Volt szebbnél-szebb értékeserb játékom, még vasutam is, amely körben szaladt, ha befütötíék ; de mi volt mind ez a Pityó gitárjához! Néha kilopta a füzesbe, halkan pengette s hazája legszebb, leglágyabb melódiájit dalolta melléje. Azután ölébe fektette hangszerét és csodálatos színes meséket regélt napsugaras, narancsillatos hazájáról es azokról a városokról, amelyeket dalolva és lantot pengetve szüleivel bebarangolt. Még a lélek- zetemet is visszafolytottam ilyenkor, úgy hallgattam Pityó szavát. Szép igeretek fejében sem akart eddig kincsétől, az egyetlen apai örökségtől megválni Még egy héttel ezelőtt, nem, még tegnap is odaadtam volna érte az üdvösségem is ; de most, hogy önként felajánlotta, leszállította az értékét, mig az én könyvemet óriási módon emelte. — Kell is nekem a te gitárod, — vetettem oda fitymálóan — ez a könyv tiz olyat is megér. Pityó egy perezre elcsendesedett, de vágyakozó tekintetét nem vette le a könyvemről. Kis idő múlva újra könyörgésre fogta a szót: Add legalább kölcsön, édes, jó Vilikém, hallod? — Hogy is ne, hogy piszkos kezeddel bemasza- told ? Ez az argumentum hatott, Pityó nem zaklatott tovább, hanem még egyszer rám vetette sötét szemét, amelyből a lelke esdekelt felém, azután sarkon fordulva gyorsan elszaladt. Valószínűleg szégyelte, hogy kövér könnyek peregtek le arczán. * Két napig nem láttam Pityót, helyette Erzsók asz- szony cselédje hozta a reggeli süteményt. Tudakozódtam kis pajtasomról : — Valami nyavalyája van szegénynek, mert se nem eszik, se nem iszik, csak didereg és úgy gubbasz- kodik a napsütésben, mint a beteg tyúk, — magyarázta a kis cseléd. A harmadik napon ismét megjelent Pityó. Már messziről láttam kis pupos alakját. Mintha valami ördög csiklandozott volna, felugrottam, kezembe kaptam a Robinsonomat és odaterpeszkedtem vele a nyitott ablak mellé. A kis nyomorult elhalványodott, azután elvörösödött amint könyvemmel meglátott, ügy tettem, mintha észre sem vettem volna és színlelt érdeklődéssel lapoztam benne. így ment ez vagy egy hétig : Pityó mindennap sóvárgó szemmel ögyelgett az ablakom alatt, én pedig kegyetlenül kérkedtem előtte kincsemmel. Egyszer, kétszer még könyörgött érte, aztán nem szólt többet csak szemével simogatta. Ez a forró vágyakozás és néma bámulat nekem nagyon jól esett és a könyvet szememben igen, igen becsessé tette. Most a világért sem váltam volna meg tőle egy Szeplőt, májfoltot, mitesszert, kiütést, ránezokat, ■ ■ - —— arcztisztátlanságot himlőhelyeket és minden pár nap alatt eltávolít a bőrszépitő. fino- atb VAP-fUrfílltfí (egyedül valódi mitó és ifjitó hatású MADERSPACH-féle ÖCÄÄOtS C1UO Benzoe tej-creme az arcznak triss üdességet, fiatalságot és fehérséget ad. Teljesen ártalmatlan. Arsl kor. hozza Benzoe tejszappan 70 f. Benzoe pouder 1 K. igen jó a Benzoe-tej ára I K. 50 F. Postán szállítja az egyedül készítő : MÁDERSPAGH FERENGZ gyógyszerész, Kunszentmárton. Főraktár Budepesten : Török József, Király-utcza 12., Nádor gyógyszertár, Váczi-körut 17., Neruda Nándor, Kossuth Lajos-utcza 7., Lux Mihály droguista, Muzeum-körut 7., Kartschmaroff A. droguista, Rákóczi-ut és Erzsébet-körut, Molnár és Moser, Koronaherczeg-utcza.
