Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-20 / 25. szám
2. RÁKOS VIDÉKÉ 25 szám az elöljáróság összeállította. Bizonyára tanulságos lesz. Az alábbi kimutatás a környékbeli községek húsárai közül a legolcsóbbat veti eg a főváros hivatalos húsárjegyzésének leg gább tételeivel. íme : H ú s n e m e k : Fartő Gödöllő 104, Bpest L68. Felsár » M2 » 1 80 Hátszín Tisztított vese » 104 » 1-68 pecsenye Rkereszt. 2.20 .» 4.— Rostélyos Gödöllő 1.12 » 1 80 Ramsteak » 1T2 » 2.— Lapoczka » 1 -04 » 1-60 Tarja » T04 » 1 68 Szegye » —96 » 1-18 Gulyás » —*96 1-28 Borjuczomb Borjuczomb Csömör L60 » 2-40 kotelette Gödöllő 1 60 » 2,— Sertés czomb Csömör P60 » 1 92 » tarja » T60 » 1 92 » oldalas Czinkota T44 . » 1-84 » karaj Rkereszt. 1 60 » 2-60 Szalonna » 1-60 Kispest 1-72 Háj Rkereszt. T52 » 1-76 Zsir » 1-52 » 1 68 A hús ára a vidéki piaczon. Az O. M. O. E. árjegyző-irodája tudósítóinak jelentése szerint a vágott hús ára junius 15-én kilogrammonként fillérekben a következő volt: marhahús borjúhús sertéshús birk I. ii. 1. ii. I. ii. hús Arad 132 120 160 140 160 140 140 Baja 112 104 124 116 108 100 72 Debi eczen 128 120 160 120 176 152 — Eszék 140 108 144 124 144 136 144 Győr 156 136 168 156 160 144 — Kaposvár 144 138 168 140 146 140 80 Kassa 70 64 68 64 100 90 — Léva 112 104 140 120 144 130 — Losoncz 120 112 144 128 144 136 — Miskolcz 112 104 Í20 128 152 144 — Nagybecskerek 112 104 120 112 160 145 100 Nagykanizsa 148 128 156 133 146 130 80 Nagysztmiklós 112 104 120 100 160 140 104 Nagyvárad 108 96 160 120 160 144 — Nyíregyháza 132 118 130 112 136 130 96 Nyitra 120 112 140 128 144 126 90 Pancsova 112 104 140 120 136 128 88 S.-A.-Ujhely 112 104 128 120 144 104 — Sopron 160 136 250 180 184 146 — Temesvár 128 — 160 ■ — 150 — — Ujarad 104 96 136 120 136 120 112 Versecz 120 104 160 — 136 — 90 HÍREK. Űrnapja Rákosszentmihályon Az Űrnapja szép ünnepét a szokott fénynyel és híven az előre megállapított tervhez ünnepelték meg ezidén is Rákosszentmihályon. A szép és ájtatos körmenetben különösen feltűnt az egyháztanács csoportja. P á 1 f i János elnök körlevélben kérte fel az egyházi képviselet tagjait a részvételre s a most felújított testület tagjai csaknem teljes számmal megjelentek, jelentősen emelve a körmenet inponáló arányait, Űrnapja Mátyásföldön. A szokásos urnapi isten- tisztelet és körmenet az idén még fényesebb, meg- kapóbb és még méltóbb vala, mint bármikor. A természet is mintegy tudva e nap jelentőségét, pazarul T Á R C Z A. Naszrekkin Hodsa tréfái. — A török Csalóka Péter. — Gyűjtötte és fordította Kunos Ignácz. //. A mint heverész egyszer a Hodsa, nagy zajt hali a kapuja előtt. Odaszől a feleségének, hogy keljen fel és gyújtson gyertyát, szét akar odakint nézni. Az asszony azt mondja neki, hogy sohse törődjék vele. A Hodsa nem fogad szót, magára teríti a paplanját s amint kimegy benne, valaki lekapja róla és elfut vele. A Hodsa dideregve tér vissza és mikor kérdi tőle a felesége, hogy miért lármáztak odakint, igy felel neki: »Ügy látszik, ami paplanunkon vesztek össze. Alig hogy elvették tőlem, vége lett a lármának.» * Egy zöldséges kertbe tévedt egyszer a Hodsa és ami répa, retekféle csak a kezeügyébe esett, mind bedugta a zsákjába. Meglátta ezt a kertész és ráförmedt a Hodsára, hogy mi keresni valója van itt, A Hodsa nem tudja, hogy mit mondjon és nagy zavarában azt feleli, hogy a minapi nagy vihar hajtotta ide. «Hát ezeket ki tépte ki?» — kérdi a kertész, rámutatva a kitépett veteményekre. «A nagy vihar ide oda dobált» — feleli a Hodsa, «és amibe csak bele fogózkodtam, mind a kezemben maradt.« — »Hát a zsákba ki töltötte őket?« — kérdi a kertész nagy haraggal. »Epp ezen gondolkozom én is« — volt a Hodsa válasza. * A folyó partjára megy egyszer a Hodsa felesége, hogy fehér ruhát mosson. Leteszi a szappant és hozzálát a munkához. Egyszerre csak leszáll egy fekete holló és elkapja a szappant. Kiáltja az urának, hogy fusson a holló után. »Sohse bántsd«, mondja a Hodsa, — »Piszkosabb az, mint mi, hadd mosakodjék meg egyszer ő is«. * Amint elérkezett a böjtök hónapja (Ramazán) egy nagy edényt vesz elő a Hodsa és hogy a napok számát el ne felejtse, mindennap egy-egy követ dob az edénybe. Egy kis lánya volt a Hodsának, aki az apja példáját látva, szintén beledobálgatott egyet-egyet, A böjtölések 25. napján kérdi tőle valaki, hogy hányadik napot böjtölik már? »Várj egy kissé«, mondja Hodsa, »mindjárt megmondom«, és azzal siet hazafelé. Otthon előveszi az edényt és a mint kezdi a köveit számlálgatni, százhúszat talál benne. »Ha valamennyit bevallom, — gondolja magában a Hodsa, — kinevetnek és azt fogják rám, hogy megbolondultam. Legjobb lesz, ha el tagadom a javát«. Azzal visszatér és azt mondja, hogy ma a negyvenötödik napja van. »Oh Hodsa, — mondják neki, — hisz harmincz napból áll az egész böjthónap, hogy mondhatsz ilyet?« »Még keveset is mondtam« — feleli
