Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-13 / 24. szám
2. felemelkedett 200-ra. A középterinetüek, kiknek magassága 160—171 cm. közé esik, szintén gyarapodtak, 1000-ként 26-tal. Ausztriában a nagytermetüek száma valamivel kedvezőbb volt, mert ott, a mi 200-unkkal szemben 235-öt találunk. Mindenesetre szép látvány a szálas legények sora, de a mai lövőeszközök idejében mellékes, hogy mekkora a legénység magassága, hanem az a fő, hogy ezer emberből hány válik be katonai szolgálatra. E tekintetben Magyarországon az első és a második korosztály jobb volt mint Ausztriában, mert 12 év átlagában az első korosztályból Magyarországon bevált 1000 közül 404, Ausztriában 324; a második korosztályból Magyarországon 204, Ausztriában 174. A harmadik korosztályból azonban Ausztria 272-őt állíthatott Magyarország 259 emberével szemben. Ha pedig mind a három korosztályból számítjuk ki a középértéket, akkor Magyar- országon 1000 jelentkező közül 318 szolgálatra alkalmas egyén találkozott, mig Ausztriában csak 267. Világos, hogy ez az eredmény csak viszonylagosan kielégítő, mert azzal még sem büszkélkedhetünk, hogy ifjúságunknak csak alig harmadrésze vált be katonának. Ha azon- ban megfontoljuk, hogy a nagyobb használhatóság azokban a territorális kerületekben fordult elő, amelyekben a magyarság számaránya kedvező, reménységgel eltelve várhatjuk a jövőt, mert a megpróbáltatás nem egészen gyatra nemzedéket fog találni. így mind a három korosztályt egybefoglalva, legelöl találjuk a budapesti kerületet, 1000 közül 374-gyel, utána következik a temesvári 325-tel, 24 szám a nagyszebeni 317-el, a kassai 305-el, a pozsonyi 289-el és utolsó a zágrábbi 277-tel. Ha az államik sorsa csak azon fordulna meg, hogy a katonai szolgálatra köteleseknek hányadrésze válik be, nyugodtak lehetnénk. A Tisza —Duna közén és mellékén, a Maros környékén, tehát azokon a vidékeken, amelyeken a magyarság többségben van, olyan nép fejlődik, amely a katona testi tulajdonságaiban felülmúlta a határszéli részek ujonczait, valamint azokat is, akiket Ausztria kerületei állítottak ki. Tisztelettel említik a magyarság katonai erényeit is. Ausztria legénységével szemben a mieink kedvezőbb számát főleg annak tulajdonítom, hogy a mi legénységünk túlnyomó része mezei munkával foglalkozik. A jó levegő, a napfény, edzettebb, szivósabb ifjúságot fejleszt. A gyár és kézműipar izgatóbb, íestet-lelket jobban sorvasztó foglalkozás, mint a gazdálkodás. A mezei munkás mozgékonyságával, rugalmasabb izmaival, pozsgás arczával, derűs arczkifejezésével nem mérkőzhet a városi munkás törődött alakja, petyhüdt taglejtése, sápadt színe, tétovázó tekintete, A Magyarország kerületeiben észlelhető kiilömb- ségeknek nyilvánvaló oka, hogy a magyar lakta vidékeken jobb a mód, a gyermekkorban kevesebb a nélkülözés, fejlődés közben tartalmasabb a táplálkozás, nagyobb a tisztálkodás, világosabb és levegő- sebb a lakás. A határszélhez közelebb eső kerületekben az alacsonyabb műveltség, a nyomorúságosabb élet meglátszik az ujonczokon is és lehetséges, hogy a nemi betegségek, az iszákosság következtében megviselt szülők képe tükröződik vissza a cse- nevész nemzedéken, Azért semmi szin alatt sem tanácsolnám, hogy ezeket a tényezőket kicsinyeljük, csak azt kívánom, hogy hatásukról ne fessünk torzképeket ; már maga a valóság is eléggé gyászos; ijesztő eszközökre a tudomány nem szorult. Avagy Daniénak csodálatos képzelettel és mesteri tollal megrajzolt pokla tartott-e RÁKOS VIDÉKE történetkéknek és humoros mondásoknak egész so- rozata fűződik, melyek még mai nap is közszájon forognak és apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre átszállanak. Alakja nem a műirodalomban, hanem a nép emlékezetében kövesedett meg, aminthogy az a műfaj is, melyet csak az ő egyénisége teremtett meg, népies színezetű termék. Mondásai a jobbkor szavaira finomodtak, alakja egy legenda-kör hősévé alakult. Innen magyarázható meg az a nagy népszerűség, mely az ő nevéhez fűződő és az ő neve alatt ismeretessé vált tréfákat közkeletűekké, a népnek úgyszólván közkincsévé tette. Szószékre lépett egy nap a Hodsa és szólt a hívőkhöz: «Tudjátok-e, oh muzulmánok, hogy mit leszek nektek mondandó !« — »Nem tudjuk« — válaszolják hívei. «Ha nem tudjátok, hát akkor minek mondjam el ?« felelt vissza Hodsa, A következő nap ismét felmegy a szószékre és megint azt kérdi híveitől, hogy tudják-e, mit akar nekik mondani. »Tudjuk, oh Hodsa«, — felelik ezúttal vissza. »No, ha már tudjátok, akkor minek mondjam el ?« — Szól és leszállóit a szószékről. A hivők megütköznek a feleleteken és megbeszélik egymásközt, hogy hogyan fognak ki rajta. Harmadnapra megint elkezdte a szószékről: »Tudjátok-e, oh muzulmánok, mit leszek nektek mondandó?« A hivők egyik csoportja azt feleli, hogy: «Tudjuk«. A másik csoportja, hogy: »Nem T A R C Z A. Naszrekkin Hodsa tréfái. — A török Csalóka Péter. — Gyűjtötte és fordította Kunos Ignácz. /. Bevezetés. Naszrekkin Hodsának hívják a törökök Csalók Péterjét. A 14. század éveiben élhetett a Hodsa, azok ban az időkben, amikor kis Ázsiának az a területe ahol Naszrekkin született, előbb Karamánia fejede lemségéhez, majd Bajazid szultán uralma alá, végül tatár Timorlenk birtokaihoz tartozott. Alig van biro dalma a széles, nagy keletnek, ahol a tréfás szavi Hosda neve a legösmertebbek közé ne tartoznál Egy Szivri-Hiszár nevű városkában született, a kó niai részlet egyik községében; de azok az össze tréfák és adomák, melyek ma sem tévesztik el vidih hatásukat, egy másik helységgel, Ak-Sehir-rel vannal kapcsolatban. Itt végezte volt Naszrekkin az ő hodsa teendőit s ugyanitt van a türbéje is. Hodsa vagyi egyházfi volt ami Naszrekkinünk, amolyan tanitc biró és papféle egy személyben, községének a leg túdósabb és legbölcsebb emberé. Nevéhez a tréfá
