Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-17 / 3. szám
3. szám. RÁKOS VIDÉKE 3. 1908. évi népmozgalmi adatait tünteti fel aprólékos részletességgel. A nagyérdekíi kimutatást, mely községünk népességét illetőleg is értékes következtetésekre nyújt alapot, a következőkben egész terjedelmében közöljük: Halotti anyakönyv. Meghalt összesen 101. Férfi: 56; nő: 45; ezek közül nőtlen: 43; hajadon: 32; házas: 22; özvegy: 4. Vallás: rom. kath.: 70; gör. kath.:.l ; ref.: 12; ág. hitv, ev.: 4; unit.: 1 ; izr.: 13. Törvénytelen ágyból : 14 fiú és 8 leány,; a Szeretet országos egyesületben: 17. Születési anyakönyv. 1908. év folyamán született 151. Ebből: fiú 87; leány: 64. Törvénytelen ágyból: 19. Ebből: fiú 7; leány: 12; a törvénytelen ágyból született gyermekeket 9 esetben a természetes apa elismerte. Vegyes házasságból 2 fiú és 3 leány született, ezek közül a róm. kath. vallás javára 2, a ref. vallás javára 3 ke: Teszteltetett-még. Ikerszülés 2 esetben volt; egy esetben 2 fiú; egy esetben 2 leány született. Házassági anyakönyv. 1908. év folyamán 51 házasság köttetett és pedig: házasságot kötött, vallás szerint: férfi: róm, kath. 36; gör. kath, 1; ref.: 7; ág. hitv. ev.: 2; izr.: 4; gör. kel.: 1 ; nő: róm. kath.: 39; gör. kath.: 1 ; ref.: 6; ág. hitv. ev.: 2; izr.: 3. Négy külföldi honos férfi, 4 belföldi honos nőt és két belföldi honos férfi, 2 külföldi honos nőt vett el; a vegyes házasságok esetén 5 esetben adatott reverzális, mind az 5 esetben a róm. kath. vallás javára. Két nőtlen férfi vett el özvegyet; két nőtlen férfi vett el elvált nőt; két özvegy férfi vett el hajadont; két özv. férfi vett el elvált nőt; három özv. férfi vett el özv. nőt; két elvált férfi vett el hajadont; két elvált férfi vett el özvegyet; a legidősebb házaspár: férfi: 62 éves ; nő: 69 éves; a legfiatalabb házaspár: férfi: 23 éves; nő: 17 éves. Iskolaegyesület, A rákosszentmihályi iskolaegyesület a múlt hét szombatján látogatott ülést tartott, melyen a folyó ügyeket intézték el és az idei rendes közgyűlés tárgyait készítették elő. A gödöllői kaszinó közgyűlése, A gödöllői kaszinó Január hó 9-én d. u. 5 órakor tartotta meg T é c h y Gyula kir. járásbiró elnöklésével évi rendes tisztújító közgyűlését a kaszinói tagok élénk érdeklődése mellett. Az elnöki előterjesztés után a kaszinó pénztárosa az 1908, évi zárószámadásokat mutatta be, ez után az 1909. évi költségelőirányzatot állapította meg a közgyűlés, majd pedig titkos szavazás utján a tisztikar megválasztása következett. A kaszinó elnökéül újból Téchy Gyula kir. járásbiró választatott nagy lelkesedéssel; a választmány többi tagjai is legnagyobb részt a régiek lettek. Lehel Pál dr. Lehel Pál dr. fővárosi ügyvédet, Rákosszentmihály szülöttét, a pozsonyi ötödik nehéz taraczk hadosztályhoz tartalékos hadnagygyá nevezték ki. Uj iparos-tanoncz iskolai igazgatók. Mády Lajos nyugdíjba vonulása által megüresedett iparos-tanoncz iskolai igazgatóul dr. Ugró Gyula újpesti polgármester kinevezte Kiima Lajos gimnáziumi igazgatót; helyetteséül pedig Józsa Dániel el. isk. igazgatót. A környékbeli református lakosokat érdeklőleg ismételten közhírré teszi a rákosszentmihályi ref. egyház elöljárósága azon, már különböző alakban többször az egyesek tudomására juttatott körülményt, hogy az Ehman n—H u s z k a-t e 1 e p i, mátyásföldi és czinkotai református lakosok a rákosszentmihályi ref, egyháznak tartoznak az Egyházi Törvényben meghatározott egyházi adófizetéssel. Azok számára, kik ebben kételkedtek, vagy a kebli egyháznak adókivetési intézkedését a törvényesség szempontjából kifogásolván, műit évi egyházi adójukat személyre szóló megkéresések után sem fizették be: ezúttal közzététetik az egyházi elöljárósághoz a napokban leérkezett emez egyház-főhatósági határozat, mely a Dunamelléki Egyházkerület múlt évi október 29-én tartott ülésében a 173. szám alatt hozatott ekképen : »A pesti egyházmegyei közgyűlés 47. jegyzőkönyvi szám alatt kimondotta, hogy a Rákosszentmihály közvetlen közelében fekvő Mátyásföld, Ehmann- és Huszka-íelepek, valamint Czinkota lakói nem tekintetnek szórványbelieknek, hanem a rákosszentmihá- lyiakkal egyforma egyházi adó alá tartoznak s ezen határozatát felterjeszti az egyházkerületi közgyűléshez. Az egyházkerületi közgyűlés az egyházmegye ezen határozatát az I. t.-cz. 11. §-a értelmében jóváhagyó tudomásul veszi és megerősíti.« Felhivatnak tehát a nevezett helyek református lakói, hogy a nekik 1908. márczius 15-én 30-ik egyháztanácsi szám kelő házi bál után a sok jótól és széptől megcsö- mörlött a lelkem s megkívántam egy kis időre a közönségest, a komiszát. Nem tudom, más is úgy van-e vele, de énnálam a lelki állapotok minden ok nélkül egyszerre megváltoznak, A hangulatok kaleidoskopszerüen változnak, mint minden ideges embernél. A tulajdonké- peni okuk meg van ezeknek a gyors hangulatváltozásoknak, csakhogy nem mindig és nem mindnyájan látjuk. Olyanforma dolog ez, mint mikor valami vízhez érünk s vizgyürüket látunk a felszínén, tudhatjuk, hogy valaki bizonyára kavicsot dobott bele, csakhogy nem láttuk se a kavicsot, se azt, aki bedobta. Ilyen láthatatlan kavicsot dobhatott bele akkor is valaki a lelkembe. Lehet, hogy egy hideg tekintet volt, lehet, hogy egy félelmetesen meleg, elég az hozzá, hogy onnan mennem kellett, hacsak nem akartam unalmassá válni. S végtelen jól esett a fényes, talán kissé affek- tált hangú paradicsomból kikerülni a durva, czinikus, szürke világba, S kedvet kaptam hozzá, hogy elvonuljak valami kis korcsmába, amelynek piszkos homályában rágondoljak a fényes termekre. Valami kis szürke helyre vágytam, ahol falóczán ülhetek a pamlagok után és kocsisbort ihassak a Mummok után. Valahol a legsötétebb Józsefvárosban találtam is egy ilyen akkori hangulatomnak megfelelő helyet. Odakint már hajnalodott, A szürke téli égen kezdett átderengeni a nap s a reggeli világosság beszűrődött a jégvirágos ablakokon át s kellemetlen sárgás színnel vonta be a gázlángot, mely olyan volt, mintha homályos üvegbura alatt égne . . . A vastag lábú faszékek már gúlákba voltak rakva az asztalok tetején s a jégszekrény előtti bádoglapon ott hevertek a nehéztalpu, csorba szélű fröcscsös, meg sörös poharak. A reggeli világosság kezdett mindjobban áttörni a helyiség piszkos levegőjén s az álmos csapos le is csavarta hamarosan a gázlángot. S beleesett lelkembe a másik kavics. Megutáltam a piszkos lebujt, fizettem és menni akartam. Akkor vettem csak észre, hogy ott ül mellettem a lóczán egy alak. A kis Meisonniere volt. — Ahá, hát te is idejársz ? Gratulálok ! A züllés a haladás útja — szólt és reszkető kezével megrázta a kezemet. — No, csakhogy te is jó útra tértél — motyogta a részeg emberek rekedt hangján s bamba mosoly kíséretében. Ezután remélem gyakran eljösz ide ? Tudod, ha az ember egyszer megszokja, nem tudja abban hagyni. — Te gyakran jársz ide ? — Gyakran? — Ahogy vesszük; amikor rám jön az ivás, akkor mindig ide jövök. Azaz, hogy ide is eljövök, miután ez a butik van legtovább nyitva és ide akkor is lehet még jönni, amikor már mindenhonnan kidobták az embert. De nem iszom ám én mindig. Csak mikor megcsináltam valamit. Azután ! Mig készül a képem, mig azt hiszem, hogy tudok valami jót, valami szépet csinálni, addig nem iszom. Csak azután, mikor készen vagyok s látom, hogy
