Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-17 / 3. szám
4 RÁKOS VIDÉKE 3. szám. alatt tudtul adott egyházi adót, mint hátralékot folyó évi február 5-ig, postautalványon, Kecske- méthy Vincze gondnokhoz (Rákosszentmihály, Zöldfa-utcza 4.) annyival inkább beküldeni szíveskedjenek, mert ellenkező esetben a törvénynél fogva közigazgatási végrehajtás alá fognak adatni. A budapesti reform, egyházhoz fizetett egyházi adózás érvénytelen, sőt a netalán eddig oda befizetett összeg 1907-től kezdve visszakövetelhető. A községi jegyzők nyugdijügyrendezése. A minap érkezett le a belügyminsztertől az alispánhoz a rég várt leirat, mely a községjegyzői nyugdíjügy tervbe vett országos rendezésének tárgyát öleli fel. Ennek a fontos ügynek előkésztése czéljából részletes adatokat kér a belügyminiszter az alispántól. Lemondás. Dr. B e z s i 1 1 a István ügyvéd, a gödöllői községi iskola elnöki tisztéről, lemondott. A községi iskola benne agilis és nagy tudásu erőt vesztett, ki sikeres működésével nagy szolgálatokat tett eddig is a népnevelés ügyének. A rákosszentmihályi vasárnapi asztaltársaság a Hausvater vendéglőbeli helyiségeiben a szegény gyermekek felruházására január hó 31-én, előadással és tánczczal egybekötött kedélyes estélyt rendez. Belépő-dij 40 fillér. Kezdete 7 órakor. Közgyűlés. Gödöllő községe e hónap 9-én megtartott képviselő testüteti közgyűlése csekély érdeklődés mellett folyt le, ámbár e közgyűlésen tárgyaltatott a község jövő 1909. évi költségvetése is. Az első tárgy Takács István indítványa volt piaczi hídmérleg felálliíása iránt. A többség ^az indítványt elvetette, mert a forgalom még nem oly nagy, hogy ilyen beruházás megokolt volna. A költségvetés le- tárgyalása után a községi pótadó az összes adók után 46, a föld adón kívüli egyéb adók után 30 százalékban állapíttatott meg. Végül elhatároztatott a községi állatorvosi állás rendszeresítése 1600 korona évi fizetés mellett. Ez állást a határozat jogerőre való emelkedése után azonnal be fogják töltetni — választás utján. Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Tóth Lajos újpesti tanítót, igazgató-tanítóvá nevezte ki. nem tudok semmi valamirevalót csinálni, ilyenkor elkeseredem és iszom. — De hiszen úgy még kevésbbé tudsz jó dolgokat csinálni ? — Lehet, de legalább nem gondolok rá. Milyen jó is nem gondolni semmire. — Nemsokára jönnek a napszámosok, meg a gyári munkások. Micsoda hatalmas, erős alakok ! Úgy irigylem őket. Kutya bajuk ! Állati életet élnek és boldogok. Micsoda ostobaság is más életet élni. — Állatnak születtünk és nem akarunk állati életet élni! Hülyeség! Általában hülyeség dolgozni. Minduntalan előszedni uj vásznakat és telerakni színekkel. Rakni, rakosgatni, mig eljön a legnagyobb festő: a halál és kiüti kezünkből az ecsetet s maga rakja fel azután fekete, gyászfátyolos ecsetével ravatalunkra a Nirvána fehér és sárga színeit. — Nem félek a haláltól, de ostobaságnak tartom az életet. S főleg ostobaságnak a munkát, a halhatatlanságért való munkát. — Mit akarunk mi nyomorult férgek a halhatatlansággal ? Eszméuyi czélokért küzdünk s tudjuk, hogy a földben kell elrothadni mindnyájunknak. Törődünk a mával, holott nem tudjuk, hogy holnapra felébredünk-e ? — Egy teljesen bizonytalan életen át dolgozni bizonyos czélokért, hiszen ez lehetetlenség ! — S mikor ezekre a dolgokra gondolok, futok hazulról ; mert ha otthon maradnék, főbe puffantanám magam. Menekülök a halál elől. — És ez az orvosság használ ? — Hogyne. Két-három napig iszom s egyszerre Csendőr különítmény Gödöllőn. A honvédelmi miniszter azon terve, hogy Gödöllőn helyezi el a csendőr altiszti iskolát, egy évi késedelmet szenved. Ugyanis az altiszti iskolák konczentrálása nem történhetik meg olyan gyorsan s egyes iskolák egyszerre való megszüntetése is nehézségekbe ütközik nemcsak gazdasági, hanem szervezeti okokból is. — Egy év múlva azonban az ügy kellőleg elő lesz készítve és a kivitel stádiumába fog jutni. Uj Petőfi. A könyvpiacznak nagy ékessége, kincse egy uj könyv : az uj P e t ő f i. Sajtó alá rendezte : Endrödy Sándor. Köntöse: ékes. Belseje: a magyar szellem dicsősége. Bolti ára: 20 korona. De ingyen hozzá jut az a nemeslelkü ember, aki a Petőfi-ház tégláit akarja összegyűjteni. Aki 40 egy koronás Petőfi sorsjegyet vesz, vagy mások között szétoszt, az az uj Petőfit, ezt a gyöuyörü értékes müvet megkapja. A sorsjegyekért He rezeg Ferencznek, a Peiőfi Társaság elnökének Budapest, 1X„ Boráros-tér 2. szám alá kell írni. A húzás márczius 15-én lesz. A szerencsés nyerő 274 brilliánstól ragyogó colliert nyer. Újpesti statisztika. Hogy a mai kormány mennyit áldoz Újpest hitoktatásügyi ügyére, kitűnik a következő számokból: A róm. kath. hitoktatók javadalmazására 10.000 koronát évente ; az izraelita hitoktatásra 4000 koronát évente; az evangélikus hitoktatásra 2000 koronát évente. A négy felekezet hitoktatásra összesen tehát 20.000 koronát, amely horribilis összeg. Sorshúzás. A gödöllői járási f. évi sorshúzás 1909. évi január hó 18-án d. e. 9 órakor fog Gödöllőn a községházánál megtartatni. o o Az újpesti polgármester és a húsdrágaság. Régi nóta Újpesten is már, hogy a hús drágaság ellen panaszkodnak. De hogy ennek az indokolatlan drágaságnak vége vettessék, arra nem gondolt senki, mig végre a polgármester elhatározta, hogy minden tehető eszközzel véget kíván vetni a hús drágaságnak. Az újpesti Iparos Kör-ben legutóbb tartott választmányi ülésen kijelentette a polgármester, hogy legközelebb összehívja a helybeli mészárosokat és henteseket és felhívja őket, hogy a hús árakat szállítsák le, amennyiben csak kezdem ujia érezni az alkotás vágyát, újra hiszek, bízom a tehetségemben, újra emberré leszek. — Eh, ez az élet! Demit értetek ti ehhez ? Csakis igy lehet nagy dolgokat csinálni! Hiába néztek le, smokingos banda — enyém a jövő ! Ti csak élvezzétek a mát, az enyém a holnap; az enyém, a miénk, rongyosoké, részegeké! — Elhiszem, de mondd csak, ma hányadnapos hangulatban vagy ? — Már kezdem visszanyerni az önbizalmamat, a munkakedvemet. Fogok csinálni egy gyönyörű dolgot. Hó, nap, rózsaszín hó, megfagyott lány ; kezében virág . . . nagyszerű lesz — dadogta végül teljesen értelmetlenül s álmosan leborult az asztalra. Néhány pillanatra elhallgatott, azután újra felütötte a fejét s úgy mormolta: — Ha pedig egyszer nem tudok majd elmenekülni hazulról, utolér a halál . . . S ime utolérte. Eljött a nagy festő s a kis festő sovány arczát befestette gyászfátyolos ecsetjével a Nirvána viaszsárga színére s még valami mosolygásfélét is festett oda halavány, meredt ajaka szélére. Mintha örülne, hogy holnap nem kell felkelni és nem kell gondolkodni azon, hogy minek üljön neki, csak azért, hogy kenyere legyen, megfesteni olyan képet, amit azután megutál. Mintha örülne ennek, meg annak, hogy nem kell többé elmenekülnie a halál elöl a bűzös, piszkos korcsmákba. Legalább otthon várt reá, férfiasán s talán józanul is , , .