Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-16 / 20. szám
IX. évfolyam. Rákosszentmihály, 1909. vasárnap, május 16. 20. szám. RÁKOS VIDÉKE TflRSnDflLni'és KÖZGflZbflSrtGI HETILAP RÁ KOSSZENT AIMfl LT NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EOYESOLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉS! ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENT MIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Rákosi-út 47. MEGJELENIK MINDEN VÁSÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre........................8 kor Fél évre ....... 4 < Negyed évre ........................2 « EGYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petltsor ára 20 fillér. tlúsdrágasáá és egyebekRákosszentmi hály községe jelentős napok elé jutott. E hónap tizenkilencze- dikén lesz a képviselőtestület rendes tavaszi közgyűlése, melyet most rendkívüli közgyűlés előzött meg. A község tehát dolgozik ; még pedig nem csak a rendes folyó ügyeket intézi el, hanem folytatja munkálkodását az alkotások terén. Egyre-másra több nagyfontos- ságu kérdésünk érik meg a megoldásra s akikre a feladatok várnak, azoknak friss munkakedvvel, nyílt szemmel és világos agygyal kell a dolgokhoz fogniok. Olyan munka vár reánk, mely nem csak a jelen pillanatait szolgálja, hanem tovább alapozza jövendőnket s unokák átka fizetne a lelkiismeretlen, felületes vagy rövidlátó intézkedésekért. A szombati rendkívüli közgyűlés a nagy dolgokból még nem igen hozott semmit. Egy iskolakérdés sürgős elintézése tette szükségessé egybehivását, de eseménynyé fejlődött a fogyasztási szövetkezet utolsó pillanatban érkezett beadványának segítségével, mely a húsdrágaság égető bajára keres gyógyító írt s a községet arra kéri, hogy ebben a munkájában segítő társul szegődjék hozzá vagy akár maga vegye kezébe a dolgot. A fogyasztási szövetkezet csakugyan elevenére tapintott bajainknak. A jelennek legégetőbb baja nálunk a húskérdés, amelynek orvosló megoldásán hasztalan fáradoznak évek óta legjobbjaink. Akármint áll a dolog, annyi bizonyos, hogy nálunk drágább a hús, mint a fővárosban, aminek nincs semmi értelme, semmi jogos alapja és nem lehet semmi okos magyarázata. Világos tehát, hogy ezen valamiképen segíteni kell. Mindenesetre úgy, hogy élelmezésünk olcsóbbá váljék, drágább semmiesetre se lehessen, mint a fővárosé, — de azért nem éppen úgy, hogy a helybeli tisztességes és törekvő iparosainkat exisztencziájukban veszélyeztessük. Ennek a nehéz problémának a megoldását várja most mindenki attól a bizottságtól, amelyet ebben az ügyben a képviselőtestület kiküldött. Nem akarunk elébe vágni a bizottság munkájának, csak a közfigyelmet és a közönség jóakaratát óhajtjuk kikérni számára. Megérdemli, már csak azért is, mert a mi viszonyaink közt a húsdrágaság ügyével még csak foglalkozni is egymagában érdem. Elismerés illeti tehát a szövetkezetét, hogy a napirendre tolta s ez az elismerés teljes lesz, ha valami elfogadható, okos, méltányos konkrét javaslattal is tud előállani a kivitelre nézve. A fogyasztási szövetkezetét némely körökben érthető, de nem igazolható gyűlölettel tekintik. Pedig igazán nem ismerünk olyan helybeli iparost vagy kereskedőt, aki azóta tönkrejutott volna, amióta, ime ]ó egypár éve — a szövetkezet boltját megnyitotta, A császárnak, a mi a császáré . . . Nem ölt, nem gyilkolt, — csak egy kicsit rendezte az árakat. Megélni lehet tőle, csak nem lehet most már olyan hirtelen meggazdagodni, mint azelőtt. Egy kissé mértéket kell tartani. Hiszen ez nem olyan nagy dolog. Még csak epésen sem csinálja a dolgát, mert ha azt tenné, sokkal kellemetlenebb is lehetne. Nyugodalmasan halad a békességes arany középuton. Nem szolgált tehát rá a feneketlen gyűlöletre. Én Istenem, hol van az megírva, hogy két krajczár sóból mindjárt másfél négyszögöl telket kell keresni az egyik embernek, a másik pedig vért izzad a keserves, meg nem fizetett munkában, Íróasztala előtt görnyedve s midőn szűkös garasaival kimenekül a főváros fojtogató nyomorából a szabad levegőre : itt barátságos mosolylyal vessenek hurkot selyemzsinórral a nyakára s elszedjék az utolsó filléreit is tisztességes üzleti haszon czimén ! Senkitől semmit el nem venni ! Mindenki éljen tisztességesen és gyarapodjék a munkája, szorgalma szerint. De a közönség érdeke se kutya — és az üzlet— üzlet! A tisztességes üzlet nem gyűlöli a szabad versenyt, hanem örvend neki, mert csak gyarapítja, ha alapja komoly és reális. Nem kell tehát kalandos tervekkel foglalkozni, csak a tisztességes versenynek kell teret biztosítani s bizonyára meg lesz minden bajra az orvosság. mai számunk 16 oldal.