Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-02 / 18. szám
4, RÁKOS VIDÉKÉ 18. szám Az érdemes egyesület mély sajnálattal fogadta Kori g e r n é lomondását, melynek visszavonására nem bírhatta ugyan rá, de Ígéretet kapott, hogy az egyesület ügyének ezentúl is törhetetlen harczosa marad, ami közérdekből is felettébb kívánatos. Öngyilkossági kísérlet. Megint sajnálatos öngyilkossági kísérlet volt a héten szenzácziója Rákos- szent mihályn a k. Mühlbache r József vagyonos helybeli polgár, kit a sors minden földi jóval: gondtalan jómóddal, kiterjedt szerető családdal megáldott, — nem tudta elviselni aggságának napjait s borotvával elmetszette a nyakát. Az életunt öreg embert súlyos sebével a fővárosba szállították, hol a gondos orvosi ápolás remélhetőleg megtartja az életnek. Szomorú tettének okát beteges állapotában való önmagával meghasonlásában keresik. Házasság. R o t h Gyula, a rákosszentmihályi társaságnak sokáig kedvelt tagja, április 25-én vezette oltárhoz a belvárosi plébánia templomban bogáti Hajdú Margitot. A díszes esküvőn nagyszámú közönség üdvözölte a boldog uj párt. Meghiúsult betörés. A múlt szombaton özv. Breslmayer Gyuláné Mátyásföldön levő villájában, amelyben még nem laknak, Kovács József alsó-dabasi születésű asztalos legény a bútort javította s ez alkalommal a helyi viszonyokkal jól megismerkedve, másnap, azaz vasárnap este 8 órakor, Budapestről kirándult, hogy az említett villába betörjön, de a betörés nem sikerült neki, mert Papp Bálint mátyásföldi rendőrfelügyelő éppen akkor csípte nyakon, amikor a kerítésen akart bemászni. Beismerő vallomást tett arra nézve, hogy a villában látott egy igen drága szép forgópisztolyt, azt akarta a betöréssel ellopni s így a nála talált 10 drb. ál- kulcscsal együtt a gödöllői járásbíróságnak átadatott. A fókák idomitása. Már említést tettünk arról a nagy sikerről, a mit a B e k e t o w czirkusz megnyitó programmja, különösen az idomított fókák révén aratott, — Igazán tudományos megfigyelésre is méltó ez a csudálatos mutatvány, a mely minden eddig látott világhírű produkczión túltesz. Webb kapitány hét fókát vezet a porondra. A furcsa állatok hihetetlen dolgokat müveinek, a melyek becsületére válnának egy kezdő zsonglőrnek is. Nagy és kis labdával játszanak, orrukkal nehéz egyensúly gyakorlatokat mutatnak be, — égő ‘fáklyát dobálnak a szájukban s hajigáinak a levegőbe, a nélkül, hogy valaha is elhibáznának valamit. Mindezt látható kedvteléssel és örömmel, minden fegyelmezés nélkül, egymással vetélkedve az ügyeskedésben és fürgeségben, Valami különös kedvesség teszi vonzóvá e látványosságot, melynek szemléleténél megáll az ember esze, látva a miié sem becsült fókák kétségtelen értelmét és hihetetlen magasfoku intelIigencziáját. A közönség- elismerését alig győzi megköszönni az idomító, ki a hét állatban drága kincset bir. A műsor többi része nemkülönben méltó a B e k e t o w czirkusz színvonalához, melylyel a budapesti közönséget évek óta valósággal elkényezteti, A »Rákosszentmihályi mű- és sportkedvelők köre« által április 11-én tartott, műkedvelői előadással egybekötött estélyen — mely igen jól sikerült — a közreműködők és felülfizetőknek a rendezőség lapunk utján köszönetét nyilvánítja. — Felülfizettek: Tall Ferencz 5 kor., Zagora Gábor 1 kor., Sajtár család 3 kor., Belloni Lipót, Hodermanszky Arnold, Betolt Mátyás, Kornits Károly 2—2 kor., id. Kremsner József 3 kor., Kovács József, Zimmerer Hugó 2—2 kor,, Bálind János, Berger Péter, id. Greskovits János 3—3 kor., özv. Lang Henrikné, id.. Putz Károly 4—4 kor., id. Zsaludek Antal, Málovits Lajos, Fehér István 2—2 kor., Dobos 5 kor., Presinszky András 2 kor., Horváth Margitka 4 kor. ff CSARNOK. 5j ^---------- - ■ Sr EU üllés. Irta: Vértesi} Gyula. Meleg van a kis szerkesztőségi szobákban. Még csak május elseje van s majd megfőlnek. Mi lesz a kánikulában ? Az, ami tavaly volt, meg harmadéve! Minden este azt hiszszük, hogy megüt a guta és még se üt! Mig az ember gyomra bírja a sört, addig tűri a meleget. — Meg aztán hadd legyen csak meleg, a sírban majd hideg lesz. — A »poéta« különben csak adja, hogy neki melege van! Henczeg vele! Ötven éves korában már nincs az embernek melege, A »fiuk«, a kopasz fejű, fogatlan szájú, ránczos arczu vén legények, fel-fel ütik a fejüket a munkából és trécselnek. A »poéta« az állandó tréfatárgy. Most is vesztére keit ki a meleg ellen : — Bálint megint szerelmes, azért van melege! — Boldog gyermek ! Haja már nincs, de viszonya még van. — Ugyan miféle idült néni lehet? — Kérdi ujjongva a tejfeles szájú kamasz, a kifutó riporter: A segédszerkesztő rászól a gyerekre : — Maga. tacskó, hallgasson ! Micsoda konfiden- czia ez. Bálint, maholnap ezek a kölykök is a fejünkre ülnek. — Csakugyan, csakugyan — motyogta Bálint ur, hanem azért nem szól semmit a gyereknek. Inkább a lapkiadó ellen merészkedik egy megjegyzést koczkáztatni: — Az egész palota az övé és minket idezsufol ebbe a két lyukba, ebbe a két ólba ! — Ugy-e jobb szeretnél istállóba lenni a Pegá- zussal együtt? Bálint nem reagál a csípős megjegyzésre, de folytatja: — Úgy tart itt bennünket a kiadó ur, mint valami állatszeliditő az állatjait. Neki palotája van és nekünk ilyen helységben kell dolgozni. A segédszerkesztő beleszól: — Akinek nem tetszik, elmehet. Három hónapi felmondás, egyhavi teljes fizetés. Mehetsz! Legalább nem kinzol többet a verseiddel. — Mondtam már, hogy nem irok többet. — Mondd becsületszavadra ! — Nektek nincs érzéketek a vers iránt, de a közönségnek van. Ugy-e tegnap- is irta valaki, hogy szeret olvasni tőlem. Mutattad, láttam. — Igen, mert az Írásoddal akartam összehasonlítani a levelet. Erős a gyanúm, hogy te magad Írtad. — Kérlek, csak nem gyanúsítasz ilyennel! — Eh, a poétáktól — mondta sértő hangsúllyal a segédszerkesztő ur — minden kitelik. Különben fecsegés helyett jobb lesz, ha dolgozol. Bálint ur lehajtotta a fejét az Íróasztala fölé és próbált tovább Írni. De nagyon nehezen ment a munka! Ma is és máskor is. Vénül a legény! A tolla szinte gépiesen perczeg a papiroson, de a lelke másfelé jár. Végig vonul előtte az egész múltja. Pedig milyen szép volt az ő első útja a dicsőség felé. Attól a naptól kezdve, mikor először megpillantotta a nevét nyomtatásban egy tárczája alatt. Az első
