Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-11 / 15. szám
15 szám RÁKOS VIDÉKÉ 5 Szacsvay Imre ünneplése. A Nemzeti Színház hét érdemes művészét a színház örökös tagjává nevezték ki, — közöttük Szacsvay Imrét is, kit ami szükebb közönségünk nem csak mint művészt ünnepel, hanem mint sok éven át rákosszent- mihályi villatulajdonost a helybeli társaság is tenyerén hordoz. Szacsvay Imre kettős ünnepet ült, — a nyert kitüntetésen kivül a nemzeti színházi tagságának huszonöt éves jubileumát is most ülte meg érdemes művész társával, G a b á n y i Árpáddal egyetemben. A Kemechey-Malonyay Föld czimű színművének törzsgyökeres magyar alakjait elevenítették meg az ünneplésük keretéül rendezett előadáson és a közönség perczekig tartó viharos tapsokkal, virággal, babérral,—pályatársaik szép ajándékokkal fejezték ki szeretetük és megbecsülésük ritka mértékét, A tomboló közönség tömegében Szacsvay Imrének sok rákosszentmihályi tisztelője adott példát a lelkesedésben a felejthetetlenül szép estén. Tánczestély. Szánthó Ferencz, ki műkedvelő mellékfoglalkozásképen táncztanfolyamot tart Rá- kosszentmihályon, szombaton este szépen sikerült tánczestélyen mutatta be növendékeinek haladását. A 7 estélyt a Hüllenkrem mer vendéglőben tartották meg szépszámú közönség részvételével. A vendégek megelégedéssel szemlélték a dicséretes eredményt és sokáig elszórakoztak a legkülönbözőbb tánczokat szabatosan és kedvvel lejtő vidám társaságon. Halálozások. Özv. Schubert né szül. Merta Mária magánzó, hatvanhárom éves korában meghalt Rákosszentmihályon. Hosszú, kínos szenvedéstől váltotta meg a könyörülő halál, A zajtalan, csendes életet élt özvegy elhunyta igen kiterjedt rokonságot borított gyászba Rákosszentmihályon, köztük testvérét, özv. Szvoboda jözsefnét, valamint leányait, Schmidlechner Nándornét és Szandovics Jakabnét. Szombaton délután helyezték örök nyugalomra a helybeli temetőben. Dr. Apaticzky Kálmánné, a volt kőbányai orvos özvegye f. hónap 2-án életének 61 évében elhunyt, — Ön elbúcsúzik tőlünk most, hadnagy ur, — mondta édesanyja. Igazán nagyon örültem, hogy vendégül láthattuk s nagyon köszönöm, hogy szomorú magányunkat pár napra elfeledtette velünk. A szégyen pírja futotta el arczomat. Szegény, boldogtalan öregasszony nem is sejtette, hogy mint rabló távozom el az ő becsületes házából. — Bocsásson meg Margit, mondottam a leánynak, mikor pár perezre magunkra maradtunk. Bocsásson meg az Istenre kérem, én jóvá fogom tenni hibámat. Mihelyt valami állást kapok, eljövök magáért s feleségül veszem. Megtenném most, de nem lehet. Nekem sincs, önnek sincs kaueziója. Könnyezve csókoltam meg kezét, s azóta nem láttam. Nem is hallottam hirt róla. — Miért nem látogattad meg, vagy miért nem írtál neki? kérdeztem tőle. — Mert csak mint vőlegény akartam viszont látni. Mikor megmondhatom neki, hogy itt vagyok, eljöttem, be akarom váltani szavamat. Sokszor fogott el a vágy, hogy lássam, sokszor útnak indultam, de legyőztem a vágyakozásomat. Azzal büntettem magamat, hogy ne lássam őt, kit imádok. — De hátha férjhez ment azóta? — vetettem közbe. — Margit nem ment férjhez. Ismerem én őt jól. Ő csak engem szeretett s engem szeret most is. Ó érzi, tudja, hogy visszatérek hozzá. És én most hálát adok a jó Istennek, hogy meghallgatta könyörgéseRákosszentmihályon is széles körben ismerték a megboldogult úri asszonyt, kit nagy részvét kisért utolsó útjára. Felülfizetés, Mint utólag értesülünk az E h m a n n- telepi iskola javára legutóbb rendezett nagysikerű bál alkalmával az eddig kimutatott összegen kivül felülfizetett még Bejczy József 4 koronát, melyet köszönettel nyugtatványoz ez utón a bál rendezősége. Öngyilkosság. Orbán Mária tizenhét éves leány pénteken reggel összeveszett a szüleivel s azzal távozott Rákosszentmihályon levő lakásáról, hogy öngyilkos lesz. Sötét szándékát végre is hajtotta. Kiment a Páskál-malom mellé és ott a 3166 számú tehervonat elé vetette magát, mely három darabra szakította. Természetesen nyomban meghalt. Hazaszállították szülei lakására s a rákosszentmihályi temetőben helyezték örök nyugalomra. Úgy hiszik szerelmes volt a boldogtalan s mert akadályok tornyosultak elébe, ezért keseredett el. Izraelita temető. A rákosszentmihályi izr. hitközség kérelmére kimondotta volt a község- elöljárósága, hogy az uj községi köztemető telkéből egy részt átenged az izr. temető czéljára, melyet a hitközség méltányos áron megvásárol. Ennek a résznek a kijelölése és felmérése czéljából most helyszíni eljárást foganatosított a község elöljárósága. Az eljárásra Hauser Gyula bíró, K r e n e d i t s Sándor főjegyző, Kubinyecz Samu Lajos törvény- biró és E 1 b I i n g e r János elöljárósági tag, az izr. hitközség részéről pedig W e i sz Ignácz elnök, Szántó Pál és N e u d ö r f e r József vettek részt s mindnyájuk közös megelégedésére oldották meg feladatukat. Hirtelen halál. Megdöbbentő eset történt megint, hétfőn reggel a helyiérdekű vasút rákosszentmihályi állomása közvetlen közelében. Kocsis Dezső fiatal könyvkötő-segéd hirtelen elhunyt az utón, a fővárosi fenyves — határerdő szegletén. Régebben udvarolt egy ehmann-telepi leánykának, hol végre czélt ért s jegyesévé lett szerelmesének. Vámét. Sikerült állást kapnom. Gyakorlatok után kilépek a katonaságtól s feleségül veszem Margitot. Eközben előtört a hegyek közül a nap s ránk vetette meleg sugarait. Fábián főhadnagy elővette óráját s örömtől sugárzó arczczal mondotta: — Félóra múlva ott leszünk! Aztán gyors léptekkel előre rohant. Alig tudtunk nyomába érni. A katonák káromkodva kérdezték egymást: — Mi baja a főhadnagy úrnak, hogy úgy szalad. Ilyen bolondul még sohasem ment életében ! Jó félóra múlva a szamobori hegyek közé értünk. Körülbelül száz méter széles ut vezet a hegykatlanba, ahol a város fekszik. Köröskörül magas hegyek, erdőkkel koszoruzva. Amint a szoroson át, a hegykatlanba értünk, megpillantottam egy meredek hegycsúcson a szamobori várat. Ég felé meredeznek falai, tornyának romja. Alatta a dombon mindjárt szemembe ötlött a régi kastély. A főhadnagy hozzám nyúlt, megfogta karomat, s izgatottan mutatott arra felé : — Látod, ott van a kastély. Hátamögött a kert, az erdő. Szélsebesen rohant előre. A századot rábízta az őrmesterre. — Hová vezessem főhadnagy ur a századot? — Ahová akarja ! — kiáltott vissza a főhadnagy izgatottan, s tovább rohant. Alig tudtam követni. Mikor az ódon kastély kapuja elé ért, megállóit
