Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-07 / 10. szám

!X. évfolyam. Rákosszentmihály, I909. vasárnap, márezius 7. 10. szám. ß ß RÁKOS VIDÉKÉ TrtRSflDflLARés KÖZGflZbflSftGI HETILAP RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA, A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHALYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZÉNTMIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHALYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Rákosi-út 47. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre ........................8 kor Fé l évre.............................4 « Ne gyed évre ..... 2 « EGYES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 20 fillér. Tavasz felé ... Amint eltakarodik az utolsó hó s utainkat birtokába veszi a jótékony, vendégmarasztaló sártenger: hamarabb, mint az első fecske, pontosabban, mint a hűségesen hazatérő ván­dormadár, — megjelenik vidékünkön a nya­raló lakást keresők csapata s elszántan lubicz- kol végig olvadozó kérgii utainkon, hogy ma­gának a melege napokra szellős, árnyas otthont biztosítson. És ugyancsak évről-évre megjele­nik ezen a helyen az első tavaszi c z i k k, amelynek elmaradhatatlanul a keserű feljajdu- lás adja meg a zamatát. Ez jelöli meg a ké­retlen hangnemet, amelybe belefullad ami örömmel teli üdvözlésünk az első tavaszi nap­sugárhoz. A tavasz derűt, örömet hoz mindenkinek, A tavasz a keblet dagasztó remény ; Ízelítő a sóvárgott boldogság álmából. Miért, hogy nekünk mindenha legelébb is az aggodalma­inkat szabadítja fel ; miért, hogy örömkiáltás helyett — riadalmat okoz ? ! Holott mi is a tavasz kedvéért, a jó reménységért járjuk vé­gig bizó türelemmel és békés megadással a télnek zordon kálváriáját s minden bizodal- munk a természet csudás ébredésében vagyon. A tavasz, a nyár nekünk is az aratásunk. Fel­éled a vidékünk. Emberek raja lepi el, hogy gyönyörödve bámulja a riigyfakadást, szíir- csölje nemsokára az orgona illatát, szivja az ózonos levegő zamatát. Viruló, pezsgő élet zsendül, mely bőségesen fizeti meg fáradságos munkánk, verejtékes fészekrakásunk kamatát. Nincs nap, nincs tárgy, amikor és amely­ből a Rákos vidéke hatalmas fejlődé­sének, elementáris fellendülésének bizonyíté­kát ne lehetne leszűrnünk s mégis néhány esztendő óta minden tavaszszal bánatos kedv­vel kell megállapítanunk a mi nyaraló jellegünk eltagadhatatlan dekadencziáját, hanyatlását. Öt­hat évvel ezelőtt a tetőponton jártunk mint nyaraló-telep ; azóta évről-évre kevesebb nya­raló lakosságunknak az az eleme, amelyet leg­szívesebben láttunk a magunk körében. Mind /Hai számú kevesebben jelentkeznek s helyüket átengedik a rideg, közömbös tömegnek, mely ellep, a nélkül, hogy igazán betöltene. Elégszer megvilágitottuk már, hogy e je­lenség oka más nem lehet, mint a túlfeszített, egészségtelen spekuláczió. Spekuláczió a há­zakkal, építkezésekkel és spekuláczió a laká­sokkal. Korántsem akarjuk senkinek a jogos érdekét érinteni. Bizonyos, hogy ki-ki maga­magának tartozik azzal, hogy a saját anyagi érdekeinek minél hathatósabb és sikeresebb biztosítására igyekezzék. Jól teszi, ha nem hagyja kiaknázatlanul a jelentkező alkalmat. De viszont oktalanul cselekszi, ha túlmegy a megengedhető mértéken s kapzsi módra egy­szerre akarja a gyér forrásból minden szük­ségletét fedezni minden igényét kielégíteni. Rendesen az a vége, hogy itt is beteljesedik a közmondás, hogy aki sokat markol, keveset fog. A nóta vége, immár néhány éve, hogy a kapzsiság maga-magát bosszulja meg s aki a tisztes hasznot megvetve — kalózkodni akar, — végül is kárát maga bánja. Az újabb építkezések mifelénk rendesen azzal a czéllal történnek, hogy a többé-ke- vésbbé tőke nélkül építtető gazda — hirtelen, nagy haszonra tovább adja ingatlanát. Ez meg­szünteti a reális viszonyokat s beteges, egész­ségtelen állapotot teremt. Rendes, középosz- tályu, állandó bérlő lakosságunk minden ta­vaszszal vándorbotot kap kezébe, mert a komoly alap nélkül szűkölködő, irreális spe­kuláczió az ingattan gyors és mértéktelen ki­használását, gyümölcsöztetését követeli. Ilyen módon a leghasznosabb és legszivesebben látott közönség fárad bele leghamarabb a küz­delembe s elhagy bennünket, ámbár a főváros­ból a mértéktelen béremelés kiűzte s nálunk kellemes, egészséges, szívesen lakott otthonra talált. A nyaraló-lakások bérét is egyre arányta­lanul emelik. Igaz, hogy sokan már a tél vé­gén kirajzanak lakást keresni, de ezt olyan helytelen irányban aknázta ki bérbeadóink egy része az utóbbi években, hogy még kora ta­li 16 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom