Rákos Vidéke, 1909 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-07 / 10. szám
2. RÁKOS VIDÉKÉ 10. szám vaszszal elhíresztelte, hogy nincs már bérbeadó lakásunk. Ezzel nyilvánvalóig azt akarták elérni, hogy a nagynehezen mégis csak kerülő lakásért a lehetetlenségig csigázott árakat kívánhassák meg, a valóságban pedig elérték azt, hogy a régi nyaraló közönség egy része elriadt s másfele keresett nyaralóhelyet, a lakások egy része pedig üresen maradt s csak utóbb került bérlője sokkal selejtesebb elemekből, mint aminőből a mi régebbi nyaralólakosságunk állt. Legsúlyosabban észlelhettük ezeket az állapotokat harmadéve. Tavaly, mintha valamennyire józanodtak volna az emberek, — a javulás kétségtelen jeleit tapasztalhattuk. Ezért mutatunk rá ezzel a néhány megjegyzéssel ez idén jó idejekorán a tanulságokra s óva intünk mindenkit, akit illet, hogy maradjon meg a reális számítások keretében. Meggyőződik róla okvetetlenül, hogy ez a legbiztosabb és legbusásabb haszonnak az egyedüli forrása. Őszintén óhajtjuk, hogy a régi tisztes, csaknem ideális állapotok minden vonalon újból visszatérjenek, amit méltán mondhatunk első rangú közérdeknek. Elvégre is nekünk nem lehet közömbös, hogy a R á k o s vidéke ezentúl is a főváros egyik kiváltságos nyaraló telepe legyen. Büszkék vagyunk reá, hogy az és nem is nélkülözhetjük ezt a hasznos, jövedelmező és fejlődésünk egyik legfontosabb tényezőjét alkotó jellegét. A nőkérdés. — A «Rákos Vidéke» 8-ik számában megjelent: «A nő» czimü czikkre. — Előre bocsátom, hogy nem akarok czáfolni, sem polemizálni, de ha már szó esett erről a témáról, nézzünk közelebbről a szemébe, tartozunk vele az igazságnak. Feministának az ellenségem sem mondhat, a szó modern értelmében, mert hiszen a feministák maguk a legvastagabb szellemi bunkós-bot- jukkal akartak agyonütni — papiroson. Bizonyára nem azért, mert nagyon szeretem őket, A kibontott zászlón, tarka, sokszor képtelen, sokszor megdöbbentő jelszavak ékeskednek. A zászló alatt azonban sajnos nemcsak »egypár kesernyés kisasszony«, hanem igen csinos, művelt hölgyek, bájos ifjú leányok, boldog asszonyok, komoly tudósok, gondterhelt papák is vannak. A hölgyek nagy része, hogy került oda, annak csak a divat a megmondhatója. Az ellentáborban sem csupa »gúnyosan mosolygó férfiak« vannak, mert vannak ott, éppen nem mosolygó nők, aggódó anyák, jóakaratu, az igazi bajokon segíteni akaró tevékeny urak. Mert a nőkérdés nem ott van a szertelenségekben tévelygő czifra jelszavak alatt, hanem ott az asszonyok amaz ezreinél, akik nyomörgásuk, baromi munkájuk közepette az iszákos férjek durva öklének vannak kitéve s akiket nem védelmez se törvény, se társadalom ; ott van az intelligensebb osztály amaz asszonyainál, akik négy fal közé zárva cselédebbek a cselédnél, mert sem fizetésük, sem rendes élelmük, sem ruhájuk, sem kimenőjük nincs soha, mivel a férjeik az amúgy sem túlsók koronáikat inkább adják sörre, szivarra, az utcza szemetjére; ott van amaz özvegyeknél, akiket a sorscsapás magára hagyott négy-öt apró gyermekkel; ott van amaz árváknál, akik támasz nélkül maradva, a maguk erejére vannak utalva; azoknál, akik sokszor anyjuknak, kisebb testvéreiknek gyámolitóik és táplálóik. Egyebekről ne is szóljunk. Ezeket bizony nem gondozza, nem védi, nem beczézi senki. Ki küzd, ki dolgozik ezekért? Még csak nem is támogatja őket a »gúnyosan mosolygó férfi«, hanem öklével, könyökével löki félre, ha útjába akad, ha vele egy sorban küzködik. Ez a nőkérdés. Akit gyengébb szervezettel, finomabb lélekkel, érzékeny szívvel oda sodor a végzet a küzdelembe s aki becsülettel megállja helyét az erősek, munkájában, annak talán emberi jogai is vannak. Annak nem lehet valamit kegyből odalökni; — elégedjetek meg vele. Az emberi öntudat valamennyiünk leikébe be van vésve nemi kiilömbség nélkül. Aki ezt lábbal tiporja, jogtalanságot követ el s kegyetlen ellenfélre számíthat, A történelemre ne hivatkozzunk. A »szédítő szakadék« nemcsak a régi és mai nő között, — hanem az egész társadalomban ott van, A művelődés minden téren haladt — szükségkép változott vele tehát a nő helyzete is. A nőkérdés nagy és fontos dolog, ezen csak úgy átsiklani nem lehet, sőt nagyon halogatni sem szabad, mert a keserűség rossz tanácsadó. Azok, akik ma még emberi jogaikat követelik, nagyon könnyen átcsapnak abba a szertelenségbe, amely úgy a tiszta erkölcsöt, mint a családi élet szentségét fenyegeti. A föltűnni vágyás, amely ma még megelégszik egy divatos kalappal, holnap már majd ott akar szerepelni, ahol kevésbbé sikerül majd feltűnni, mint inkább zavart csinálni. A hangzatos jelszavak sokakat megtévesztenek ; magukkal ragadják az élet forgatagába azokat is, akiket a sors maga nem vitt volna talán oda és nagy, olyan nagy lesz a megtévelyedettek száma, hogy a rombolást, amelyet társadalomban, családban, a maguk szervezetében s ennek kapcsán a jövendő nemzedékben okoznak, soha többé jóvá tenni nem lehet. Erre semmi szükség. — Ne legyenek tehát gúnyosan mosolygó férfiak, hanem legyenek erős karú, becsületesen gondolkodó embertársak, akik szívesen nyújtják támogató kezüket a gyengébb küzködőnek, embernek nézik az embert, s nem hitvány prédának csak azért, mert dolgozik. A segítő jobbot s nem az öklöt kell feléjük nyújtani. Ezeket megbecsülni, támogatni épp oly kötelessége minden jóravaló férfinak, mint amily kötelessége minden asszonynak: küzdeni a távolból felénk áramló beteges eszmék ellen. ti. Á-né. HÍREK. Villamos vasutunk. A budapesti helyi érdekű vasutak czinkotai vonalának villamos átalakítása dolgában kedden volt a fővárosi részekre vonatkozó közigazgatási bejárás a főváios tanácstermében He- gyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszteri tanácsos elnöklésével. A hivatalos eljáráson résztvettek a főváros részéről: R é n y i Dezső tanácsos, M i h á 1 y f i József műszaki tanácsos, dr. K ö n c s Boldizsár tiszti ügyész; a keresk. minisztérium részéről: D u b s k y Alfréd min. tanácsos, Koromzay Frigyes főfelügyelő; a Máv. részéről: Oönczy Béla és Bei- w i n k 1 e r Lázár Lajos felügyelők ; a helyiérdekű vasutak képviseletében : J e 11 i n e k Henrik elnök-vezérigazgató, Szél Árpád czégvezető főmérnök és
