Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-06-21 / 25. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 25 szám. saság 17 millió korona áldozattal hajtja végre a 29 millió korona tőkével végrehajtandó átalakítást. A nyújtott kedvezményekkel ezért kell kárpótolni. »A visegrádi vasút kérdése 16 év óta van napirenden és 16 év óta nem sikerült ezt a kérdést megoldani. Nem sikerült azért, mert a t. barátom által említett községi hozzájárulások amaz óriási költségekkel szemben, amit a vasútvonal megépítése képvisel, kereken 100.000 koronára tehetők. A községek eddig ennyit ajánlottak meg, holott annak a vasútnak megépítése körülbelül 4 és fél millió kor, költségre rúg. Az a bizonyos 1868. évi szabályrendelet a törvényhozás által annak idején jóváhagyatott és ez képezi, t. ház, azt a bázist, amelyen ma az egész vasúti törvénykezés és adminiszíráczió áll, mindaddig, mig az őszszel előterjesztendő viczinális törvény- javaslat ezt a kérdést szabályozni nem fogja. Az őszszel lesz tehát majd helyén vitatni azt a kérdést, helyes-e az az intézkedés, hogy két végpontnak az összekötése két külön vállalatra ne bizassék, mert hiszen akkor koczkára tétetik az a tőke, amely a vállalatba befektetendő, Ez tehát egy elvi kérdés, amelyet a viczinális javaslatnak a tárgyalása alkalmával kell és lehet megvitatni és igy mellőzöm is azt, hogy most a részletekre kitérjünk. De ha vállalat van, t. ház, amely a visegrád—szentendrei vonalat akarja csinálni, én azt hiszem, a kereskedelemügyi miniszter ur azt készséggel fogja pártolni, niég áldozattal is. Ami pedig Weresmarthy képviselő urnák az érdekével ellentétes vonalnak a meghosszabbítását illeti — mert hiszen ő a szentendrei vonalat hangoztatta, illetőleg a gödöllőit . . , Héderváry Lehel: Az engem érdekel! S z t e r é n y i József államtitkár : ... hát arra vonatkozólag megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy a gödöllői meghoszszabbitás kérdése körülbelül befejezett dolog. A kerepes—gödöllői vasút vonalának nemcsak az előmunkálatai folynak, hanem a tervezett költségvetés is bemutattato tt már és előreláthatólag még ebben a hónapban az engedélyezési tárgyalás megtörténik és akkor még az őszszel abban a helyzetben lehet a kereskedelemügyi miniszter ur, miután itt csatlakozásról van szó Gödöllőn az államvasutak vonalához, hogy előterjeszthesse a javaslatát. Az intézkedések pedig megtörténnek oly- kép, hogy a jövő év őszére a gödöllői vonal meghosszabbítása is készen lesz. Méltóztatnak tehát látni, hogy a kereskedelemügyi miniszter ur ezen kérdésnél az egész nagy övét tekinti, amelyről méltóztatik hangoztatni, hogy a fővárosnak vidékét a fővároshoz kell csatolni. Rátérek most már az olcsóság kérdésére is. Igenis lehetségessé lesz az a czél, amelyet Pető t, képviselő ur hangoztatott, ha egy nagy fővárost a vidéki községekkel összeköttetésbe hozunk, hogy a főváros lakásviszonyait és közegésaségiigyi viszonyait, de egyúttal a főváros élelmezési viszonyait is jobban kielégítsük. Itt összekötöm ezzel a tarifa-kérdést. Tényleg úgy áll a dolog, a helyzet, hogy a czélt csak akkor fogjuk elérhetni, ha a közlekedés olcsóbb is lesz. Ezen kifogásolt maximális tarifát ezen engedélyokiratba a régi engedélyokiratból változatlanul átvettük, aminek az a magyarázata, hogy u.j jogokat, kedvezményeket a vállalat tulajdonképen az államtól nem kap, mert amit kap, azt az általam említett csekély adó- és illetékelengedést a tőkeveszteség egyenlíti ki és úgy áll a dolog, hogy ennek a vállalatnak magának legfőbb érdeke, hogy sűrű és olcsó közlekedést biztosítson. Mert hiszen a fojgalmat, a jövedelmezőséget csak akkor tudja elérni. Ez kétségtelenül egy circulus vitiosus. Méltóz- tassék elhinni, hogy a kérdésnek a súlypontja, maga a forgalom sűrűsége fogja megteremteni a forgalom olcsóságát is. M e z ő f i Vilmos : Jó lesz azt törvénynyel is elősegíteni. Szteré n y i József államtitkár: Méltóztattak említeni a főváros tarifáit is, A fővárosi tarifa megállapításának kérdése a főváros közönségének joga. A főváros közönségének bármikor módjában áll . . . Pető Sándor: Ez nem áll! S z t e r é n y i József államtitkár : Bocsánatot kérek, ez egy kétoldalú szerződés és minden uj engedély kiadásánál módjában van a főváros közönségének befolyását érvényesíteni. Amig a főváros a vasutak jövedelméből tekintélyes jövedelmet maga húz, a főváros maga is érdekelve van ; itt van az a circulus viciosus, amelynek következtében a főváros ezt a kérdést csak nehezen oldhatja meg. Bécs városa megoldotta ezt a kérdést, megoldotta az által, hogy megváltotta a vasutakat és egységes villamos vasutj hálózatot rendezett be. Én csak arról beszélhetek, hogy mi volna kívánatos a fővárosi közlekedésügy fejlődése érdekében. Ez az, hogy elérjük azon időpontot, hogy egy egységes vállalat lesz a főváros egész közúti közlekedése, amely felöleli a fővárosnak egész környékét, amelynél szebb környék kevés van a világon a nagy városok környékei közül; méltóztassék csak a legközvetlenebb közelségben fekvő budai hegyeket megnézni, .vagy méltóztassék Visegrádra kimenni. Valóban elszomorító az a kép, hogy a főváros közvetlen környéke, az a kies tájék nincs kihasználva azért, mert a főváros forgalmi érdekei nincsenek kellőleg kielégítve. Már most visszatérve a tarifák kérdésére, úgy áll a helyzet, hogy a jelenlegi tarifák- a régi engedélyokirat alapján - hiszen méltóztatott említeni — nincsenek kihasználva, annyira nincsenek, hogy pl, az erzsébetfalva—ráczkevei vonalon egész 47 százalékig olcsóbb a tarifa, mint aminőre joga volna a társaságnak, állomások szerint különböző, sőt a közelfekvő Erzsébetfalvánál 55 százalékkal kedvezőbb, tehát a felénél is olcsóbb, mint amennyi engedélyezve van. A kerepesi vonalon egész 50 százalékig megy a kedvezmény, a szentendrei vonalon pedig 48 százalékig, Békásmegyernél 100 fillér az engedélyezett tarifa, mig a tényleges tarifa 52 fillér, tehát 48 százalékkal olcsóbb. Csak igazságosnak kell lenni a vállalkozással szemben is, mert hiszen az egész közgazdasági élet fejlődése azon alapszik, hogy a vállalkozás a maga polgári tisztességes hasznát elérhesse. Ha ezt a czélt el nem éri, akkor az egész közgazdasági élet összeomlik, nemcsak megáll, de visszafelé fejlődik ahelyett, hogy előre fejlődnék, mert hiszen ez minden vállalkozást csirájában elfojtana. A tarifák dolgában úgy állunk, hogy az engedélyokirat 9. §-ában köíelezőleg Írja elő a vállalatnak, hogy a munkásoknak köteles 40 százalék kedvezményt adni, a tanulóknak bérletjegyeket vagy 33 és egyharmad -százalék engedményt; és amire Pető Sándor t. képviselőtársam czélzott, a 11. §-ra, t. i. a tarifamérséklésre, e tekintetben rámutatok arra, hogy van az 1880 : XXX. t.-cz.-ben, amely a helyiérdekű vasutakról rendelkezik, egy garancziális pont, amely azt mondja, hogy ha három éven át valamely helyi érdekű vasút 7 százalék osztalékot hoz, a kormánynak joga van tarifaleszállitást követelni. Már pedig azt hiszem, hogy 7 százalékos osztalék vállalatnál elég szerény. Ez a vasút pedig t. ház, amelyről itt szó van, — és ezzel felelek Weresmarthy képviselő urnák a második vágány kötelezettségére vonatkozó észrevételére — csak 4 százalékot jövedelmez. Talán méltóztatnak belátni, hogy 4 százalékos jövedelmezőség mellett nagy visszaélésekről, nagy kiaknázásról, a helyzetnek meg nem engedett, zsarolásszerü kihasználásáról szó sem lehet. Ez a vasút abban a mérsékelt keretben mozog a jövedelmezőség tekintetében, amely az ország helyi érdekű vasutait átlagosan jellemzi. Még egy kardinális kérdést kívánok érinteni: a vasút három vonalának a városba való behozatalát. Kétségtelen, hogy az egész átalakításnak sarkpontja ez lesz, mert valameddig az egyik vonal a Páiffy-téren áll meg, a másik vonal pedig — és ez még a legkedvezőbb — a keleti
