Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-22 / 47. szám

47 szám, RÁKOS VIDÉKE 3 utazott s egyelőre Fiúméban és Nápolyban időzik. Szigeti Lipót, aLeszik Károly budapesti nagy könyvkötő ipartelepének buzgó vezetője házasságra lépett Budapesten Se hu sztál Ernával. Megint egy lépés. A legutóbbi napokban a követ­kező hivatalos komüniké látott napvilágot : Helyiérdekű vasutak kiépítése. A buda- helyiérdekü vasutak igazgatósága bejelentette a kereskedelmi miniszternek, hogy a helyiérdekű vas­utak villámos üzemre való átalakitásának a mun­káját már megkezdte. Ezek az átalakító munkála­tok vonatkoznak a Budapest—Soroksár—haraszti, Budapest—Czinkota—kerepesi és a Budapest—szent­endrei vonalakra. A társaság igazgatósága a mun­kálatok műszaki vezetőjéül Széli Árpád főmér­nököt nevezte meg. A kereskedelmi minisztérium a bejelentést tudomásul vette és Dubszky Alf­réd dr. műszaki tanácsost bizta meg a középponti felügyelettel. Az átalakító munkálatokat három év alatt kell befejezni. A hir formaszerü és hivatalos megerősítése jelentéseinknek, melyekkel a villamos vasútunk ügyé­ben közönségünket már ismételten megörvendeztet­tük. Olvasóink már nagyrészt tudják azt is, hogy mi­lyen módon történt a munkálatok megkezdése, mert hetenként beszámolunk a dolog minden mozzana­táról. Kiegészítésül megjegyezzük, hogy a budapesti helyiérdekű vasutak kistarcsai uj gyárában lázas munka folyik waggonokat készítenek az uj villamos üzem számára; és motorokat gyártanak. Nagyszámú kocsit rendelt meg a társaság a Ganz-társaság waggon- gyárában is, hol vasutunk számára a legmodernebb és legtökéletesebb kocsi típusokat tervezik s a világ­hírű vállalat java mérnökei dolgoznak a kocsik raj­zain. A villamfejlesztőtelep berendezését is nagyban készítteti a társaság; a nagyszabású gépek hirszerint már tavasz utoljára el is készülnek, tavaszszal építik fel K i s.t a r c s a határában a villamos telep épü­leteit is. A helyiérdekű vasút társaság az átalakítással járó részvénytőke felemelést és egyéb kapcsolatos pénzügyi műveleteket már befejezte s az e tárgyban tartott rendkívüli közgyűlésének határozatait végre­nézné éhkoppal a delelő napot. Már ismertem vala­kit, aki igen megjárta amiatt, hogy lenézte a krajezárt. Ennek az esetéből tanulhatna igen tisztelt uraságod. Igen is ! Az ebédről már lemondtam. Más dolgom nem volt. Kérleltem hát a krajezárt, hogy ne haragudjék, s hízelkedve biztattam, mondaná el az esetet, ame­lyik számomra olyan tanulságos. Nehezen tudtam engedékenységre bírni a kis pénzt, mert nagyon ki volt fejlődve benne a proletár önérzet. De végül be­látta, hogy nem vagyok mégse rossz fiú, csak egy kicsit könnyelmű s éppen most, ebéd hiányában el­keseredett és végül is elmondta az esetet. íme a tör­ténet : — Volt egyszer egy ur, aki minden érdem nél­kül sok pénzhez jutott. Vannak ilyen szerencsések, mert a pénz a maga vonzalmában igen szeszélyes. Talán még szeszélyesebb, mint a szép asszonyok, akik gyakran kinevetik azt, aki híven küzd értük, azután a legelső csavargó, jött-ment karjaiba dobják magukat. A pénz is igy tesz. Csaknem szabályszerü- leg elkerüli azokat, akik verejtékező, munkás fárado­zással küzdenek érte. Egyesekhez pedig minden kü­lönösebb ok és érdem nélkül ragaszkodik. Vannak családok, amelyekben évszázadok óta apáról fiúra öröklődik az inakat megfeszítő, erős próbára tevő munka s a munkával együtt a szegénység. És van­hajtotta. Félreértések elkerülése czéljából meg kell még jegyeznünk, hogy a fentidézett hir utolsó mon­datában jelzett három évi időtartam nem jelenti azt, hogy az átalakítás csak három év múlva történik meg. A három évet mind a három viczinális vasút átalakitásának befejezésére tűzte ki közös, végső határidőül az átalakítást engedélyező törvény. A há­rom évi határidő tartama tehát már az engedély ki­adásakor megkezdődött, minthogy pedig a sorrendet éppen ami közönségünk hathatós közbe.járására úgy állapították meg, hogy a mi vasutunk: a Budapest K e r e p e s—gö d ö 1 I ő i vonal lesz az átalakítás so­rán az első, nyilvánvalónak tekinthetjük, hogy a Rá­kos vidéke közönségét érdeklő átalakításnak a jövő év folyamán meg kell történnie s igy az a logika segítségével megállapított időpont, hogy az átalakítás a jövő év őszére megtörténik — nem tekinthető puszta optimista feltevésnek, hanem azt, mint a valószínűség minden jellegével felruházott komoly értesülésünket fogadhatjuk el és kolportálhatjuk. Ev. egyházi mozgalom. J e z s o v i c s Pál, czinko- tai ág. h. ev. lelkész körlevélben értesíti rákosszent- mihályi híveit, hogy a rákosszent mihályi állami elemi I-ső számú iskola nagyobb termében f. évi november 29-én d. u. 2 órakor Istentiszteletet végez s ennek befejeztével ugyanott megtartja az első egyházi közgyűlést. Ez utóbbinak feladata lesz, hogy az eddigi »szórványt« leányegyházzá szervezzék s egyházi felügyelőjüket, gondnokukat s presbytereiket megválaszszák. Iskolai zászlóaljak. Fazekas Ágost, Pestvár­megye alispánja lelkes felhívására — melyet annak idején mi is ismertettünk — Rákosszentmi­hály községe megszervezte az iskolai zászló­aljakat, amiknek az a derék czéljuk, hogy az isko­láink apró népét erejüknek megfelelő katonai gya­korlatokra tanítsák s igy a szórakoztató játék alakjá­ban testedző üdülést szerezzenek a gyermekeknek s már idejekorán hasznos fegyelemre szoktassák őket. Az intézmény üdvös hatásáról már külföldön eleven példák tesznek bizonyságot, melyek a közegészségi és nevelési előnyökön kívül a dolog kiváló jelentő­ségét katonai szempontból is igazolják. Községünk az alispán utján kedvezményes áron igazi puskákat nak családok, amelyek ősi nemzedékeken keresztül mégis tétlen jólétben élnek. A szóban forgó, szeren­csés ur az utóbbi fajta családból származott, A szerencsés urnák előbb meghalt a papája, maradt utána egy csomó pénz. Meghalt a nagy­papája, maradt azután is egy csomó pénz. Azután meghalt még egy pár nagybácsi, nagynéni, mind pénzt hagyott a szerencsés urra, aki fiatalon, élet­erősen állt a világban, hogy gondtalanul élvezze a töméntelen vagyont. A szerencsés ur születésétől fogva nem csinált semmit sem. A sok biztos pénz reményében felesle­ges volt, hogy egészségét rongálja valamivel. Urnák nevelődött, mert van-e nagyobb ur, mint az, akinek annyi pénze van, hogy dolgoznia sem muszáj ? És amint a sok pénzt megkapta, hozzá látott, hogy még nagyobb ur legyen. Tele kézzel szórta a pénzt, hogy minden élvet megvásároljon, ami megvásárolható s vájjon mi az, amit e föld kerekén csengő pénz­értékkel megvenni nem lehet? A pénz pedig a nagy költekezés daczára sem fogyott. Mert a pénz nyáj- természetü jószág, nem szeret szétforgácsolódva, egyes darabokban vándorolni, hanem odatódul, ahol társakra talál. így élt a szerencsés ur baj és gond nélkül egészen addig, amig meg nem sértett egy krajezárt. A sértés igy történt:

Next

/
Oldalképek
Tartalom