Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-22 / 47. szám

4. RAKOSV1DEKE 47. szám. — melyekkel a nagyobb gyermekek czélbalövést tanulnak — továbbá fapuskákat, dobot, trombitát szerzett be, amelyek a napokban érkeznek meg, amikor a katonai gyakorlatokat haladéktalanul meg­kezdik. Bravúros kocsikázás. Vermes István rákos- szentmihályi házbirtokos, a helybeli társaság kedvelt tagja, másfél hónappal ezelőtt kocsiján eluta­zott rokonai látogatására s azóta bejárta a Csalló­közt, hosszasabban időzött D unaszerda he­ly e n atyjafiainál, végre a napokban Esztergom- b ó 1 hazahajtott Rák osszentmi hály ra. A V e rm e s ösmert fogata ezt az utat alig négy óra alatt tette meg, a mi nem csak rekordszámba megy s a kitűnő ügetők képességét dicséri, hanem a pasz- szionátus urkocsis bravúros hajtásának is szép bizo­nyítéka. Ipartestület. Már a tengeri kígyónál is több a rákosszentmihályi ipar testület ügye. Évek óta harczolunk érte s küzd a község számos buzgó tagja, — még sincs meg. — Nemrég megünnepeltük, hogy a hatóság elvben hozzájárult a testület meg­alakításához, de most még annak formaszerü igazo­lását kívánja, hogy a testület a törvényesen előirt tagszámmal csakugyan rendelkezik-e, — mert a ke­reskedelmi és iparkamara nyilvántartása szerint a tör­vényben meghatározott minimumot nem lehet ki­mutatni. A szolgabirói hivatal felhívására, az építőmes­terek rákosszentmihályi szövetségének titkára, Rónay Tivadar, most újból az érdekelt ipa­rosok aláírását gyűjti, mert legutóbb a szövetség vette kezébe a testület megalakításának ügyét. Bizony szé­gyenletes dolog iparosainkra, hogy ez a kérdés még mindig nem nyert végleges megoldást, holott kézzelfog- hatólag fontos érdeke lenne iparosságunknak, ha a tes­tület megalakulna. Szinte hihetetlen, hogy valaki eny- nyire közömbös lehessen a saját érdekével szemben. Adórovósolás. A rákosszentmihályi köz­ségházán november 14-én és 16-án végezte szabály- szerű ellenőrző rovásolást B e k e pénzügyi fogal­mazó, ki a községi adóügy kezelését alapos vizsgálat alá vette s mindent példás rendben talált. Az urnák egy arany kellett, csillogó, értékes, szép arany, hogy kifizessen valamit. Zsebébe nyúlt, keresgélt a pénzek között s az arany helyett kezébe akadt egy zsíros, piszkos, tönkre fogdosott krajczár. — Csak egy krajczár, mondta bosszúsan a sze­rencsés ur és megvetően eldobta magától. A krajczár haragosan, lármásan pendült egyet a kövezeten, de a szerencsés ur nem törődött vele. — Önök azt hiszik — világosított fel az én mesemondó krajczárom, hogy a pénz élettelen, holt anyag. Pedig nagyon csalódnak ; a pénznek lelke van. Csalárd, lenytigözhetetlen, emberies észszel béklyóba nem fogható lélek lakik benne, aki gyak­ran keservesen megcsufolja önöket, anélkül, hogy valamit is sejtenének róla. Ami a szerencsés ur sorsa futásából is mindjárt világos lesz ön előtt. A krajczár lelke fölforrt a gyalázat miatt, mely érte. A krajczár lelke bosszút fogadott. Akivel pedig ez történt, vigyázzon ! mert a pénzben lakozó lélek nagy, hatalmas és könyörtelen. A szerencsés úrtól egyszerre futni kezdtek a pénzek. Előbb a krajczárok, aztán a krajczárokat kö­vetve a forintok és a százasok is. Nem úgy történt, mint eddig, hogyha a könnyelmű szamár kidobta a a pénzt az ajtón, az visszajött az ablakon. Hanem ajtón, ablakon keresztül egyszerre ömlött, áramlott Rákosszentmihályi Sporttelep. A Rákosszent­mihályi Sporttelep a minap választmányi .ülést tartott, amelyen Schvarczl József elnökölt. Az ülésen kisebb jelentőségű belső és házi dol­gokat intéztek el, de egy nagyon fontos kérdés is szóba került: az tudniillik, hogy a Sporttelep jelenlegi helyiségét megtartsák a jövő évadban is s e czélból E g e r z e i g e r Józseffel a bérleti szerző­dést megújítsák. Eger zeige r, a Sporttelep régi jóakarója, szívesen nyújt ehhez a maga részéről segítő kezet, annyival is inkább, mert a másik régi nyaralóját visszavásárolta s a jövő nyarat ismét kö­rünkben óhajtja tölteni, ahol a helybeli társaságnak mindenkor szívesen látott tagja. A Sporttelep jövő évi terveiről a deczemberi választmányi ülés fog véglegesen dönteni, amikor az idei évzárásról is beszámolnak a Sporttelep vezetői. Népmozgalmi kimutatás. Érdekes munkán dolgo­zik Rónay Tivadar, Rákosszentmihály köz­ség aljegyzője. Népmozgalmi statisztikát készít a községről. A kimutatás pontosan feltünteti a születések, házasságok és halálozások számát nem-, vallás-, kor stb. csoportosítása szerint. Az év végén megismertetjük majd olvasóinkat az érdekes kimutatás tanulságos adataival. Betörések. Az igazi téli évad elérkeztét mi sem jelzi hivebben, mint hogy megnyílik abetö rések kellemetlen rovata. A Rákos vidéke biztonsága a csendőrségünk létszámának s az őrsöknek szaporítása óta lényegesen javult ugyan, de fájdalom, olyan ideális állapotot, hogy a téli betörések végkép megszűnje­nek, a mai nyomorúságos és erkölcsileg züllött köz­viszonyaink közepette egyelőre nem képzelhetünk el, A betörők, szokás szerint, megint az elhagyottabb helyeket keresik fel s legutóbb az A n n a-telepen garázdálkodtak. A O r i nd 1 Károly villájából,' melyet feltörtek, elloptak egy csomó ruhaneműt, két nappal később pedig, ugyancsak az Ann a-telepen a Fischer házba törtek be. Hogy innen mit vittek el. még eddig nem sikerült megállapítani. Sok jel arra mutat, hogy mindkét helyen ugyanaz a banda garázdálkodott. Csendőrségünk erélyesen nyomoz — még pedig bizonyára nem hiába, amint hogy eddig is minden betörőt sikerült elfogni, aki errefelé ke­reste prédáját. el tőle a pénz. Előbb nem vette észre, mert ha sok ment, sok maradt. De mindig több ment és keve­sebb maradt, amíg végül kiürült a ház s az egykor szerencsés szerencsétlen flótás zsebében nem szé­gyenkezett több vagyon, mint önnek a soha meg nem evett ebéd' előtt: egyetlenegy ütött-kopott, ösz- szepiszkolt krajczár. — S mit gondol ön, mi történt ezután ? Kér­dezte tőlem a mesemondó pénz. A szegény fiú ideg­ölő, rémes hajszába fogott az egykor megvetett kraj­czár után. Ha volt krajczár, volt szállás valamelyik pinczeoduban, volt olcsó szalonna és kenyér. Ha nem volt krajczár, nem volt sem lakás, sem élelem. Nekünk krajczároknak különben is természetünk, hogy gyorsan tovább gurulunk, most pedig össze­beszélve, ráadásul „még tervszerüleg elszaladtunk a szegény fiú elől. Őrült hajsza kezdődött a szaladó krajczárok és az éhes ember között. Természetes, hogy az éhes ember nem birta sokáig. Ufszélen, szemétdombon halt meg, érti ön ezt? Szemétdom­bon, az utszélen: Igen is! Ezt olyan fenyegetően mondotta a haragos krajczár, hogy megborzongott a hátam tőle és igen megbántam, hogy az imént meg­sértettem. Illő tisztelettel és csodálattal néztem rá: milyen kicsi, milyen piszkos és milyen hatalmas !

Next

/
Oldalképek
Tartalom