Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-20 / 38. szám
38 szám. RÁKOS VIDÉKE muskátli virágot hozzanak kezükben, vagy tűzzenek ki, mely virág Ő felsége kedvencz virága, A fogadás után e virágokat kiviszik Erzsébet királyné szobrához. ^ Alapkő letétel. E hó 6-án délelőtt tették le Dá- nyon fényes ünnepség keretében az uj templom alapkövét. Az ünnepélyes aktusnál az egyház részéről megjelent kerületi esperesen kívül a kir. koronauradalom. mint kegyur részéről Nick Ede kir. tan. jószágigazgató.Boda Jenő intéző, Krauze Géza erdőmester, Szabó Kálmán építész jelentek meg és kivü- lök még nagyon nagy számban a környék intelligen- cziájából meghívott vendégek. A dolovai nabob leánya. Múlt szombaton este megtartották Rákosszentmihály o n a második nagy községi mulatságot és műkedvelőink előadták Her ez eg Ferencz ötfelvonásos színművét, a Dolovai nábob leányát. Az estélyre hetek óta lázasan készült úgy a rendezőség, mint a közönség, mely odaadó érdeklődéssel kiséri a műkedvelők minden vállalkozását s különösen a »Válás után« tavalyi fényes sikere óta rendkívüli várakozással fogadja szereplésüket Ennek az érdeklődésnek rendszerint hű kísérője a siker, mely ezúttal sem maradt el, sőt — ha lehet — még fokozódott és értékesebbé vált. Az érték emelkedésének magyarázatát a vállalkozás komolyságában találhatjuk fel. Szinte hajmeresztő feladat a He rezeg Ferencz kiválóan népszerű színművét a műkedvelők színpadára hozni. A műkedvelő jóformán előre lemond a könnyű hatás minden kínálkozó eszközéről s olyan jellemek ábrázolására vállalkozik, amely alakok a közönség élénk képzeletében elevenen élnek s nagy művészek alakításában kiváló népszerűségre tettek szert. A színészi ábrázolásnak már tökéletes készsége és foka kell ahhoz, hogy ilyen alakokat állítson a színpadra s amellett a társadalmi színmű műfajának megfelelő összjátékot és pergő előadást produkáljon. A vállalkozásnak a nemes értékét akarjuk megAranka azon a bálon csakugyan Bay Abrissal tánczolta a csárdást, én pedig senkivel sem tánczol- tarrr, úgy fájt annak a lelketlen leánynak megszégyenítése. Hanem másrészt talán ennek köszönhetem azt, amit elértem. Mert csak ettől az időtől kezdve feküdtem komolyan neki a tanulásnak, a munkának. Ez a sértés ébresztette fel az önérzetemet az ambi- cziómat. Megakartam mutatni, hogy a szegény szűcs fiából külömb ember lesz mint a Bay ur Abrisából. Valamivé akartam lenni, hogy valamikor én szégye- nithessem meg ezt a henczegő szépséget, hogy valamikor én éreztethessem vele, hogy kár volt engem félre lökni az utjából. Oh, hogy gyűlöltem akkor is, még azután is sokáig mind a kettőt! És a sors csodálatosképen elégtételt szolgáltatott. Akkor amikor már eszemben sem volt a boszu. Mind a kettőt kezembe szolgáltatta. Bay Abris még a múlt télen járt nálam. Az egykori hires gavallér rongyos és piszkos volt; éhezett, fázott, szinte térden állva kért, hogy tegyem be akár hová, akár minek. Felöltöztettem, jól tartottam el nem eresztettem addig, mig a városhoz be nem tettem dijnoknak. Persze, hogy nem becsülte meg magát! Néhány hét múlva csak beállított s újra elpanaszolta, hogy ki csapták a dijnokságkól. — Miért? — Eh. olyan komisz parasztnépség között nem élhet meg az ur. Komiszkodtak, én meg nem tűrtem a komiszkodásukat. Adtam neki egypár forintot és elküldtem, mikor 3 tisztelni azzal, hogy a dicséreteknek megérdemelt halmozását ezúttal mellőzzük s inkább színtelenné szürkitjük azt a tudósítást, csakhogy a maga puritánságában adhassuk vissza a jelentőségét a sokat koptatott egyszerű jelzőnek: műkedvelőink minden fokozott várakozáson felül j ó 1 oldották meg feladatukat; úgy egészében, mint részleteiben olyan k i t ü n ő előadást produkáltak, amelyre büszke lehetne bármely elsőrangú színtársulat. A közönség szinte elámulva hallgatta s csak akkor ocsúdott fel csudálatából, amikor tapsra verődött össze a tenyere. Hogy kevés szóval meghatározzuk az előadás színvonalát, csak arra utalunk, hogy a Krecsányi budai színtársulata, — mely tudvalevőleg a legelső vidéki társulat, — néhány héttel ezelőtt színre hozta a »Dolovai nábob leányát« s az előadás, hivatásos, első rendű színészekkel, fényes kiállítással, nagy, kényelmes színpadával együtt meg sem közelítette a rákosszentmihályi műkedvelők előadását. Ezt minden túlzás nélkül, a legkomolyabb mérlegelés után és szigorúan lelkiismeretes birálat- képen mondhatjuk. A rákosszentmihályi műkedvelők között egyetlenegy gyengébb alakítást nem találtunk. Bár a szereposztás igen merészen nagy nehézségeket rótt a szereplőkre, mindenki kiválót produkált, úgy, hogy még bizonyos megszokott sorrend felállításának sincs helye. Csupán a darab szerepeinek logikai sorrendjét követjük tehát a részletezésnél. Mindössze három nő szerep van benne, akiket Ko riger Ágostné, M e 11 s o k Anzelma és K r e n e d i t s Berta játszottak, egymással versenyezve a legtökéletesebb játékban. K o r i g e r n é a czimszerep elvállalásával roppant nehéz szerepet vett magára. Asszonyi temperamentumát kellett a zárdából nemrég kikerült leányka szendeségének alárendelni és művészi munkáját teljes siker koronázta. Érzelmessége, fájdalmának őszinte hangja, remek mimikája igazi művészi hatást váltottak ki. A »Válás után« groteszk anyósának falrengető komikuma után a J ó b Vilma könnyei! Vizváriné és Török Irma?! Nem tudom melyik hivatásos színésznő merne és tudna erre vállalkozni, különösen akkor, ha — mint a közben látott egyfelvonásos darapedig megint eljött, be sem eresztettem. Azóta nem tudom mi történt vele. Ez volt az egyik. A másik, Fráter Aranka nem sokkal ezután jött hozzám. Olyan volt mint valami koldusasszony. Dehogy is gondoltam a boszura. Igazi fájdalom, mély részvét fogott el. Arra kért. szerezzek neki bármiféle állást. Eddig nem becsülte meg magát, de ezentúl megfogja. Napokig jártam a dologban, fűtői-fához, de végre is csak annyit értem el, hogy betettem egy doboz- készitő gyárban fedélkészitő munkásnőnek. Eleintén szorgalmasan dolgozott. A tulajdonos még dicsérte is. De nem sokáig tartott a szorgalom. Hamarosan beleunt. Már a második héten kezdett későn bejárni a gyárba, mikor'megintették, dühösen odavágta, hogy ő nem paraszt, aki fel tudjon hajnalban kelni. Már akkor kidobták volna a gyárból csak rám való tekintetből tűrték. De mindig baja volt, s ilyenkor mindig a nyakamra jött. Bizonyosan megint kifelé áll a rudja most is azért jött. Kértem a barátomat, hogy hivassa be. — Vagy idegen előtt resteli magát? — Oh azon már túl van. Magas, sovány, fekete ruhás nő lépett be. Fekete kendője a sok használattól zöldre vált már. Korán megöregedett, fakó arcza, tele volt ránczczal. Csak két nagy fekete szeme őrizte meg régi fényét. Valaha három megye fiatalsága versengett ennek a szemnek egy meleg tekintetéért! — Nos, mi jót hozott? kérdezte az ügyvéd. — Jót én sohse hozok. Bocsásson meg, hogy
