Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-13 / 37. szám
RÁKOS VIDÉKE 3 37 szám. nőké, B e 1 1 o v i c s lelkes szavakban köszöntötte a Paul heim párt, majd vázolta érdemeiket s az egész telep nevében hálás köszönetét nyilvánította legújabb bőkezű adományáért. Viharos éljenzés és taps jutalmazta beszédét, különösen azt a kijelenté- tését, hogy Paul heim József nélkül nem lenne Mátyásföld az, ami mindnyájunk örömére lett. Majd átadta a mátyásföldi közönség 1000 koronás alapitó oklevelét. Az alapítványt a Paul heim pár nevére tették a helybeli iskolában, kamatait mátyási földi szegénysorsu, jó magaviseletü és szorgalmas iskolásgyermek kapja ösztöndíjul minden esztendőben. Az alapítványt a mátyásföldiek, adták össze, ismét szép jelét adva humánus és kulturális jó érzéküknek. Szebb emléket aligha állíthattak volna Paulheiméknek, kik díszes kiállítású okmányt kaptak az alapítványról. Elmondta ezután Bello vies elnök, hogy a közönség az ünnepeltek iránt háláját a templomban is méltó emlékkel fogja leróni, — mire Paul heim József könnyekig meghatva mondott köszönetét, A budai dalárda egy része Stojan ovics karnagy vezetése alatt ünnepi dalt énekelt, a fehérruhás leánykák átadták az ünnepelt párnak virágcsokraikat, majd pedig a díszterembe vonult a közönség, hol százhatvan teritékü lakoma volt Paul heim ék tiszteletére. Kraicsovics Rezső közmegelégedésre íendezte a lakomát, mely alatt a színpadon a gödöllői Béla czigánybandája muzsikált. Vacsora folyamán a budai dalaid ist á k több szép dalt énekeltek és Stojan ovics Jenő köszöntötte fel formás beszédben a Paul heim párt, kik azután is középpontja voltak a vidám társaságnak,mely nem fogyott ki tiszteletének és ragaszkodásának nyilvánításából. Álomszerű, szépséges éj volt ez ; az emberi jóság fenkölt, tiszta ünnepe. Vajha példájából sok hasonló sarjadzanék ki Isten dicsőségére, emberek boldogulására! HÍREK. Képviselőtestületi közgyűlés. Rákosszentmihály község képviselőtestülete hétfőn közgyűlést tart, melynek nagyérdekü tárgysorozata mai számunk hivatalos részében olvasható. Kívánatos, hogy a testület tagjai mennél számosabban jelenjenek meg e gyűlésen. Aranymise. M i k s ó István dr. tiszteletbeli kanonok, a bajóti kerület esperese, szomori plébános kedden tiz órakor mutatta be aranymiséjét a belvárosi plébánia tempJomban, a hol ötven évvel ezelőtt volt a primicziája. A szép jubiláris ünnepre az érdemes lelkipásztor sok barátja és ismerőse gyülekezett össze, különösen sokan jöttékéi a vidéki papság köréből. Ott volt Walter dr., a budapesti papnevelőintézet igazgatója és közéletünk számos kitűnősége, valamint a jubiláns sok rákosvidéki tisztelője. Miksó István drt aranymiséje alkalmából az ország minden részéből sokan üdvözölték levélben és táviratban. Délben nagyszerű ünnepi lakoma volt Miksó dr. tiszteletére a B r i s t o 1-szálló külön termében. A Sporttelep tűzijátéka, A Rákosszentmihály i Sporttelep tűzijátéka már a harmadévi emlékezetes sikere révén rendkívüli népszerűségre jutott és kiváló vonzóerejiinek bizonyult, úgy hogy az idén kapva kapott rajta publikumunk, midőn hírét adtuk, hogy a nagyszerű látványosságot a maga teljességében, sőt helyenkint tökéletesített mivoltjában újból élvezheti. Ámde máskép volt megírva a fellegek között, szinte végzetszerü kalamitások üldözték a gyönyörű estélyt, melyet csekély hijja, hogy meg nem hiúsítottak. Először is valaki azt a képtelen feljelentést tette a község elöljáróságánál, hogy a tűzijáték a lakott terület belsejében tiizveszedelmet rejt magában s ezért védelmet kért a közbiztosság érdekében. J a n i t s á r y Iván, a műkedvelő pirotechnikus, minden fáradság nélkül bebizonyította erre, hogy a tűzijátéka annyira se veszedelmes, mint egy füstölgő bri- tannika és — dicséretére legyen mondva — hatóságunk a tűzijáték megtartása ellen nem is emelt oldalba támadja és igy kereszt tűzbe veszi, Ezt nem bírja ki semmiféle ellensége a világnak. Észre se vette, hogy a század eközben faluba ért. A főhadnagynak kellett rá figyelmeztetni. Nyomorúságos kis horvát falu. Hat-hét alacsony szalmafödeles viskóval. Minden viskóban piszkos, gödrös szoba. Undorral fordul ki belőle, ha bemegy, még a katona is. Nem is hálna meg benne a világért sem. Inkább pihen színben, istálóban vagy az Isten szabad ege alatt. Nem pihent meg benne kapitány ur Komorovcsák sem. Sátrat veretett magának az udvaron. A sátorba szalmát hintetett, ez volt a pihenő helye. Az önkéntes legényével valami kamraféle odúban húzódott meg. Ablakán besétált, ajtaján kisétált az éjjeli szél. Ettől azonban még nagyon jól lehet aludni, de néni tudott az egerektől, amik valósággal gyakorlatot rendeztek mellette és alatta a szalmában. A legény mindennek daczára is nagyon jól aludt. Még arra sem ébredt fel, mikor egy egér egész az orraalá szemtelenkedett. Éjfél tájban erős szél támadt, felkapta és kidobta az utczára a kapitány ur sátrát. Ezt abból gyanította az önkéntes, mert a kapitány ur egyszerre mérgesen kiabálni kezdett, szidta a szelet s azokat a gazembereket, akik a sátrat olyan roszszul tákolták össze, hogy a legelső szélroham összedöntötte. — Hol van az önkéntes? kiáltott a naposra. Annak bizonyosan nagyon jő helye van, vezess oda hozzá! meg annak a szerencsétlen töknek sem, mely csodák csodájára épen maradt a kukoi iczásban. Puskatussal esik neki s két-három csapással széjjelveri. Kapitány ur Komorovcsák szigorú parancsot ad ugyan ki, hogy kárt ne tegyenek, mindent kíméljenek. Parancsát meg is tartják egész addig, mig a kapitány ur látja őket, de rögtön megszegik, amint elfordítja róluk tekintetét. ..........Magába mélyedve ül lován Komorovcsák kap itány. Nem néz se jobra, se balra, csak bámul az előtte kavargó porfelhőbe. Ugyan miről gondolkodik? Dicsőségről, kitüntetésről álmodozik. Kis szerencsével megszerezhetné most mindakettőt. A gyakorlatokat végignézi a király. Ő százada élén, a király szemeláttára megrohanná az ellenséget, háfraszori- taná, megverné. Hogy megverné az holt bizonyos, hiszen legjobban tudja az egész ezredben a reglamát. A király bizonyosan megdicsérné, kitüntetné és aztán soron kívül őrnagygyá is előléptetné. És hogy fújna haragjában őrnagy ur Diuppkovics, kinek kegyetlenségeit most el kell tűrnie! Egészen beleélte magát ezekbe a gondolatokba. Villogó szemmel dör- mögte maga elé : — Igen^ igen megmutatom, hogy ki vagyok, hogy mit tudok! És mindjárt ki is gondolt egy ravasz csatatervet. Frontban megtámadja századának két sza‘ faszával az ellenséget. A másik két szakaszszal pedig
