Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-13 / 37. szám
RÁKOS VIDÉKÉ 37 szám. semmi kifogást, — azonban Janitsáryt az elkedvetlenítő előzmények után többé nem lehetett rábírni, hogy az előadást úgy, mint harmadéve történt, most is megtartsa. Nem akarta ugyanis megkoczkáztatni, hogy valami kellemetlen véletlen körülmény bajba sodorja. Éppen a tűzijáték idején történhetett volna valami váratlan tüzeset, — vagy a feljelentés hírét felhasználhatták volna esetleg gonosz kezek, hogy valami tyukólat felgyújtva halászhassanak a zavarosban, — szóval, ha bármi baj történt volna, hogy szerezzen bizonyítékot, hogy nem a tűzijáték volt az okozója? A meggondolatlan feljelentés tehát megtette közönségünknek azt a szívességet, hogy megfosztotta e gyönyörű látványosság nyilvános élvezetéiül. A sporttelep vezetősége úgy határozott, hogy Janitsáryt megkíméli a meg nem érdemelt gáncstól s maga is hozzájárult, hogy a tűzijátékot szükebb, meghívott közönség előtt tartsák meg. A Regele család engedte át szívességből a határukban levő tágas villáját; szombaton este oda zarándokolt ki a Sporttelep benfenteseiből és a meghívottakból álló díszes közönség. Ekkor váratlanul uj baj támadt. Szombaton egész nap zuhogott az eső; estére elállott, de akkor valóságos orkánszerü szélvész támadt, mely a tűzijáték előkészítését teljesen lehetetlenné tette. A résztvevők elszánt csapata Így ötven-hatvan főre fogyott le, de ezt a szép társaságot bőségesen kárpótolta az estély a szenvedett viszontagságokért. A sikert már magában hordta a rendezés módja. Ugyanis a hires tenniszversenyek mintájára batyubál félét tartottak. A hölgyek garmadával hordták össze az ennivalókat, szárnyasokat, sülteket és nyalánkságokat, hogy egy királygyakorlaton kiéhezett ezred jól élhetett volna rajtuk. Jókedvű adakozók tokaji, szomorodni borokkal, pezsgőkkel lepték meg a társaságot^ rendezőség pedig nagymennyiségű asztali borról gondoskodott, a rákosszentmihályi fogyasztási szövetkezet pinczéjéből. Ilyen körülmények között még úgy is pompásan mulatott a társaság, hogy egyelőre le kellett mondania a főczél eléréséről: a tűzijáték megtartásáról. Alkonyat után hiába várták a határfelé egybegyült szentmihályiak, hogy a színes röppenők és csillagok hintsék be a borús ég sötétjét, nem gyuladt ki egyetlen csillagocska sem, csak a szél A napos elvezette az odúba. Itt legelső dolga az volt a kapitány urnák, hogy elkergette fekvőhelyéről a legényt s odafeküdt helyére a szalmába. — Jó hely ez, önkéntes? kérdezte. Az önkéntes felelet helyett hortyogni kezdett s várta a történendőket. Nem sokáig kellett várakoznia. Az egerek csakhamar megkezdték a czinczogásukat, futkározásukat a szalmában. Meghallotta ezt a kapitány ur. Felült fekvőhelyén s megrázta az önkéntest: — Ember, hogy tud maga úgy aludni, hisz itt egerek vannak! Az önkéntes hidegvérrel válaszolt: — Akad bizony közöttük, kapitány urnák alássan jelentem, néhány patkány is! Mint a villám ugrott fel helyéröl Komorovcsák kapitány, és rákiáltott az önkéntesre. — Rögtön keljen fel. Itt nem maradhatunk. Ellenséggel szívesen verekszem, farkassal, medvével megbirkózom, de irtózom ezektől a fertelmes állatoktól ! A parancsnak engedelmeskedett az önkéntes. Kiment a kapitány úrral az utczára. Hallgatta magyarázatait, hogyan viselje majd magát holnap ha a király szemeláttára megtámadja az ellenséget. Nagysokára eszébe jutott, hogy aludni is kellene. Elindult hát az önkéntessel fekvőhelyet keresni. Sorba járta a színeket, padlásokat. Végtére ráakadt egy szénatördelte vadul az ágakat s vegyitette borzalmas zenéjébe nagynéha valami távoli zeneszó foszlányát. A Regei e-villa kiürített szállóiban lakmározott és vi- gadt a tűzijáték ázott-fázott publikuma. Tizenegyóra is elmúlt már, midőn a szélvész kissé megcsendesült s viszont egyre erősebben tombolt belül a jókedv vihara. Ekkor jutott eszükbe ismét a tűzijáték. Janitsáry Iván hűséges társaival ekkor igazán önfeláldozó módon nekifogott a sötét éjszakában a tűzijáték léczeinek, állványainak felállításához s pontban éjfélkor elröppent az első.szignál, jelezvén, hogy a türelem legyőzte az ellenséges elemeket és megkezdődik a ritka látványosság. Be is mutatta Janitsáry csaknem az egész hirdetett műsorát, azt a ragyogó, színes, csillogó látványosságot, mely csudálatos tündérvilágot rajzol az éjszaka sötétségébe, tenger káprázatban váltakozva, a színek, alakok ezer sokféleségében, Janitsáry Ivánt, a műkedvelő művészt nem kell bemutatni, nem kell jellemezni. Különleges egyéniség; gyűlöli a sablont, a passzióiban is mindig a különlegest, a szokatlant keresi s a rendkívülit kultiválja, de úgy, hogy minden pillanatban megőrzi jó Ízlését és a szépnek azt a különleges sze- retetét, mely legfurcsább extravagancziáiban is meg- szeghetetlen evangéliuma. Megélhetne mint hasbeszélő, minden pillanatban szerződtetnék mint benzsó és gitár művészt és meggazdagodhatnék mint pirotechnikus aminő olyan kevés van mostanság az egész világon. O azonban úr és műkedvelő, becsületes nyugalommal keresi kenyerét mint patikárius és főúri bőkezűséggel pazarolja különleges képességeit a jóbarátai szórakoztatására vagy ha kell, valami érdemes közczél előmozdítására. Az ilyenekben valóságos tékozió. A tűzijátékhoz se elég a tudomány, meg a rengeteg idő, — drága és sokféle anyag nagy tömege is kell; Janitsáry szívesen áldozza a Sporttelepért, barátaiért, hálás közönségéért, — mely ezúttal is igaz köszönettel nyugtatványozza áldozatra- készségét. Anna-telepi hir. Az Ann a-telepről kaptuk a következő híradást: A Rákosszentmihályhoz tartozó Anna nyaraló-telep egyesületi vendéglője gazdát cserélt. Lehoczky Gyula, budapesti fodrász-üzlet tulajdonos az ingatlant megvásárolta a felszámolás padlásra, mely alkalmas pihenőhelynek kínálkozott. Csak az volt a baj, hogy tele volt alvó katonával. Ezen a bajon is segített a kapitány ur. Tele torokkal szitkozódni kezdett az udvaron, aminek az lett a következménye, hogy mire felért a létrán a szénapadlásra, előle a katonák mind egy szálig elszökdöstek. Hej, ha az egerek is igy megijedtek volna tőle! Kora hajnalban utrakészen állott a század, vado- nat uj parádés ruhában, Királygyakorlatra ilyenbe kell öltözni a katonának. Kapitány ur sorba megvizsgálta a legényeket: tiszta-e, rendben van-e mindenki, nem hiányzik-e a borjúból valami, amit előir a reglama? Bizonyosan azt hitte, hogy a király a csatatüz- ben is a bakancsokat meg a borjukat fogja vizsgálni. Néhány órai mars után megdördültek előttünk és oldalt, mellettünk a dombokon a tüzérség ágyúi. Megkezdődött az ütközet. Lovasság, tüzérség szédítő sebes iramban vágtatott előre. A gyalogság futólépésben, fejlődő csatavonalban, egy perez alatt száz meg száz ágyú dörgött, ezer meg ezer fegyver ropogott, Három zászlóalja az ezrednek rögtön tüzbe ment, oda hol legnagyobb volt a puskaropogás. Egy zászlóalj, a mienk jóval hátrább, a balszárnyon tartalékban maradt. Őrnagy ur Druppkovics valahol elveszett a
