Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-13 / 37. szám
2 ez a szerény polgár, ez a nemeslelkü, készséges jóbarát nem olyan adakozó, ki a napvilágra áll, hogy a fényes sugár megtörjön aranyán és tiz helyett százat mutatva kápráztasson el. Csendes, szerény, egyszerű ember, aki ismeri azt a mondást : »ne tudja a balkezed, amit a jobb cselekszik« ! Mindezt újból és ismételten mondjuk el ezen a helyen, abból az alkalomból, hogy Paulheim József megint kilenczezer és egynéhány koronát adott a mátyásföldi templom javára. Ennyi volt még az építkezésből eredő hátralék; kifizette, hogy ne terhelje a hívőket semmi tartozás. Tette pedig ezt néhány hónappal azután, hogy pártszenvedély keserítette el őt és hívei táborát, hogy jótetteit méltatlan bírálat kicsinyelte le, hogy odáig busitották, hogy kedves Mátyásföld] é- *n e k tiszteletbeli elnökségéről is kénytelen lett lemondani. Nem akarunk tapintatlanságot elkövetni. Nem tépünk fel hegedő sebeket. Az örömnek poharába nem hullatunk ürömcseppeket. Véges, gyenge emberek vagyunk mindnyájan, tévedni, botlani, vétkezni könnyű. Mátyásföldön, Istennek hála, mindnyájunk örömére helyreállott a béke, elült a visszavonás. A tultévedt, czélján tullendült kritikáért P a u 1 h e i m József is megkapta a tisztességes elégtételt s ő meg- bocsájtott, felejtett. Fényesebb bizonyítékot nem adhatott volna erről, mint legújabb jótettével, mely a szeretet vallásának templomát ajándékozta meg. Ez Paulheim József és ez az a kenyér, mely- lyel a felebarát megdobja azokat, akik valaha kővel dobálták meg. Ugy-e méltó arra, hogy példáját a krónikákban feljegyezve, örökítsük meg ? De az igazságnak tartozunk azzal is, hogy ide TÁ R C Z A. Királygyakorlat. Irta: Szász József. Megkezdődtek a királygyakorlatok. Öt napig nem hallatszik sem dobpergés sem trombitaharsogás. Mikor újra hallatszik, akkor már azt hirdetik, hogy vége a gyakorlatnak, hogy kitelt a három esztendeje az öreg katonának. Katona van midenfelé, ameddig csak ellát a szem. Az országút szürke pora magasra felszáll a levegőbe, ott sürii felhővé verődik össze s igy kiséri, el nem hagyja fárdságos utján a katonát. Lovasság, tüzérség, gyalogság csendben, rendben követi egymást. Egyiket a másiktól alig lehet meg- külömböztetni. Nem ismernél rá az édes testvéredre sem, annyi a por rajta. A nap már nyugvóban. Elfáradt hosszú útjában: nemsokára pihenőre tér. Hogyne volna fáradt a katona, aki régen útban volt már akkor, mikor felkelt, talán akkor sem pihenhet még le, amikor leáldozott! Éhség kínozza, szomjúság gyötri. Nem látott ma még egy falatot sem és innivalója sincs. A kulacsok régen kiürültek. Az egész hadtest kulacsaiból se lehetne egy kortynyit összetöltögetni. Markotányos vagy pék sem igen keveredik kö37. szám rójjuk még egy örvendetes tapasztalatunkat: Mátyásföld méltónak bizonyult a P a u 1 h e i m József példás jócselekedetére. A hálának és elismerésnek az az impozáns megnyilatkozása, mely a P a u 1- h eim József tettét követte, bizonyságot tett arról, hogy ez a közönség érdemes a nagy polgár ember- szeretetére. Minden volt pártkiilönbség nélkül, mint egy ember cselekedett Mátyásföld és úgy cselekedett, mint gavallér, nemeslelkü ember. Szombaton estére sziniiltig telt meg az egyesületi ház felvirágozott, ünnepi díszbe borított nagyterme ékes, csillogó közönséggel. Csudálatos kép volt ez ; szebb mint egy budapesti elitbál publikuma. Estélyi öltözékben mondhatni az egész Mátyásföld törzslakossága. Micsoda intelligens közönség lakik ezen a kies telepen ! A hölgyek küldöttsége ment az ünnepelt párért, P a u 1 h e i m Józsefért és hitveséért, aki hitvese e férfiúnak a szó legnemesebb értelmében. Lelke jobbik fele, lépteinek őrzője, jó tanácsadója. A gyöngéd feleség típusa, ki férjét a jó tettekre mindenkor ösztönzi, biztatja, Együtt keresi vele a legszebb utat, hol a jót gyakorolhatják, nem kerékkötő és irigy önzésében, mint amilyen példákkal, fájdalom, olyan sűrűn találkozunk a mai asszonyok, táborában, akik, nehogy a saját léha fényűzésükben megrövidüljenek, urukat minden széptől és nemestől, rm'nden közérdekű áldozattól elidegeníteni igyekeznek. A P a u 1 h e m pár méltóképen egészíti ki egymást, ez a két lélek isteni összhangban simul egymáshoz, kapcsolódik egymásba. A hölgyek küldöttségének S t r e 1 i s z k y Sándorné volt az ügyes szónoka, ki bátor, kerekded beszédben hivta meg az ünnepelt párt az estélyre s kisérte el az egyesületi házba, hol az ünneplő sokaság élén fehérruhás leánykák körében várta B e 1 1 o v i c s Imre, a »Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesíileté«-nek elRÁKOS VIDÉKÉ zibük és megbáuja, ha balsorsa közibük vitte. Kenyerét, kiflijét és egyéb élelmi szerét úgy széjjel hordják, hogy sirva nézhet utána. Négy-öt katona alkudozni kezd vele. A többiek ez alatt felvágják a kenyeres, kiflis zsákokat s megszedik magukat elemózsiával, úgy, hogy még a kapitány ur lovának is jut belőle. A katonaság közeledtére a falvak előtt összegyülekezik a szegény nép. Férfia, asszonya, gyermeke. Keservesen sir, hangosan jajveszékel valamennyi. Rémület kifejezése ül ar- czaikra. Miért sírnak, miért jajgatnak? Hiszen jó barátok, ami katonáink közelednek feléjük. Nem a muszka, sem a tatár. Igen, csakhogy nem sok külömbség van ilyenkor a muszka, a tatár meg a katona között. Egyik éppen úgy pusztít, mint a másik. Jaj annak a kukoriczásnak, szőlőnek, a hova katona betette a lábát . . . Amit vihar, fagy, tűzvész, és fillokxera el nem emésztett, elpusztítja bizonyosan a katona. Nem lesz ott se szüret, se kukoriczatörés. Ezért sir és jajgat a falvak népe. És ezért imádkozik Istenhez, hogy hárítsa el ezt a rettenetes csapást róla. De hiába sir, hiába könyörög. Meg nem hallgatja a katona. Nem azért, mintha meg nem esnék a szive rajta, hanem azért, mert annyira beleélte már magát a háborúskodásba, hogy ha nem akar is, akkor is pusztít kezelába egyaránt. Nem kegyelmez