Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-06 / 36. szám
2 RÁKOS VIDÉKÉ 36. szám életrehivatását illetőleg, mely hivatva legyen szembe- szállva a »Schulverein«-okkal, az idegen szellemnek, az idegen nyelvnek letörésére s legelső sorban pedig arra, hogy a székesfőváros környéke lakosságának érdeklődését fölébreszsze a magyar nemzeti szellem, a magyar nyelv iránt s őket a magyar állam eszméje iránti tiszteletre, szeretetre megtanítsa, sőt felbuzditsa. Az ő nagy lelke belátta ugyanis, hogy ennek a »megcselekvésére« egyedüli tér a közművelődési egyesületek tere, ahol egyénileg érintkezvén egymással az emberek, az állami »hatalmaskodás« iránti bizalmatlankodás nem fog útjában állani az egymás megértésének. így jött létre ezelőtt 25 évvel, tehát a legelsők között az »Országos Magyar Iskola Egyesület«, mely legelső sorban működésének fősulyát arra helyezte, hogy a czéljára, intencziójára legalkalmasabb anyagot vegye birtokába: a gyermekszívet oly módon, hogy óvodákat, gyermekmenedékházakat szervezvén, ezekben s ezek utján hathasson legfogékonyabban : a gyermekek szülőinek szivére, megnyervén, meghódítván igy a sziveket a legszentebb ügynek: a magyarság iránti szeretetnek, gyermekeik ártatlan csevegésével, édes dalaival, jókedvű játékaival. Mert hiszen elvitázhatatlan igazság, hogy »az ártatlan gyermekszívbe oltott hazafias érzés daczolni fog minden kisértéssel«. A Czinkotán, Soroksáron, Pesthidegkuton, Solymáron, Dunaharaszíiban, Taksonyban, Visegrádon, SzigetszentmárIonban, Szigetbecsén, Sződin, Pilis- borosjenőn, Szentendreizbégen szervezett óvodák fényes bizonyítékai e tétel igazságának, való tény ugyanis, hogy e községek lakosságának szivébe a magyar nyelv iránti szeretet-érzékét, az ezekbe az óvodákba járó s innen a családi életbe kerülő gyermekek oltották be. Kiterjedt azonban az »O. M. I. E« működése az óvodák szervezésén kívül más irányban is, u. m. a magyar nyelvet elsajátított gyermekeknek s ezen elsajátításban buzgólkodó óvónőknek, tanítónőknek, tanítóknak jutalmazásában s legutóbbi időben a népkönyvtárak, a dalos-egyletek szervezésében. Csak egyet nem gyakorolhatunk: a bankettezést; hirre-névre nem igy, nem a dinom-dánomokkal akarunk szert tenni, de csöndes, folytonos, érlelő munkával igyekeztünk hóditani. És valóban boldog örömmel számolhatunk be eddigi működésűnkről egyesületünk nagy alkotójának szelleme előtt megtettünk minden emberileg lehetőt, és mindig az ő nemes ambicziója értelmében. De munkálkodásunkban nem szabad megálla- nunk; a fejlődés, az előrehaladás nagy gondolata elül nem szabad elzárkóznunk ! Ámde a legnemesebb törekvés, a legbuzgóbb munka is nyűgözve van: az anyagi korlátozottság által, már pedig egyesületi életünk további fejlesztésében ez anyagi korlátozottságunkat lépten-nyomon érezzük! Tisztelt Képviselőtestület! Közel 30 évi működésem alatt irányomban tapasztalt s szivemet örök hálára kötelező szeretetük arra buzdít fel, hogy meleg szeretettel forduljak e vármegye városainak, községeinek intéző köreihez: sorakozzanak munkánk fejlesztésére, egyesületünk gyámolitói közé ! Ne legyen e vármegyében egyetlenegy város sem, egyetlenegy község sem, mely tagjaink közé be nem lép, akár mint pártoló tag évi négy koronával; akár mint rendes tag, évi 10 koronával; akár mint alapitó tag, egyszer s mindenkorra 200 koronával, megjegyzendő, hogy ez utóbbi is évi 10—10 koronával megváltható. Régi óhajom, hogy a vármegye városait, községeit még egyszer meglátogathassam. E végbucsu- látogatásomat még ez évben szeretném végrehajtani vagy legkésőbb : jövő év tavaszán. Látogatásom alkalmával -vagy addig is hálásan fogadom a tagsági bejelentéseket. Boldog, nagyon boldog leszek, ha azzal számolhatnék el, hogy egyesületünk tagjai közül nem hiányzik egy pestvármegyei város vagy község sem! A tagsági bejelentést kérem hozzám : Budapest, I., Fehérvári-út 10—12. sz. küldeni. Megemlitem még azt a körülményt, hogy a vármegye 1907. évi november hó 25-én tartott rendes közgyűlésen ad 29931, kig. | 260. kgy, hozott határozatával a vármegye összes városait és községeit az »Országos Magyar Iskola Egyesület«-be való beléTÁ R C Z A. RÁKÓCZI ÍTÉL. Irta: iampéríh Géza. A Halál nevezetű kaszás vitéztől nem félt a kurucz katona. Annyiszor volt találkozása és úgy összeszokott vele már, hogy utóbb szinte jó czim- borája lett. A Iabanczczal való viaskodásában sokszor jött segítségére s a győzelmes tusa után a frin- giás vitéz vidáman koczintott kaszás barátja egészségére. Hogy aztán néha napján a két hű czimbora is hajba kapott egymással és a kaszás véletlenül úgy találta földhöz teremteni a fringiást, hogy ott ragadt, — hát ez is éppen közönséges és természetes dolog vala. A legjobb barátok között is megesik az ilyesmi . . . Hanem egyszer a szentgyörgyi mezőkön ütött táborban a karabélyosokra mégis csak ráijesztett a kaszás. Egy szép napon ugyanis ott az történt, hogy halva találták Villám hadnagyot, akinek ez a szép név csak a kurucz neve vala, mert voltaképen De Vilardsnak nevezték, lévén a Frankusok országából jött jövevény katona. Nem a csatamezőn találták pedig halva, mert ez is közönséges és természetes dolog lett volna, ije- désie okot nem adó, legföljebb ha egy sóhajtásra, hogy: — No lám, szegény Villám pajtás, téged még a babád sem sirathat meg, mert haj, messzi van ide az a Páris-ország . . . Szép virágos kis kertben, violák meg piros rózsák között feküdt piros vérében Villám hadnagy. A szentgyörgyi kúria egy muskátlis ablaka alatt éppen, mely ablakon belöf minden violánál, rózsánál és muskátlinál szebb virágot virított. Fiatal, szép menyecske, a karabélyosok viczekapitányának, Szentgyörgyi Miklósnak ifjú felesége. Ez már, nemde, egy kissé különös dolog vala? Az ijedés azonban mégis csak akkor kezdődött, amikor Szentgyörgyi kapitánytól elvették a kardját és gyilkosság gyanúja miatt a hadbíróság szine elé idézték. * A hadbiróság elitélte Szentgyörgyi Miklóst. Bizonyossá vált ugyanis s a vádlott maga is be- ösmerte, hogy a gyilkosság napján, portyázó utjából visszatérőben benézett feleségéhez és öreg édes anyjához. Kétségtelenül megállapították azt is, hogy a gyilkos golyó a kapitány karabélyából ment De Vilards szivébe. Nyilvánvalóvá lön az, hogy Szentgyörgyi kapitány többször hevesen összetűzött a hadnagygyal, mivel táborszerte suttogtak róla, hogy De Vilards szemet vetett a kapitányné asszonyra , . . Mindezt nem tagadta Szentgyörgyi kapitány. — Világos tehát, mondta a bíróság, hogy a gyilkos vagy a kapitány, vagy háza népe, vagy katonái közül valaki az ő tudtával, beleegyezésével avagy egyenes parancsára. így van-e avagy másképen ? /
