Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-06 / 36. szám
36 szám. RÁKOS VIDÉKE 3 pésre fölszólította, tapasztalván, hogy az egyesület működésének fősulyát Pest-Kiskun vármegye területére helyezte. Ennek ellenére azonban aránylag még nagyon sok község nem jelentkezett tagul. Hazafias üdvözlettel Budapest, 1908. évi augusztus hó 10-én. Tóth József, kir. tanácsos, Pestvármegye ny. kir. tanfelügyelője, az »O. M. I. E.« alelnöke. HÍREK. A »Rákosszentmihályi Kör« közgyűlése. Szombaton este tartotta látogatott közgyűlését a »Rákosszentmihályi Kö r«. Mióta egyesületté szilárdult ez a két évtizede élő társaság, nem volt még ilyen látogatott közgyűlése és nem volt soha elevenebb az érdeklődés a napirend tárgyai iránt. P á 1 f i János elnök nejével Mária Z e 1 1-ben utazik, távolléte következtében Schvarczl József alelnök vezette a közgyűlést, mely meleg éljenzéssel ünnepelte, midőn a tanácskozást megnyitotta. A kör múlt évi működéséről Balázsovich Zoltán titkár terjesztett elő hoszszabb jelentést, mely a messze múltba visszanyúlva rajzolta meg a kör fejlődésének történetét s azt az összetartó szellemet, mely tagjai között ilyen erős és tartós köteléket teremtett. A kör híven ápolja múltjának becsült hagyományait s éppen ezért virágzik. A múlt év történetére térve a kör folytatta az elmaradhatatlan szombati összejöveteleket, melyek jelentős társadalmi hivatást töltenek be, A tagok családjai szórakoztatására a hölgyestélyeket rendszeresítették ; ezek is csakhamar nagy népszerűségre emelkedtek. A kör hazafias és humánus irányú tevékenysége is eredményes volt; Október 6 és márczius 15-ike emelkedett hazafias ünnepély tartására nyújtott alkalmat; az utóbbin szólalt meg először mint ünnepi szónok főjegyzőnk, Kren edits Sándor, ki ezen a téren is jelentős sikert aratott. Az uj gazda tevékenységének és képességének próbaköve volt két nagyszabású mulatság, az utóbbin Kende Paula művészetében is gyönyörködhetett közönségünk. A kör élete tehát élénk és mindenek- felett szokatlanul distingvált színvonalon álló volt. A »Rákosszentmihályi Kör« csinos összeget adományozott az önkéntes tűzoltóság javára és gondoskodott a Paulusz János-tér rendezéséről is, ezzel is bizonyítva, hogy közdolgaink iránt kellő érzékkel rendelkezik. Pénztárának örvendetes állapota a kör tagjai lelkesedését és a helyes gazdálkodást fényesen bizonyítja. A kör most követni akarja a fejlődés parancsolta irányt s fokozottabb erővel kívánja czél- jait szolgálni; mind e mellett a régi szellem, régi hagyomány szeplőtelen fentartásával. A szeretet, a baráti szeretet és megbecsülés kormányozza a jövőben is; igyekszik szolgálatot tenni ott, ahol lehet és amikor kell; mindenkinek munkáját megbecsüli, érdemét méltányolja, a tisztességes törekvéseket támogatja, a közügyek és közérdekek iránt szeretettel érdeklődik s szolgálatukba szívesen szegődik ; — nem azt keresi mesterségesen, ami keserű és kifogásra okul szolgálhat, hanem az intenczió helyességét és tisztaságát mérlegeli és az eredményeket becsüli fel. Az elégedetlen ember a napsugárra haragszik, mert kiszárítja a földet, az esőt szidja, mert sarat okoz. Miért nem fordítva ? Miért ne kisérjük a napsugarat, mely érleli a kalászt és áldjuk az esőt, mely megöntözi réteinket? Csak a beteg lélek saját benső keserűsége rontja meg a szem látását, téveszti meg a helyes Ítéletet, zavarja össze a józan gondolkozást. Miért sopánkodunk azon, ami talán nincs, mikor éppen úgy azon is örvendezhetünk, amink már van. Ne a csomót keressük a kákán, hanem egymást szeressük és egymás munkáját becsüljük meg. Így tett ez a társaság évtizedek óta, ez a szellem élteti, ez a kapocs tartja össze és ez növeli folytonosan, A közgyűlés helyesléssel fogadta a jelentést s egyhangúlag tudomásul vette, nemkülömben Dlusz- tus Frigyes pénztáros elszámolását, kinek indítványára a készpénzfelesleget a helybeli takarék- és hitelszövetkezetben gytimölcsözőleg helyezik el. A pénztárosnak a felmentvényt megadták és buzgó működéséért köszönetét szavaztak ; — nemkülömben a titkár korábbi indítványa alapján köszönetét szava— feleljen a kapitány. És ha nem ő a gyilkos, nevezze meg azt, mert kell, hogy ösmerje . . . Szentgyörgyi kapitány sápadt arczczal, de egyenesre emelt fővel, nyílt, bátor tekintettel állt bírái előtt. Az utolsó pontra nézve megtagadott minden fölvilágositást és csak annyit mondott: — A lelkem nyugodt. Várom Ítéletemet . . . Kajaly Pál, a generális főhadbiró elfogultságtól reszkető hangon hirdette ki az Ítéletet. Szinte látszott, hogy a saját szivébe vág minden szava. De hát mit tegyen ő ? A Hadi Regula világosan mondja, hogy »az gyilkosok és emberölők halállal lakóinak«... Neki pedig a Hadi Regula parancsol. Az itéletmondás után azonban tüstént fejedelem urához, Rákóczihoz sietett, hogy informálja a dolgok mibenállásáról, mielőtt az Ítélet végrehajtatnék. Kár lenne ezért a szép, jó vitézért. . . Hátha a fejedelem másképen Ítél, ő megteheti, neki nem parancsol a Hadi Regula .,. És Rákóczi Ferencz megismervén a dolgot a maga való igaz mivoltában, újra törvényt rendelt Szentgyörg>i kapitány fölött. A főbíró székét most ő maga foglalta el. — A lelkem nyugodt, többet most sem mondhatok ! — felelt előtte is Szentgyörgyi rendületlen állhatatossággal. És nyílt, férfias tekintettel nézett imádott vezére szelíd, jóságot sugárzó s mély tiszteletre indító szemébe. Mintha csak arra kérte volna: mondd ki az utolsó Ítéletet, ha akasztófa, ha golyó, ha börtön, csak végezzünk, mert kínosabb az élet igy ... És mély csendben felállt a fejedelem és ítélt: — Nyugodt lehet a lelked Szentgyörgyi kapitány! Te ölted légyen bár meg a léha lelkűt, ki kerted virágai közé szenynyes lábbal lépett, még sem vagy te gyilkos. A hitves becsület szent, mint az a zászló, melyet annyi dicsőséggel vitt kezed csatáról csatára. Szent és olyan hófehér és szűzi tiszta, hogy reá szenny egy makulányi sem tapadhat! E kettő védelmében sebet — halált is ! — osztani nem aljas bűn, de ragyogó virtus az! Szabad vagy Szentgyörgyi kapitány . . . E pillanatban feltárult az ajtó s őszhaju, dúlt arczu aggastyán lépett be. — Fiam, én édes fiam ! — kiáltott a kapitány szivére vetve magát, — oh csakhogy még életben talállak . . , Azután térgyre rogyott a bírák asztala előtt, — Bírák . . . hallgassatok meg — tördelte fuldokolva — én vagyok a gyilkos, nem a fiam . .. halljátok? Én . . . én ! . En öltem meg . ,. a menyem becsületére tört... Én öltem meg . . . — De csak azért, édesapám, mert te kaptad előbb kézbe a fegyvert, — mondá nyugodtan Szentgyörgyi kapitány és szelíden felemelte a végképen kimerült, megtörött aggastyánt. — Ítéletem úgy atyádnak szól — mondá a fejedelem Szentgyörgyi kapitányhoz fordulva — ám ezáltal is fényesebben ragyog a te virtusod, vitézem.
