Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-06 / 36. szám
Vili. évfolyam. Rákosszentmihály, 1908. vasárnap, szeptember 6, 36. szám. TfiRSflDrtLni'és KÖZGflZ&flSrtGI HETILAP RflKOSSZENTnihflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITEL5ZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHALYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET. A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHALYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I MEGJELENIKMINDEN VASÁRNAP. _______ f I F elelős szerkesztő : Rákosi-út 61. BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Rákosszentmihály Előfizetési ár : Egész évre...............8 kor Fél évre...................4 < Neg yed évre................2 « EOY ES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 20 fillér. Országos magyar iskola-egyesület. A magyarságnak próbált harczosa negyedszázad óta az Országos Magyar Iskola Egyesület. Csendben, a nyilvánosság reklámja nélkül, jóformán észrevétlenül működik, de aki csak oktatásügyünket valamennyire ismeri: csodálattal gyönyörködik a kultúra és a magyarság érdekében kivívott eredményeiben. Ez a példás egyesület az utóbbi két év alatt valósággal uj korszakába jutott pályájának. Az történt, hogy régi, buzgó munkása, Tóth József, kir. tanácsos, Pest vármegye volt tanfelügyelője megszabadulván hivatalának őrlő gondjaitól, — teljes erejével, éppen nem lankadt munkakedvével és izzó hevü hazafiságával munkálkodásának, tevékenységének teljességét az egyesületnek bocsájt- hatta rendelkezésére s ez a kifogyhatatlan munkaerő azóta főként az iskola-egyesület érdekében buzgólkodik s folytatja eredményekben gazdag működését. T ó t’h József, mint az iskola-egyesület vezető alelnöke, e működésében legújabban ismét nagy és szép feladatra vállalkozott. Az egyesület fejlesztése érdekében anyagi eszközeit óhajtja gyarapítani s ezért uj tagok gyűjtésén fáradozik. Első sorban Pestvármegye valamennyi városát és községét szeretné tagokul megnyerni s körlevélben kéri fel az illető képviselőtestületeket, hogy az egyesület zászlaja alá sorakozzanak. Alább közöljük ezt a gyönyörűen megirt és egyébként is igen érdekes adatokat tartalmazó felhívást. Hozzá tenni valónk nincs; beszél önmagáért. Lehetetlen, hogy akadjon e vármegyének olyan községe, vagy akár csak telepe is, mely ezt a hivó szózatot meg ne hallaná. Lehetetlen, hogy egy is megtagadja a tagsággal járó igazán csekély anyagi áldozatot, De sőt még tovább megyünk : azt is reméljük, hogy az ezennel nyilvánosság elé terjesztett felhívás nyomán közönségünk jobbjainak figyelme is szeretettel irányul az Országos Magyar Iskola Egyesületre s tömegesen jelentkeznek, hogy valamivel segítségére legyenek az egyesület és érdemes vezetője, Tóth József nagy munkájának ! A felhívás igy hangzik: Mélyen tisztelt képviselőtestület! Mikor ezelőtt 31 évvel, 1877. évi január hónapban Pestvármegyébe jöttem s mint a vármegye kir. tanfelügyelője első körutamat megtettem, szivem fájdalomtól dobbant meg s lelkemet elkeseredés fogta el, tapasztalván, hogy az ország szivét: Budapest székesfővárost körülövező községek nagy tömegének, továbbá a vármegye déli részén levő számtalan községnek német és szlávajku lakossága: nyelvében, szokásaiban, élete különböző viszonylataiban, ez édes Magyarországgal, a kenyeret adó ez édes anyával szemben idegen oltáron áldoz házi tűzhelyénél és iskoláiban. És ez elnémetesedésben, ez elszlávosodásban az volt a legelszomoritóbb jelenség, hogy e körülmény már föl se tűnt s általánosságban szinte természetesnek látszott! A magyar nemzet szellemével, a hazát szerzett ősök szent nyelvével szemben éreztetett ez a közöny, ez a fölsemvevés, ez a nemtörődömség erőssé edzette lelkemet ebben a gondolatban, hogy fáradságot nem ismerő kitartással hűséges társuk leszek azoknak a lelkes ihletettségtől áthatott buzgó munkásoknak, akik a székesfővárost is fojtogató germán és szláv sánczok megbontásával, lerombolásával, a magyar nemzet szellemének, a magyar nyelvnek érvényesítéséért, diadalra juttatásáért úgyszólván az utolsó tizenkettedik órában harczra keltek. És, Istennek legyen érte hála ! e küzdelem nem volt siker nélküli, Éíarczunkban buzgó segítőink voltak az egyházi és világi hatóságok egyaránt. Az áldott emlékezetű Haynald Lajos, kalocsai bibornok- érsek, a szelíd lelkű Pauer János székesfehérvári s a nagybuzgóságu Peitler Antal váczi püspök, Pestvármegye vezető főispánjai, alispánjai, az egyes járási főszolgabirák, iskolaszékek, az érdemes tanítóság, az egyes elöljáróságok mind-mind, egytől-egyig, egy szivvel-lélekkel mindig s mindenütt együtt voltak velünk, de meg közeledett felénk maga az atyai jóakarattal felvilágosított idegen ajkú lakosság is, kevés kivétellel, úgy, hogy midőn én 1906-ban a »darabont korszakiban nyugdíjba »helyeztettem«, nem volt a vármegyében, pár szerb iskolát kivéve, egyetlenegy nem magyar ajkú iskola sem, az iskolák, a tanítók száma pedig megkétszereződött. E harczias mozgalom megindulásának első korszakában, a tüzlelkü, az izzó magyar szivii Gerlóczy Károly, a székesfőváros alpolgármestere lángoló lelkesedéssel vetette föl a kérdést egy oly egyesület mai sgamuriK ómat.
