Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-23 / 34. szám
Vili. évfolyam. Rákosszentmihály, 1908. vasárnap, augusztus 23. 34. szám. RÁKOS VIDÉKE TrtRSflDflLAKés KÖZGflZbflSAGl HETILAP RÁKOSSZENTMIHÁLY NÁGYKÖZSÉG HIVATALOS LÁPJÁ. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EOYESOLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Rákosi-út 61. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre .........................8 kor Fél évre...............................4 * Negyed évre..........................2 « EGY ES SZÁM ARA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 20 fillér. Néhány szó közlekedésügijünkről. Sok szó esett mostanában azokról a módokról és eszközökről, amelyek a magyar ipar fejlesztése és versenyképessé tétele érdekében kiválóan fontosak, hogy ne mondjuk, nélkülözhetetlenek. Nem hangsúlyozható eléggé az iparfejlesztés tekintetében a közlekedés ügyének folytonos elöbbrevitele. A posta és táviró, a vasút és vizierő oly nagy szerepet játszanak az iparban és a kereskedelemben, hogy elhanyagolásuk : bűnös könnyelműség, fejlesztésük: kész siker. Postánk és távírónk ma már évről évre halad az eszményi tökéletesség felé. A távbeszélő is szépen működik, bár távolról sem oly mértékben, mint a külföldön. Ebben a tekintetben nemcsak a belföld helyközi telefonját, de a külfölddel való összeköttetést is nagyon ki kell még bővítenünk nemcsak gazdasági, hanem közigazgatási érdekből is; mert kézzelfogható, hogy a telefon terjedése egyszerűsíti a közigazgatást is. A telefondíjak azonban még mindig túlságosan magasak, magasabbak, mint bárhol a világon. A magyar kir. államvasutak beruházási költségeit a kormány successive utalványozandó 400 millióban állapította meg. Tudva azt, hogy az állam pénzügyi helyzete a legbuzgóbb törekvésnek is természetes határt szab, egyelőre be kell érnünk ezzel a közel 400 millió koronás beruházással is. Fölösleges azonban hangsúlyoznunk, hogy ezt csak részletfizetésnek tekinthetjük, mert a magyar államvasutak tekintetében közel másfél évtizedes mulasztásokat kell pótolni és meg kell valahára szüntetni a jármüvek elégtelenségéből eredő bajokat és rengeteg vagyoni károkat. Az iparfejlesztés uj korszakát vaggon- hiánynyal, a kimerülésig megfeszített személyzettel épp oly kevéssé lehet inaugurálni, mint a hogy nem lehet a szállítás zavarait és késedelmeit a már világszerte hírhedtekké vált póthatáridőkkel orvosolni. Nem mulaszthatjuk el itt az alkalmat annak ismételt követelésére, hogy a magyar államvasut valahára kevésbbé bürokmai számi ratikusan igazgattassék, hogy kevésbbé viselje magán az állami hatóság képét, hanem legyen inkább az, aminek lennie kell: egy jól szervezett és rendkívül egyszerűen és expeditive működő kereskedelmi üzlet. Vízi erőink kihasználása sem halad előre, pedig megbecsülhetetlen értékű és hasznú mun- / kaerőről mondunk le ezzel. De ettől is eltekintve, a szénkérdés évről évre válságosabb képet ölt, úgy hogy már is kikerülhetetlenné vált, hogy a szén megfelelő pótlásáról gondoskodjunk ; erre a czélra pedig a vizi erő már páratlan olcsóságánál fogva is rendkivül előnyösen használható; nem is volna szabad egyetlen egy perczet sem veszítenünk, mig ezt a kérdést meg nem oldottuk, annál is kevésbbé, mert anyagilag is nagy közvetlen hasznot hajtó vállalkozásról van itt szó. A szénhiányt egyfelől az elégtelen bányászás okozza (ennek ismét a munkáshiány az egyik oka), másfelől a waggonhiány, amely ezelőtt sohasem tapasztalt késedelmeket idéz elő a szénszállítás körül. Ennek ismét nagy üzemi zavarok a következései, elannyira, hogy nem egy üzem szűnt meg szénhiány okából, és félő, hogy iparfejlesztési akcziónknak is egyik nagy akadálya a szénhiány és a széndrágaság lesz. Mivel pedig a porosz szén behozatalánál még Ausztria vasutjaival és ezek díjszabásaival is meg kell küzdenünk — a mely akadályok sem tervnélküliek — és mivel itthon is termelhetünk sok szenet, amely ipari czé- lokra pótolhatná a poroszt, haladéktalanul módját kell ejteni annak, hogy legalább a belföldi szén szállítása akadálytalanul és a lehető legolcsóbb dijért történjék. A hazai ipar fejlesztését czélozza az 1907 VI. t.-cz., amely a tengeri szabad hajózásban foglalkoztatott magyar kereskedelmi hajóknak, valamint a tengeri hajók építésének állami segítségben és kedvezményekben való részesítéséről rendelkezik, és öt év tartamára egymillió ötszázezer korona segélyt tesz lehetővé. Helyes és egészen eredeti újítása a törvénynek, hogy a hajó beszerzésre szánt segélyt attól teszi függővé, hogy a hajó évenként legalább egyszer érintsen magyar kikötőt és hogy nk 12 oldal.
