Rákos Vidéke, 1908 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1908-07-26 / 30. szám

30 szám. RÁKOS VIDÉKE 3 arra, hogy közönségünk hasznát vegye és élvezhesse, így dől meg önként és önmagától az a sok üres szó­beszéd és lelkiismeretlen rágalom, mely — rendszerint csak a malom alatt — a község vezetőségét és képviselőtestületét szereti nagy suttyomban gáncsolni s vak tudatlanságában ráfogja, hogy nem dolgozik, mit sem tesz a község érdekében, hogy a fejlődés elért fokával lépést tarthasson. Mi. akik folytonosan éber szemmel, figyelemmel kisérjük a község sáfárainak munkálkodását, hűsége­sen számot adunk a közérdekű munka minden mozza­natáról, számtalanszor hirdettük, hogy elérkezik az idő, midőn a sürgetett alkotások rendre megvalósul­nak. Akkor, a mikor azokat az igazi közérdek igazán megkívánja s akkor, a mikor azok fizikailag és meg­felelő uton-módon, valósággal létrehozhatók. Jóleső örömmel üdvözöjük hát most is a községet, hogy megint egy olyan maradandó alkotást ad át a köz- használatnak, mely csakugyan a közérdeket, a kö­zönség érdekét és kényelmét szolgálja. Az utczanevek rendezése és az uj, fővárosi min­tára végrehajtott, utczákszerinti házszámozás ez, mely­nek roppant munkálatán már két éve dolgozik a község vezetősége. Összesen 2128 utczai házszám­táblát és 990 utczai névtáblát erősítenek fel. A hozzá nem értő ember el sem képzeli, hogy mekkora munka volt ez. Községünk roppant nagy területen fekszik; fejlődése rendszertelen, a beépített terület szétszórt; egész sereg telepre oszlik, melyek mindegyike külön rendezte területét, külön nevezte el utczáit. Tapintatosan össze kellett egyeztetni a különböző érdekeket; sok utczának még meg sem nyitott foly­tatását megállapítani, egymást kiegészítő utczákat egye­síteni, — a közös utczaneveket megszüntetni, — a névtelen vagy ilyen módon névtelenné vált utczák- nak jó történelmi neveket keresni, mindez igen fárad­ságos és sok helyszíni eljárást követelő feladat volt. Ezt a rengeteg munkát Kren edits Sándor főjegyzőn és H a u s e r Gyula bírón kívül a képviselő testület két tagja, P á 1 f i János és Schvarczl Jó­zsef végezte. A községházán dolgozták fel az ő ter­vezetüket és végezték el a házak számozását utczák szerint. Ez is roppant nagy anyagú munkálat, melyet K r e n e d i t s Sándor Záborszky Zoltán segéd­jegyző segédletével végezett el, aki a roppant anya­gos írásba foglalta és összeállította a hatalmas ház és telek-törzskönyvet az utczák beosztása szerint és a házszámok feltüntetésével. A házszámozás teljesen fővárosi minta szerint tör­tént. Az utczák jobb oldalán a páratlan, balról a páros számok. Osztóvonal a Rákosi-út. Mindezek befejeztével elkészítették az utczai név­táblák és házszámok előállításának költségvetését. A táblákat ugyanis, minthogy azoknak egységes minta szerint kell készülniük, a község készítteti el s a ház és telek tulajdonosok a községtől kapják meg. Minden ingatlantulajdonos számtáblája két ko­ronába kerül; ez a költség fedezi egyúttal az utczai névtáblák költségeit is. Tehát az újítás nem csak hézagpótló, hanem olcsó is. Mind e munkálatok most nyertek befejezést, mint azt az elöljáróság lapunk mai számának hiva­talos részében foglalt hirdetményében köztudomásra juttatja. Ajánljuk azt a hirdetményt az érdekeltek szives figyelmébe. Kiderül belőle, hogy most már csak a táblák felerősítése következik. Ehhez pedig már csak a költség hiányzik, a rnely a két koronák képében az ingatlan tulajdonosokat ter­heli. Rajtuk áll, hogy mielőbb módot nyújtsanak az utczai és házszámrendezés végrehajtására. Megvárjuk tőlük, hogy ne késlekedjenek s Rákosszentmihály külsőleg is olyan tetszetős, rendezett legyen, a minő­nek ez inteligens nagyközségnek lennie kell. HÍREK. A Rákosszentmihályi Kör estélye. Ha e szürke sorok nagy merészen arra vállal­koznak, hogy egy ragyogó estély tündöklő, példátlan sikerének képét megrajzolják és ennek a csodálatos, fe­ledhetetlen álomképnek káprázatos emlékét felújítsák, igazán kopottnak, halványnak és erőtelcnnek látszik a diszitő jelzők legválogatottabb sorozata is; hiába mozgósítanánk az Írás eszközének legválasztékosabb fegyvertárát, azt a képet csak az tudja lelkében fel­idézni, aki látta és gyönyörködött benne. Aki meg­— De Julie tante ? — De azt csak nem tagadod, hogy megmondtam előre ? — Azt nem tagadom ... — No hát! Legjobb lesz, ha hagyod magára s aztán indítod a válópört, mint a hogy ilyen pazar, csapodár, fogak dolgában hamis személylyel el­bánnod illik. Eddig van. Majd beszélek én az any­jával is! — Julie tante ezzel fogta kötőtűjét, átszurta vele a főkötőjét és — mielőtt Ödön a Coralie jellemrajzá­hoz másféle adatokkal szolgálhatott volna, — eltűnt belső szobáinak szentélyében. * * * * Két viharos felleg találkozott. Mindkettő villámot okád és égzengést harsog. Julie tante és Buznaháziné, ki Coralienak az édes mamája. Coralienek épen ilyen szemölcs lessz az orra hegyén huszonöt esztendő múlva. — Édes Constance, Ödön válni fog! Mert . . , — Ellenkezőleg, édes Julie ! Coralie fog válni mert ... — Nevetséges ! Ödön. — De ellenkezőleg ! Coralie . . , — Ugyan hadd beszélem el a magamét! Ödönnek van igaza ! Coralie hütlenül elhagyta, Isten tudja miért! Mert az a kutya, az nyilván csak ürügy volt! — ügy? Hát nem Ödön mutatkozott gyöngéd- telen férjnek, zsarnok apának ? — Apának! Hiszen gyermekök sincs! — Az mindegy ! Bibit Coralie egyszer szerette, Hát neki tekintetekkel kellett volna lennie Bibi iránt. S ha már akarod tudni, nekem jó eleve megjósolták, milyen durva, milyen kegyetlen és milyen zsarnok a te Ödönöd ! — Nekem is, hogy Coralie milyen pazar, milyen csapodár és hogy egész fogsora van hamis. — Az rágalom ! Egy foga van, a mit Máté Do­mokosnál betétetett. A Bibi különben tett jó szolgá­tokat is. — Szeretném tudni milyeket ? — Szívesen szolgálok velők. Nos, hallván, milyen kegyetlen, miiyen zsarnok ember az az Ödön, azt tanácsoltam Coralienek, aki nem sokára anya lesz... — Micsoda? Coralie, Ödön neje anya lesz? Nemsokára lesz anya ? — Hát azt tanácsoltam neki, hogy vegyen a ház­hoz egy kedves kis ölebet s igykezzék azon begya­koroltatni Ödennel az aprók és védtelenek iránt való gyöngédséget. Nos, láttuk, hogy a próba rosszul sike­rült ! — De Constance! Hiszen a gyereket csak nem fogják a dohánytartóban, meg az Íróasztalon tartani! Egy kicsit heveskedtiink s én —tekintettel a Coralie állapotára, kész volnék rá, hogy Ödönt rábírjam az engesztelő lépésekre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom