Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1907-02-24 / 8. szám

VII. évfolyam. 8. szám. RÁKOS VIDÉKE TrtRSnDflLrU'és KÖZGfiZDfflSrtGI HETILAP RÁKOSSZENTAIhflLY NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. Rákosszentmihály, 1907. vasárnap, február 24. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET,. RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZENT MIHÁLYI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENT MIHÁLYI IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁRI DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLY! KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Rákosi-út 61. MEtiJELEMK MINDEM VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALAZSOVICH ZOLTÁN. ____t__ ______—— El őfizetési ár : Ejjész évre.........................8 kui Fe l évre...............................4 « Ne gyed évre..........................2 * EG YES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 20 fillér. Hédervári Lehel beszéde. A gödöllői kerület országgyűlési képvise­lője, a mi követünk, Hédervári Lehel dr. nagy sikert aratott a napokban a parlament­ben. Hédervári eddig se volt henye tagja a magyar képviselőháznak. Igen szorgalmas, buzgó és értékes tevékenységet fejtett ki a bizottságokban, — ahol igen előkelő szerepet juttattak számára — a pártkörben s a közélet­nek csaknem minden terén. Egyre izmosodó tehetsége, szorgalma s mérhetetlen ambicziója hivatottá tették erre a kiváltságos helyzetre és képviselőnk mindig tudott találni teret, hogy magát a legnemesebb közérdekek szolgálatában hasznosítsa. ' A p p o n y i Albert gróffal kint járt az interparlamentáris konferenczián London­ban, nem mindennapi feladatot teljesítve e rendkívüli téren. Idehaza mindenütt lépésről- lépésre szimpátiát és elismerést keltett min­denkor komoly, meggondolt és értékes mun­kálkodásával. Nem a «heccz képviselők» faj­tájából való. Az maradt, abban az irányban fejlődött, amint a választáson mutatkozott. Nagyon megnyerő modorú, igazi úri viselke­désű, meleg keblű, de higgadt eszű és fino­mult Ízlésű politikus, aki izzó hazaszeretetével és mély gondolkozásával igazán dicsőségére válik kerületének. Komolyságát és Ízlését bizonyítja, hogy mindeddig nem keresett teret magának a par­lament nyilt ülésében való érvényesülésre. Nem olyan ember, mint annyi sok más, aki mindenáron érvényesülni akar s keresi a fel­tűnést, okvetetlenkedik és beszél azért, hogy beszéljenek róla. Hédervári Lehel várt türelemmel hosszú ideig, — mindaddig, amig csak nem akadt — mondanivalója. Most azután akadt. A munkásbiztositási törvényjavaslat tárgyalása során látta elérke­zettnek azt az időt, hogy szüzbeszédét el­mondja. A parlament kitüntető figyelemmel hallgatta, zajos helyesléssel kisérte szokott le­bilincselő modorában elmondott beszédét s végül ritka lelkesedéssel ünnepelte a szónokot. A napilapok ritka melegséggel referáltak képviselőnk sikeréről s mi büszkék vagyunk rá s büszkeségünket megsokszorozza, hogy a múlt hét óta a »Rákos Vidéke» nyomán tudjuk, hogy Hédervári szülőhelyétől hoz­zánk pártol s a különválás után a miénk marad. De mind ennél fontosabb Hédervári beszédének a tartalma. Képviselőnk nemcsak okosan beszélt, nagy sikert aratott, hanem olyan elveket hangoztatott, amelyek hallatára megdobog a szivünk. A legszebb tan, amely csak elképzelhető. Modern igéket, szocziális eszméket hirdet és szolgál beszéde : de nem az üres, nyomo­rult, nemzetközi, hazaíiatlan, bűnös és romboló szoczializmusét, hanem azt az igazságot hir­deti, amely a szocziális tanok becses részét a vallásosság és lángoló hazafiasság érzésével egyezteti össze. A legszebb, a legnemesebb igék ezek. Tanulhatna belőlük sok hamis apos­tol és üvöltő néptribun. A haladás eszméi igy válnak nemessé és becsessé, a vallás és haza- fiság letörülhetetlen zománczával. Lelkünk mélyéből üdvözöljük ezért a ne­mes beszédért Hédervári Lehelt s azt hiszszük, hogy nem tehetünk kedvesebb szol­gálatot szives olvasóinknak, mint hogy szó- szerint ideiktatjuk képviselőnk beszédének ama részeit, amelyek a szocziális tanokkal elvi és társadalmi szempontból foglalkoznak. Gyönyörű olvasmány ez, igy a politikai helyek elhagyá­sával is, amelyeket lapunk keretének megfele­lően mellőznünk kellett : * Az embernek a természettel vívott nagy harczá- ból igazságtalan dolog lenne, ha egyetlen egy társa­dalmi osztály szűrné le a maga hasznát és nem az egész társadalom. Modern szocziális kérdések lé­nyege és súlypontja abban kulminál, hogy a ma­gára hagyott munkást az államnak a társadalommal karöltve bele kell vinni az anyagi és szellemi erők megnagyobbodásába. A munkásoknak sorsát, ennek a sorsnak súlyát nem annyira a jogok nélkülözése mai számunk 14 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom