Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-01 / 35. szám
35. szám. RÁKOS VIDÉKÉ 5 Dijbirkózás. A B e k e t o w-czirkuszban az idei dijbirkózás csak olyan páratlan vonzóerejünek bizonyult, mint a múlt esztendőben. Az első napon százával ácsorgóit a czirkusz udvarán a közönségnek az a része, a melynek nem jutott jegy. Abszolúte telt ház gyönyörködött az érdekfeszitő küzdelemben, a mit ezek a hatalmas emberek egymással vívnak. A premiér est példája ismétlődik azóta valamenynyi előadáson, Az idei birkózó csapat még kiválóbb mint a tavalyi, akik közül csak egy két tagok közöttük a mesés erejű Gyclopot látjuk viszont. Körülbelül i'Z a birkózó társaság tálálkozott a télen a Beketow czirkuszban Bécsben, hol köztük a legkiválóbb bajnok, Aberg rendkívüli népszerűségre tett szert. Aberg a legügyesebb a sok csuda ember között nem hiában viseli az orosz világbajnok büszke czi- mét. Ámbár a többi sem megvetendő ellenfél. A közönség másik kedvenczévé már az első napokon a szerecsen Ali Murzuk lett az a gyönyörű termetű és borzalmas erejű rendkívül szimpatikus bajnck, akinek erejével csak az ügyesség vetekedik. Tomboló tapsvihar jutalmazza felléptét. Különös figyelemre méltó körülményül jegyezzük fel végül azt. hogy a birkózás nem halványította el a programm többi részét sem. hanem az ma is minden izében elsőrangú és naponként újdonságokban bővelkedő. Első leánykiházasitó egyesület, m. sz. Ez év júliusában 1,613.500 korona értékű uj biztositói kötvényt állítottak ki. Biztosított összegek fejében 94.346 kor. 66 fill, fizettek ki, 1907. január 1-től julius 31-éig bezárólag 11,659.830 korona értékű uj kötvényt állítottak ki. Biztosított összegek fejében a folyó évben 710,878 koroná 28 filléi t, és az Intézet fönnállása óta 11,914.124 korona 19 fillért fizettek ki. fi közönség köréből.’) Végszó. ’ Kizökkentettek a már megfogalmazott esti levelem tartalmából. Mázsás gorombaságokat vagdosott egy mátyásföldi müveit úri ember, Földes Gábor fővárosi tanár ur, spiritussal teli kobakomhoz. Nem hagyhatom válasz nélkül. Bár én kenyérrel hajigálód- zom. Nem mintha attól félnék, hogy a bennem levő spiritusz ép úgy meggyuladhatna, mint az igen t. tanár *) E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelőséget a szerk. beszélni Mitvay Sámuel sziirszaboval, kinek a fiával együtt szolgált. Negyedóra múlva a két zsandár forspontos kocsin ült és egy jó óra múlva már ott álltak a Mitvay sziirszabó upvarán. Az atyamester csodálkozva válaszolt a zsandárok kérdésére. — Hát nem tetszettek vele találkozni a Vár- megyeház-utczában .. . Nincs negyedórája sem, hogy innen elment . . . Valami sürgős dolga van Kétegy- házán, az oláh papnál ... az öreg Argyelánnál. A zsandárok délben ott voltak Argyelán tisztelendő urnái, egy patriarkális szakálu öreg papnál, ki nyíltan, egyenesen válaszolt. — Hogy láttam-e ? Persze hogy láttam. Itt szilvóriumoztunk jó félóráig. Meg is dicsérte a szilvoriumomat. Csak azt aprehen- dáltam, hogy nem akart ebédre itt maradni. — Hova ment? — Sarkadra, a Bajcsy urasághoz . . . Bajcsi, egy vidéki földbirtokos, ki nagyot hallott, hosszasan mondta el, hogy az üldözött ispán mikor érkezett és indult el. Ügy tudja, hogy Szalontára ment. . . . Szalontán is megtalálták nyomát a bekecses kucsmás embernek. Nagyváradon is, egy nappal kéurbanmár lángot is vetett, hanem tisztán és egyedül az úri modor megőrzése és tiszteletéért. Mert, kérem szeretettel, nézetkülömbségek akadtak a múltban, akadnak a jelenben s akadni fognak a jövőben is, de ezen külömbözőségek mindig higgadtan, lehetőleg a személyek tiszteletének megsértése nélkül intéződtek el. Eddig, Ezután máskép. Köztiszteletben álló, áldozatkész emberek meggyanusitása, pellengére állítása uton-utfélen, vasúti kaszinókban és más egyebütt. Ez az uj, a (novus) aera. Aki pedig ezen újabban, Mátyásföldön csírázni óhajtó személyeskedésnek nem hódol meg s azt, bár a legszerényebb modorban is, személyi él nélkül, tisztán kritikai szempontból elitélni nem meri, az demagóg, hazaáruló, horrendum dictu (bocsánat s nem diktum) egy őrült handabandázó spirituszos kappan. Jól van. Legyen igaza tanár ur. Legyek én egy vásott kölyök, aki tobzódva azon, hogy nem vagyok a húsos fazekak mellé beosztva, hát másutt kapargá- Iok, (Sic est!) Tanár ur, tanár ur. Melyikünké a bagoly s melyiké a veréb fej? Húsz éves mátyásföldi múlt van mögöttem, az alapítók, a nagyok közt az én szerény nevem is szerepel, (ha igy értette a nagy Pozsgayt, köszönettel nyugtázom). De soha senki, még halálos ellenségem sem mondhatta s nem is mondotta, hogy én érdekből csüggenék Mátyásföld jövőjén és boldogságán. T. tanár ur! Az én s a régiek áldozatkészségét önök ma már el sem tudják képzelni, de nem is akarják, mert az a múlté s a halottakat pedig nem czélszerü ma már önöknek feltámasztani, mert az elmúlottak, ha Mátyásföld érdeke úgy kívánta, tudtak elsőkül épp oiy önzetlenül működni, mint mikor akár személyi vagy más érdekek félrevonulásukat kívánván, tudtak közkatonákként is tovább haVczolni. így mi. S önök ? A nagyközönség szives Ítéletére bizom ezek után, hogy ki mellett van a húsos fazék s ki ragaszkodik ahhoz oly görcsös izzadással. Ez az egyik. A magam tisztázására ki kell másodsorban itt jelentenem, hogy e hó 11-én, vasárnap reggel, mikor a «Rákos Vidéke» 32-ik számában közölt «mátyásföldi level»-et spiritusz-főzőn melegített rántott levesem szür- csölgetése közben olvasgattam, anélkül, hogy annak szerzőjéről tudomásom lett volne, első, jogos felháborodásomban irtani meg, ugyancsak a «Rákos Vidéke» 33-ik számában közzétett „Esti levelemet'*. sőbb Belényesen is ... . Mindenütt előttük járt, de elfogni nem tudták. Ez az embervadászat a jóindulatú zsandárt is izgalommal, dühvei. töltötte el. Az embertelen foglalkozás megfosztotta nemesebb tulajdonaitól. Szitkolód- zott, káromkodott ............. — Ha utolérem, agyonlövöm, mint a kutyát. . . De nem érte utol ... Az erdélyi határon elenyészett minden nyom . . , . A két zsandár agyonhajszolva, elkeseredve tért viszza a kétheti eredménytelen embervadászatból. Az üldözött szabó egy nappal hamarabb ért viszsza. Lelkesség sugárzott az arczáról. Erezte, hogy hőstettet vitt véghez. Késő este volt, mikor beállított II key ék házába. Átadta a kisasszonynak a kucsmát és bekecset. Hálásan szorongatták a kezét. Az öreg Ilkey megölelte. — Derék fiú vagy, öcsém. A fiatal szabó nagyot sóhajtott. — Kénytelen voltam az lenni, mondotta szemét lesütve, mert az áruló a feleségem nagybátyja volt, ha elfogták volna, akkor agyonütöttem volna a spiczlit ....
