Rákos Vidéke, 1907 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-20 / 3. szám

4 ____________________RÁKOS VIDÉKÉ 3. szám.

tározatait és esetleg más iratokat szerkeszti. A hitelesítést az igazgató és két választmányi tag végzi.

fi írek.

Regényünk. Lapunk mai számában kezdjük meg az ígért regény közlését. Gáspár Imre irta, a magyar irodalom egyik kitűnősége, kinek három évtizedes irodalmi múlt disziti pályáját. Művei a legelőkelőbb folyóiratokban szoktak megjelenni s olvasóink bizonyára nagy tisztességnek tekintik, hogy az ő egyik legsikerültebb nagyszabású munkájában gyönyörködhetnek. A P r i m a d o m a, ez az uj regény czime, érdekfeszitő olvasmány. Nem dicsérjük előre. Már milliője maga megkapja az olvasót. Mese-szövése, lélektana és megírása pedig a legtisztább irodalmi élvezetet szerzi meg. A folytatásokat hetenkint kapják szives olvasóink a *Rákos Vidéke» ezentúl állandó regénycsarnokában.

Könyvtár segélyezés, A rákosszentmihályi reform, egyház „népkönytárát“ a Múzeumok és könyvtárak Országos Tanácsához történt ujabb folyamodás után s ennek javaslatára a vallás- és közokt. minisztérium közelebbről hatszáz kor. segélyben részesítette, külön elszámolás kötelezettségével a nevezett Orsz. Tanács utasítása értelmében. A tánács a felhasználási

tervezetet jóváhagyván, azt is megengedte, hogy az előbbi két évben az egyház közpénztárából a könyvtárra fordított 57 kor. 64 fill, most oda visszatérítették. Ekként a könyvtár a többi összeggel a tervezet szerint gyarapitható és fejleszthető lesz, ami azonban csak tavaszkor vihető keresztül a lelkésznek egyébnemü, sok elfoglaltatásai miatta. Az új könyvsorozat annak idején közzé fog tétetni; addig tehát új könyvszerzeményt senki ne kívánjon. Egyúttal legyen itt felemlítve, hogy Taub Józsel építő. Opra Lajosné 1-1 kor-t, F ö 1 ö p Etetka k. a. ismételten 30 fil-t. szíveskedtek adni a könyvtár részére. Mindezen nagyobb és kisebb adományokért a nyilvánoság terén is az egyház köszönetét fejezi ki a lelkészi hivatal.

Iskolaegyesületi ülés. A rákosszentmihályi iskolaegyesület választmánya legutóbbi ülésén főként a most szombati mulatság ügyével foglalkozott. Az egyesületnek sok a kiadása s ezért

— És mégis elkergetett maga elől ? Emlékezik, négy,év előtt — mondta szomorúan a férfi.

Éppen, azért kergettem el, mert éreztem, hogy szeretem. Én meg akartam a lelkemben őrizni ezt a szerelmet, mint valami verőfényes tavaszi álmot. Szükségem volt rá. Sok sötét napomban volt ez az egyetlen vigasztalásom, hogy reá emlékeztem magára, akiről hittem, hogy a távolból nemes, ideális szerelemmel gondol reám. Kellett nekem ez az emlék, hogy tűrni tudjam annak a férfinak a szeszélyeit, durvaságait, akihez feleségül mentem, mert gazdag volt. Lehet, hogy később megszerettem volna, ha másforma lett volna ! De durva, brutális volt és úgyszólván napról-napra visszakergetett az én ideálomhoz. Valójában az ő magaviseleté tett engem szerelmessé magába. A leánykori ábrándokból ő csinált élő, valóságos szerelmet. Mikor tűrtem az ő durvaságait, eszembe jutott a maga gyöngéd, poétikus lelkülete, szelíd beszéde, lemondó szerelme, kedves gyávasága, félénksége s az a tisztelet, melylyel irántam viseltetett, ügy tűnt fel előttem, mint a szerelem ideális lovagja a középkorból, mikor még lovagok és trobadurok éltek, tele eszményi, nemes szerelemmel. S maga egyszer csak le akarta rombolni az én ábrándképemet! Durván le akart rántani az égből a földre. Persze, hogy elkergettem magam mellől. Mert azt akartam, hogy megőrizhessem tisztán az én szerelmemet. S azt akartam, hogy ne csak az én szivemben, hanem a maga szivében is maradjon meg

minden áron a bevételeinek növeléséről kell gondoskodnia. A gyűjtést és tagsági dijak szedését uj erővel kezdik meg. A mulatság sikerének biztositására bizottságot küldtek ki, A választmány hálás köszönettel fogadta T röszter Máriának, a helybeli polgári leányiskola igazgató-tulajdonosának nagylelkű elhatározását, hogy t. i. iskolájának teljes felszerelését, melynek értéke több ezer korona — az iskolaegyesületnek ajándékozta, A felszerelés leltározására P á 1 f i János elnöklete alatt bizottságot küldtek ki,

Dálnoky János síremléke. Annak idején közöltük az országos magyar színész egyesület felhívását, a mely D á 1 n o k y János, az elhunyt színművész síremlékére kért kegyes adományokat. Az egyesület elnöksége most közhírré teszi, hogy a gyűjtést a februári tanács ülésen lezárja, minélfogva felkéri a gyűjtőket és adakozókat, hogy az eredményt január végéig okvetlenül juttasák el az egyesületi irodába. Reméljük, hogy a gyűjtésből Rákosszentmihály kiveszi a maga részét s nem feledkezik meg társadalmának e sokáig közszeretetben álló kiváüó tagjáról, a ki a magyar színművészet évkönyveiben is érdemes nevet hagyott hátra.

A hitelszövetkezet negyedik évtársulata. A Rákosszentmihály és vidéke első takarék- és hitelszövetkezete immár negyedik évtársulatát kezdi meg febru- árius elsején. Valósággal elröppen az idő ; mintha csak most látnánk az alapítás mozgalmait, a lelkes, fáradtságos buzgólkodást a derék eszme érdekében s ime már teljes három esztendei munkálkodásra tekint vissza Szentmihály pénzintézete. Ez a munkálkodás valóban szorgos és becsületes munkálkodással telt el. Egyik év eredményének sikere felülmúlta a másikat s a kezdő évek immár betetőzték az alapvetés munkálatait. A hitelszövetkezet szilárdan megépített alapon áll, feladatát hiven és eredményesen teljesiti. Mondhatni jótékony szerepet tölt be községünkben, mely szívesen fordul ez előzékeny, szolid és megbízható intézethez. Nyoma sincs itt a fővárosban tapasztalt keserves szövetkezeti visszásságoknak, tiszta és méltányos ennek minden lépése. Nem is lehet máskép, ahol olyan buzgó és olyan egyénekből álló igazgatóság vezeti az ügyeket, mint a rákosszentmihályi. Az igazgatóság és választmány

egy fájó és mégis édes emlékezés, ami becsületes szerelmünkre.

— Igaza volt, Irma, — mondta a férfi csendes hangon, megfogva a nő kezét és áhítattal megcsókolva — igaza volt! Jól tette, hogy úgy tett, ahogy tett. Hiszen azóta még jobban szeretem. Emlékeimből oltárt építettem a szivemben magának. Oda helyeztem ezt a szerelmet oltárképnek s én is, ha bánt az élet, ha szenvedek, ha fáj valami, oda menekülök ez elé az oltár elé s magától kérek vigasztalást, erőt, kitartást. Nekem is ez a szerelem az én mentsváram, az én vigasztalóm. Ez az egyetlen tiszta, nemes szerelem. Lássa, én belenyugszom a maga akaratába. Maga parancsolja, hogy igy szeressem és én igy fogom. Szomorú, gyötrő szerelem ez igy valójában, de maga akarja, hogy igy legyen.

— Szomorú szerelem ? Az, amelyik vigaszt ad, az, amelyik megnemesit? Ne káromoljuk ezt a szerelmet.

— A szerelem káromlása az, amit mi teszünk, — mondta szenvedélyesebben a férfi. Parancsolni akarunk magunknak holmi eszményi felfogások szerint. Holott egy pár év az egész élet s önnel majd könnyezve gondolhatunk vissza az örökre elmúlt tavaszra. Irma, édes Irma, ne akarja, hogy ez a borús szerelem úgy takarjon be mind a kettőnket, mint a sir a maga halottját. Fiatalok vagyunk, szeretjük egymást, ne hazudjunk egymásnak tovább. A szerelemnek nincs filozófiája.