Rákos Vidéke, 1906 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-26 / 34. szám
VI. évfolyam. 34. szám. RÄKOS VIDÉKE TrtRSnDflL/M'és KÖZQA2fcASAGI HETILAP RÁKOSSZENTnihÁLT NAGYKÖZSÉG HIVATALOS LAPJA. A MÁTYÁSFÖLDI NYARALÓTULAJDONOSOK EGYESÜLETE, A BUDAPEST X. KÉR. RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET, RÁKOSSZENTMIHÁLY ÉS VIDÉKE ELSŐ TAKARÉK- ÉS HITELSZÖVETKEZETE, A RÁKOSSZ ENTMIHÁLVI SPORTTELEP, A RÁKOSSZENTMIHÁLY! IPARTÁRSULAT, AZ ANNA-TELEP EGYESÜLET, A POLGÁR! DALKÖR ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLY! KERÉKPÁROS KÖR HIVATALOS LAPJA. Rákosszentmihály, 1906. vasárnap augusztus 26, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Rákosi-út 6I. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : BALÁ2S0VICH ZOLTÁN. Előfizetési ár . Egész évre.......................8 kui. Fél évre ............................4 « N egy ed évre.......................2 « EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Egy egyhasábos petitsor ára 20 fillér. Budapest magyarsága. II. Régi divat, taláu ma már csökkenő is az elterjedtsége, hogy asztaltársaságok alakulnak olyanféle szabályokkal, hogy minden kiejtett idegen szóért két fillér bírságot kell a társaság perselyébe befizetni, az összegyűlt pénzen pedig karácsonykor szegény gyermekeket ruháznak fel, némely helyen pedig — megisszák. A nemes czélzat mindenesetre tiszteletre méltó, de a tudomány és irodalom réges-ré- gen tisztázta már azt a kérdést, hogy a nyelvet nem az átvett idegen szavak fertóztetik meg. Okos dolog ugyan, ha a felesleges vagy éppen affektált idegen szavak használatát lehetőleg kerüljük, azonban vannak bőven olyan kifejezések is, amelyeket az európai műveltség mondhatni nemzetközivé tett, többnyire a klasszikus latin forrásból vett át és terjesztett el általánosan; az ilyenek használatát nem szabad bűnnek tekinteni. Sokkal nagyobb vétek, ha korcs, romlott, mondva csinált magyar szavakkal pótoljuk s ezzel már magának a nyelvnek a testen ejtünk sebet. A tökéletlen és jobbára nyelvujitásbeli, rossz szavak veszedelménél is nagyobb azonban a kifejezések, a mondatszerkezetek, a szófűzés hibáival elkövetett nyelvrontás ; erre kell szórnunk minden átkunkat, ezeket kell irtani, ezekért kellene megbírságolni mindenkit, mert ezek pusztítják legszomorubban szépséges nyelvünket. A különleges, helyi jelentőségű szavakon és jelzőkön kívül a budapesti magyarságot ezek a hibák jellemzik légélénkebben ; veszedelmük, erejük abban nyilvánul legjobban, hogy megrontják az ép nyelvérzékü emberek nyelvét is, A budapesti magyarság ragadós, mint a sár, magunk körül halljuk folytonosan, olvassuk szörnyszülötteit naponta s egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy eltanultuk s utánozzuk vígan, mintha velünk született volna. Ott tartunk immár, hogy gondolkozni kell rajta, vájjon jó-e, ami az ajkunkra tolul s toliunk hegyére biggyeszkedik. E 1 e- m e z n i Eell a mondatot s ha kevésbbé vagyunk jártasak az idegen nyelvek, főképen pedig a német tudományában, úgy bizony kemény munkánkba kerül, hogy a helyes megkülönböztetést sikeresen megtehessük. Garmadával szolgáltathatnék a példákat; e kimeríthetetlen anyagból azonban csak néhány Ízelítőt kívánunk nyújtani, úgy okoskodván, hogy a jó példa ezerszerte többet ér minden elméleti okoskodásnál. Ismert dolgok ezek a hibák, tehát előre kijelentjük, hogy semmi újat nem akarunk mondani, de jogosult, hogy újból kipéczézzük őket, mert az általános elterjedtségük azt bizonyítja, hogy maga a nagyközönség máig sem vett tudomást róluk, nem kerüli, hanem ellenkezőleg széltében-hosszában él velük s folytonosan nagyobb mértékben terjeszti. így például a viczinális vasúton egész külön, spe- cziális nyelvezetet teremtett a pesti magyarság. Napról-napra borzadva halljuk, hogy a lihegő utas panaszkodik, hogy »lekéste a vonatot«, Hajunk szála hiába meredez égnek, mert ime utaztunkban, a napilapokban is azt olvassuk, hogy a primadonna »lemondta az előadást«, és ezért Elektra helyett »Pry Pál megy«. Hogy hova megy Pry Pál, azt csak a pesti szinész- nyelv magyarázhatja meg ; de hogy magyar ember csak a »vonatról késik le«, csak »lemond az előadásról«, vagy nem játszik és e miatt Pry Pál kerül szinre, vagy Pry Pált adják, ezt mindenki tudja, de »nem akarja« tudni. A kocsi belsejében, a szomszédos üléseken két szép, ifjú leányka diskurál: — »Elmész ma este Elektrához« ? — kérdi az egyik. — Nem, én inkább a »Koldusgrófhoz« megyek. (Legfeljebb feleségül, gondolja fogcsikorgatva a sarokban meghúzódó Csapody professzor, a magyar nyelv régi mestere és buzgó apostola, akitől annyi okos dolgot tanultunk már. Ha jó kedve lesz, meg. is kérjük, /Hat számunk 12 oldal.
